Császi Zsüliett

Monstrum és üres, éjfekete színpad, amit meg kell tölteni pezsgő élettel. Bejárni minden egyes négyzetméterét. Megvilágítani az élet árnyékos oldalát, és színt vinni a szürke valóságba. Nem mindenkinek sikerül, de Áronnak a vérében volt. A hangzavar, a lárma, a káosz, a nyüzsgés, a fények, a szerepek, a csillogás – mindezek a lüktető energia forrásai voltak számára. Olyan elemi erővel és varázzsal töltötte el ez a világ, hogy már ötéves korában arról álmodozott, hogy egy nap meghódítja a pódiumot és nagy színész lesz.

„Mintha az a rendőrségi szalag egy belső határvonal is lenne. Szigorú kerítés a sérült szívek körül. Fal a lélekmezsgyén, amit a védekező tudatalattink – ha nem érzi magát biztonságban – azonnal maga köré húz. Komfortzónát épít ki, melynek határait áthatolhatatlannak hisszük. Idegeneknek belépni tilos! felirattal. Holott csak egy műanyag valami, amit még egy kora őszi szél is megtépáz, pedig még csak szét sem kell tépni, el sem kell vágni, elég csak egész egyszerűen átbújni alatta.”