smaragd-talakozo

94. Ünnepi Könyvhét élménybeszámolók

A Smaragd Kiadó nagy létszámban képviseltette magát a 94. Ünnepi Könyvhéten. Valamennyien egyfajta örömünnepként éltük meg ezt a rendezvényt, különösen a szombati napot, ugyanis sokan ekkor látogattak ki a helyszínre. Többen ez alkalommal találkozhattak először személyesen szerzőtársaikkal, a kiadó vezetőivel, és az esti órákban még egy Smaragdos találkozóra is sor került. Az erről szóló beszámoló itt olvasható.

A Smaragdos szerzők közül S. A. Locryn, Gombos László, Császi Zsüliet, Kovács Gábor, Elena Honoria és Torma István mesélnek a Könyvhéten átélt tapasztalataikról, élményeikről.

konyvhet-torma-varga

Először látogattál el a Könyvhétre? Mi a véleményed a rendezvényről?

S.A.L.: „Nem ez volt az első alkalom, hogy kinéztem a Könyvhétre. Mielőtt megjelent volna az első könyvem, olvasóként látogattam ki, utána pedig már íróként is. Tavaly dedikáltam is, idén azonban nem jelent meg új könyvem a Könyvhét időpontjára, ezért ’csak’ író és olvasó minőségemben voltam jelen.

Nagyon szeretem ezt a rendezvényt. Ilyenkor reménykedik az ember, hogy az olvasás helyzete nem annyira rossz Magyarországon, mint amennyire a különböző felmérésekben, statisztikákban olvasható. Rengeteg új emberrel lehet megismerkedni, legyenek írók vagy olvasók, esetleg ’csak’ érdeklődők. Nagyon szeretek tömegben nyüzsögni, és itt mindig nyílik erre mód.”

G.L.: „Ez volt a második alkalmam. Előtte még nem láttam ilyen rendezvényt. Elsőre csak a nagy ámulat volt, hogy ilyen sok kiadó van, és azoknak ennyi könyve jelent meg. Fantasztikus. Másodszorra már jobban tudtam, mit hol keressek, milyen stratégiával járjam körbe a rendezvényt. Írósztárok és rajongóik látványa mindig nagyon érdekes.”

Cs. Zs.: „Voltam már korábban is, amikor megjelent a verseskötetem, és voltam még ’csak’ olvasóként is. De mindig izgatottan vártam ezt az eseményt, mert a könyvek szerelmese vagyok.”

K.G.: „Igen, először jártam a Könyvhéten. Nagyon tetszett, hogy ennyi ember érdeklődik a könyvek iránt. Jó volt látni, hogy nem vagyok egyedül a papírra vetett sorok óceánjának betűhullámai között. Remélem, jövőre is eljutok a rendezvényre.”

K.G.: „Igen, először jártam a Könyvhéten. Nagyon tetszett, hogy ennyi ember érdeklődik a könyvek iránt. Jó volt látni, hogy nem vagyok egyedül a papírra vetett sorok óceánjának betűhullámai között. Remélem, jövőre is eljutok a rendezvényre.”

konyvhet-dedikalas

E.H.: „Olvasóként már rengeteg alkalommal jártam kint a Könyvhéten, de szerzőként ez volt az első. Éppen ezért idén sokkal nagyobb izgalommal és várakozással tekintettem rá.

Nagyon szeretem ezt a rendezvényt, hihetetlen élmény együtt látni a sok írót, olvasót és a rengeteg könyvet.”

T.I.: „Most először voltam. Dedikáltam is, két kiadónál. Az egésznek csodálatos, nyüzsgő hangulata volt, és nagy szerencse, hogy nem esett az eső.”

Hogy élted meg a rendezvényen töltött időt?

S.A.L.: „Nagyon jól éreztem magam idén is. Rengeteg olyan ismerőssel találkoztam, akikkel rendszeresen tartom a kapcsolatot különböző közösségimédia-felületeken, de személyesen nagyjából csak ezeken a könyves alkalmakon tudunk találkozni. Sokan közülük külföldön, vagy az ország távoli csücskében élnek, vagy egyszerűen az életmódunk nem teszi lehetővé a gyakori találkozást. Számomra éppen ezért fontos, és szinte kötelezően kezelt program a Könyvhét.”

konyvhet-smaragd

G.L.: „Azért mentem, hogy közösen bandázzak a kiadómmal és a többi íróval. Esetleg elkapjak egy-egy vásárlót, amint épp pont az én könyvemet veszik meg. Úgy felpörögtem a sok könyvtől és a rengeteg olvasótól, hogy alig bírtam magammal. Mondjuk nem is fogtam vissza magam: hangoskodtam, nézelődtem, beszélgettem, alkudoztam, útba igazítottam, félreálltam, útba álltam, útonálltam, haverkodtam, ettem, még többet ettem és utána is ettem valamit.”

Cs.Zs.: „Imádtam. Nekem ez egy igazi piros betűs ünnep, feltölt minden perce.”

K.G.: „Élveztem minden egyes percét. Kicsit könnyebb lett volna, ha valahol látom, hogy két téren van megrendezve az esemény, de az információs pultnál hamar útba igazítottak.”

E.H.: „Az izgalom mellett átjárt egy hihetetlenül pozitív érzés. Felszabadult és boldog voltam. Nagyszerű volt, hogy találkozhattam sok régi ismerőssel, illetve új embereket ismerhettem meg, akikkel eddig még nem volt alkalmam találkozni.”

T.I.: „Az utóbbi 50 év legtöbb szeretetét kaptam!

Egyrészt ott volt mindkét felnőtt lányom, akiket egy évben csak kétszer látok. Ismerőseim, barátaim jöttek el a saját ajándék példányukért, de ott volt Farkas Erika ősrádiós, akinek egyik utolsó riportján én voltam a vendége, ő olvasta régebben elsőnek pár novellámat, és bátorított a folytatásra. Ott volt Hauser Lilián Beáta, aki mindkét könyvemet gazdagon illusztrálta grafikáival.

Melyik volt az a pillanat, ami a legnagyobb benyomást tette rád a Könyvhét ideje alatt?

S.A.L.: „Az egyik az volt, amikor észrevett egy olvasóm a tömegben, és megkérdezte, hogy aláírom-e az Éjfeketét, amit épp akkor vett meg. Ez azért is lepett meg, mert idén nem dedikáltam, nem is készültem úgy lelkileg, hogy ilyen kéréssel fognak megtalálni.

salocryn-konyvhet

Nem számítottam arra, hogy belefutok valaki olyanba, aki felismer (és akit én nem ismerek személyesen). A másik: épp beszélgettem pár Smaragdos íróval, amikor odajött valaki, hogy felismerte a hangomat. És ha már úgyis erre járt, akkor gondolta, köszön, és megnéz magának élőben is. Ezek csak apróságok, de nagyon jól tudnak esni az ember lelkének.”

G.L.: „A Smaragd Kiadó írócsapata ütött a legnagyobbat, Mike Tyson is megirigyelte volna. Frenetikusan jó arcok jöttek össze (úgyhogy nem lógtam ki a csapatból).”

Cs.Zs.: „A dedikálásom. Szerintem ez minden író számára egy libabőrös pillanat, amikor a neved és a könyved meglátod a dedikálóasztalon…”

konyvhet-kovacs

K.G.: „A dedikálások voltak rám a legnagyobb hatással! Ekkor éreztem át azt, hogy ez az egész a valósághoz tartozik. Nem gondolom, hogy egy mátrixban élnénk vagy ilyesmi, de látni az írókat és írónőket, akiknek a könyvét olvastam/ kezemben tartottam, egyedülálló élmény volt számomra.

Az, hogy Leslie L. Lawrence elfogadta tőlem a saját művemet, hihetetlenül boldoggá tett.”

E.H.: „Több különleges pillanatban volt részem, de talán az egyik legkiemelkedőbbnek azt mondanám, amikor elkezdtem a dedikálást, és az első olvasóm odalépett mellém, hogy aláírjam neki a könyvem. Nem tudom, melyikünk izgult jobban, de nagyon megható és kedves perceket töltöttünk együtt.”

T.I.: „Szolláth Mihállyal (Litera-Túra Kiadó, szerző, szerkesztő) történt huzamosabb beszélgetésünk, aminek eredményeképpen visszatértem a Litera-Túrához. Már közölte Néha… c. versemet a napokban, és további írásokat várnak tőlem.

Ugyanígy tartalmas volt Debreczeny Györggyel (szerző) beszélgetni, akivel ez már a második eset, hogy valami irodalmi eseményen összetalálkoztunk. Kölcsönösen dedikáltunk egymásnak.”

Mit javasolsz azoknak, akik még nem voltak a Könyvhéten?

S.A.L.: „Mindenképp legalább egyszer látogassanak ki. Persze csak akkor, ha bírják a tömeget és a meleget. A Könyvhét mindig kiváló alkalom arra, hogy megismerkedhessünk hasonló érdeklődési körű olvasókkal, találkozhassunk a kedvenc íróinkkal. Szerzőként pedig összefuthatunk az olvasóinkkal, vagy találkozhatunk személyesen azokkal a bloggerekkel, akiket mi magunk is követünk, vagy írtak már, esetleg írni terveznek a könyveinkről.”

G.L.: „Ha nem szeretitek a rengeteg nőt, ha nem szerettek gondolkodó emberekkel találkozni, ha nem szeretitek a tömeget és a nyüzsgést, ha nem szeretitek a durván hatalmas könyvkínálatot, ha nem szerettek írókkal találkozni, akkor tutira ne gyertek el. Otthon a fal nézegetése hatásos fegyver arra, hogy az előbb leírtak egyike se történjen meg veletek.”

Cs.Zs.: „Mindenképpen menjenek el egyszer. Szemet gyönyörködtető látvány az a sok-sok könyv, érdeklődő ember, és óriási a hangulat. Ha esik, ha fúj, ha süt a nap…”

K.G.: „Uzsgyi, gyerünk kifelé a legközelebbi Könyvhétre vagy író-olvasó találkozóra! Annyi rossz ember vált jóvá, olyan sok szenvedélybeteg gyógyult ki a szenvedélye rabságából. Oly sok ember élete változott meg pozitívan egy kevéske akarat és tettvágy hatására. Te, aki még nem voltál Könyvhéten, vágj bele! Hidd el nekem, maradandó élmény lesz.”

E.H.: „Egyszer mindenképpen látogassanak ki, mert egy fantasztikus élménnyel lesznek gazdagabbak.”

T.I.: „Mindenképpen megéri minden szempontból. Anyagilag, ismertség, hangulat, kollégákkal való kapcsolattartás stb. Azért nem árt, ha van az emberrel egy ismerős, aki közben elvégzi a fotózást.”

Nagyon örülünk neki, hogy a szerzőink ilyen pozitívan élték meg a rendezvényen eltöltött időt. Köszönjük a beszámolókat!

Reméljük, újra sikerül egy ilyen találkozó 2024-ben, a 95. Ünnepi Könyvhéten!

A cikket készítette Aurora P. Hill. Ezúton is köszönjük a munkáját.

Szeretnél te is könyvkiadónk szerzői közé tartozni?

Ide kattintva minden információt megtalálsz a könyvkiadás menetéről, valamint a Smaragd Kiadó szolgáltatásairól.

Legyen a Tiéd a következő sikerkönyv!

További bejegyzések 

Haffner Orsolya bemutatkozó

“Éppen betöltöttem a nyolcadik évemet, amikor felfedeztem, micsoda kalandot rejt az írás. Naplót kezdtem vezetni. Idővel az események listáját felváltották a gondolatok, és kiderült, hogy egyfajta meditatív elfoglaltságot találtam magamnak. A külföldről kapott, üres határidőnaplók meglódították a fantáziámat. Egyszerű ajándéknak számítottak, mégis inspiráltak.”

bővebben

Beleolvasó: Torma István – Okosak, szépek

“Ibolyka el-elgondolkodott, hogy mi határozza meg a szépséget.
Leginkább arra jutott, hogyha a lelke szép, akkor szépnek látszik ő maga is. De ez nem sikerült mindig. Néha rossz, gonosz gondolatai voltak, ezeket persze soha nem mondta, mutatta ki. Volt benne annyi önbecsülés, hogy ezt más ne tudja róla. Naplójából is kitépte azokat a lapokat…”

bővebben

Beleolvasó: Aurora P. Hill – A halandó istennő

“Sötét mélység tátongott mögötte.
Mintha onnan érkezett volna, hogy majd a semmibe térjen vissza. Magas alakját rejtő vértezetét lágy fény fogta körbe. Hátán lándzsa, az egyik kezében kard.
A sisakjához nyúlt. Bőre csupán egyetlen pillanatra villant fel az acél alatt, ahogy a száját takaró lemez felfedte arca egy kis részletét.
Pengevékony ajkait megvilágította a fény.
Nem mosolygott, nem beszélt. Lényéből olyan határozottság sugárzott, hogy ha a sötétség élő lett volna, azonnal behódol neki.
Léptei felgyorsultak, lendült a kard, és lecsapott …rá.”

bővebben
0

KOSÁR