Emberek

Nap mint nap sétálunk el ezer ember mellett,
Megismerni önmagát vajon kinek, mennyi időbe tellett?
Köztük van számtalan érdekes,
De akad köztük olyan, ki az ismertségre érdemes?

Rengeteg személy, megannyi történet.
Gondolj bele, valamelyik akár veled is megtörténhet.
Van köztük borús és akad vidám is.
De melyik közülük reális?

Tehermentes élet nem létezik.
Egyesek az akadályokat könnyedén veszik.
Mások nehezen.
Sajnos nem lehet változtatni ezen.

Búcsúzóul viszont mindenki próbál itt hagyni valami szépet,
Az életről alkotni egy elfogadható képet.
De ez is csupán sanyarú látszat,
Mellyel kielégítenek egy önmagukban keltett vágyat.

People

Thousands of people walk past me day by day,
Getting to know themselves — how long did it all take?
Among them, several exquisite you may find,
But is there any one worthy of fame in their own right?

Scores of people – abundancy of stories,
Of which any could be conjured up as real-life movies.
There are gloomy and cheerful ones alike,
But which of them are truly alive?

Everybody has their own burden to carry,
No way to treat it as anything arbitrary.
Some may overcome obstacles with ease,
Others prevail against them only through hardship.

In farewell, all try to leave some mark behind,
Depicting an acceptable image of life.
A sheer wretchedness of pretence,
Which serves as a way to satisfy a selfish interest.

Elveszett kapcsolatok

A harag sok mindent elvesz tőlünk,
S olykor saját magunk kardjába dőlünk.
De vajon miért tesszük ezt?
Miért hordunk állandóan jelmezt?

Félünk felfedni valódi énünk,
És megmutatni a világnak, hogy miszerint élünk.
Túl önteltek vagyunk ahhoz, hogy azt mondjuk: bocsánat.
S így akár a számunkra legfontosabb ember is idegenné válhat.

Ítélkezünk mások felett.
Pedig azt sem tudjuk, rajta ki, milyen sebet ejtett.
Saját magadban keresd a boldogságot.
És ne kritizáld a külvilágot.

Lost connections

Wrath deprives us all of that which we adore,
Even making us fall on our sword.
Is there a certain drive, though, that leads us down this path?
Why do we always wear a disguise so bizarre?

Too scared to unveil our true self,
We’re unwilling to show what’s underneath the shell.
Often our pride defeats the care we turn to the ones we love,
Unable to say sorry, they become strangers to us.

It’s easy to criticise others.
Yet we don’t see the pain they must smother.
Happiness is to be found in the tranquillity of the soul.
If nothing else this should be resolved.