Beleolvasó
Bőgér-Boda Regina: Börtönkönyvtáros – beleolvasó
Olivia vagyok, harmincéves, börtönkönyvtáros.
A napokban arra az elhatározásra jutottam, hogy nem térek vissza a börtönbe. Pár héttel ezelőtt kiderült, hogy várandós vagyok, és alaposan mérlegelnem kellett a továbbiakat. Valóra vált az álmom, áldott állapotba kerültem, egy csöppséget hordok a szívem alatt. Kis idő után a mérleg nyelve egyértelmű utat mutatott. Nem a katonás komorságban lesz a helyem, amikor repesni fogok a boldogságtól.
Beleolvasó: K. László Szilvia – Marci és a galibák – Rügybontástól ballagásig
Azt hiszik a felnőttek,
minden gyerek egyforma,
mindig vidám, mindig nevet,
éjjel-nappal elégedett.
Meglepő az, ha egy ovis
néha kicsit mogorva?
Beleolvasó: Jeremiás Katalin – Alpesi kalendárium
Bár már harminchárom éve élek az Alpokban, de soha nem tagadtam le sashalmi és mátyásföldi gyerekkoromat. Első éveimet nagyszüleim házában töltöttem, ahol anyukám és nagymamám is főzött a családra.
Beleolvasó: Pelikán Tamás – Pupi és az Álomőrzők
A kiságyban Pupi mellett több plüss is pihent, többek között az ágy sarkában ücsörgő unikornis, aki szörnyen meg tudott sértődni, ha véletlenül valaki összekeverte a falóval. Tudniillik, míg a hintaló a szivárvány minden színében pompázott, addig ő megelégedett az egyszerű, mégis elegáns, fehér bundával és lila szarvval. Furcsa gondolatok jártak a kis unikornis fejében, de leginkább két kérdés foglalkoztatta igazán: mi ez a szag, és mi ez a nagy zaj?
Beleolvasó: Varga Barnabás – Dallammal születik
Miközben a többi kórteremben végezte az éjszaki rutinját, Ágotának egyfolytában az öreg fotóson járt az esze. Ilyen mély gondolkozású, bölcs emberrel ritkán találkozott. A képei világlátott művész életútjáról meséltek. És mindketten tudták, hogy már nincs sok hátra. A rák… És Manfréd bácsi sokszor emlegette az elmúlást.
Beleolvasó: Iványi Szabolcs – Hattyúgyermek – A Lélek meséi
Egyszer, nem is olyan régen, egy poros falu szélén élt egy kutya, akit Dimuliónak hívtak. Dimulio gyönyörű, borostyánszemű keverék volt: hűséges, okos és végtelenül szeretetteljes. Kiskutyaként került a gazdájához, egy mogorva, zárkózott férfihoz, akit mindenki csak Bajszosnak hívott.
Beleolvasó: Zsiros- Petróczki Kitt: Elképzelt terápia (második kiadás)
Vakító, hideg fény hasít át a szobán, és Kevin egyetlen lélegzetvételre magához tér. Talán a hajnal kúszik be a reluxa résein, talán csak az álom világít rá élesebben mindenre, ami ébren fakónak tűnik. Egy pillanatig nem tudja eldönteni, melyik a valóság: a székre dobott gyűrött ing, az apja megszokott horkolása a fal túloldalán, vagy a szantálfaillatú félhomály, ahol egyszer már szemben ült Elizabettel, az idegennel, aki a csöndben többet tudott róla, mint bárki valaha.
Beleolvasó: Tánczos Tamás – Pokoli hőhatás
Jean egész nap rosszul érezte magát. Lázasan ébredt, szédült, hányingere volt. Vírusra gyanakodott, ezért munkába sem ment be. Egy fröccsöntő gyárban dolgozott, ahol a műanyag evőeszközöktől a vállfákon át – ami elég szürreális elnevezés egy műanyagból készült tárgynak, ezért Jean többször is gondolkodott rajta, hogy felterjeszti az ötletet a főnökségnek, hogy nevezzék át vállműanyagnak, bár ez elég hülyén hangzott – a zuhanytálcákig szinte mindent gyártottak. Elegendő fizetést kapott, és bár nem tartozott a felső elithez, nem panaszkodott. Mivelhogy egyedül élt, a kiadásai sem rúgtak magasra. A neje évekkel ezelőtt elhagyta egy gazdag fazonért, és elég egyértelmű volt az ok: a válás során arra hivatkozott, hogy nem találta meg a boldogságot mellette. Jean nem nősült újra. Próbálkozásai voltak ugyan, de nem sok eredménnyel kecsegtettek. Két fiával hébe-hóba tartotta a kapcsolatot.
Beleolvasó: Császi Zsüliet – Elvarratlan szálak
Az íróasztalon egy félig kihűlt kappuccino fokozta a kaotikus rendezetlenséget, ami alapvetően hűen tükrözte Szonja munkájának intenzitását és az idő hiányát. A szűk iroda tele volt vaskos könyvekkel és temérdek jegyzetfüzettel.
Beleolvasó: Császi Zsüliet – Örök kísértés
Monstrum és üres, éjfekete színpad, amit meg kell tölteni pezsgő élettel. Bejárni minden egyes négyzetméterét. Megvilágítani az élet árnyékos oldalát, és színt vinni a szürke valóságba. Nem mindenkinek sikerül, de Áronnak a vérében volt. A hangzavar, a lárma, a káosz, a nyüzsgés, a fények, a szerepek, a csillogás – mindezek a lüktető energia forrásai voltak számára. Olyan elemi erővel és varázzsal töltötte el ez a világ, hogy már ötéves korában arról álmodozott, hogy egy nap meghódítja a pódiumot és nagy színész lesz.
