“Gemma és a lányok élete magával ragadott és magam is izgatottan vártam a következő csavarokat és fordulatokat, hogy milyen újabb eseményt fog hozni a történetük.
Mikor elkészültem a kézirattal őszinte leszek begyulladtam és csak több pozitív vissza jelzés hatására mertem elküldeni. Állandóan az az egy mondat kavargott a fejemben, hogy „Mi van, ha senki nem fogja kedvelni?” “

“Kit ne nyüstöltek volna gyerekként az okostojás felnőttek azzal a kérdéssel, hogy „mi leszel, ha nagy leszel”? Én tizenhárom éves koromra álltam készen az ütős válasszal: író leszek! “

“Éppen betöltöttem a nyolcadik évemet, amikor felfedeztem, micsoda kalandot rejt az írás. Naplót kezdtem vezetni. Idővel az események listáját felváltották a gondolatok, és kiderült, hogy egyfajta meditatív elfoglaltságot találtam magamnak. A külföldről kapott, üres határidőnaplók meglódították a fantáziámat. Egyszerű ajándéknak számítottak, mégis inspiráltak.”