rolad-szol-beleolvaso

Beleolvasó: Fazekas Jázmin – Rólad Szól It’s about you

rolad-szol

Rólad szól

Darabokra hullott a világ…
16 évesen megtapasztaltam a felhőtlen
boldogságot… de egy pillanat alatt a poklot is.
Összetörték a szívem. Csalódtam.
Tudatni akartam vele mit tett. Írni kezdtem…

It’s about you

The world came crashing down
When I fell for him at sixteen of age.
Embraced by heaven, cursed in hell,
With my heart broken into tiny pieces,
I wanted him to know what he had done.
I began to write…

rolad-szol

Emberek

Nap mint nap sétálunk el ezer ember mellett,
Megismerni önmagát vajon kinek, mennyi időbe tellett?
Köztük van számtalan érdekes,
De akad köztük olyan, ki az ismertségre érdemes?

Rengeteg személy, megannyi történet.
Gondolj bele, valamelyik akár veled is megtörténhet.
Van köztük borús és akad vidám is.
De melyik közülük reális?

Tehermentes élet nem létezik.
Egyesek az akadályokat könnyedén veszik.
Mások nehezen.
Sajnos nem lehet változtatni ezen.

Búcsúzóul viszont mindenki próbál itt hagyni valami szépet,
Az életről alkotni egy elfogadható képet.
De ez is csupán sanyarú látszat,
Mellyel kielégítenek egy önmagukban keltett vágyat.

people

People

Thousands of people walk past me day by day,
Getting to know themselves — how long did it all take?
Among them, several exquisite you may find,
But is there any one worthy of fame in their own right?

Scores of people – abundancy of stories,
Of which any could be conjured up as real-life movies.
There are gloomy and cheerful ones alike,
But which of them are truly alive?

Everybody has their own burden to carry,
No way to treat it as anything arbitrary.
Some may overcome obstacles with ease,
Others prevail against them only through hardship.

In farewell, all try to leave some mark behind,
Depicting an acceptable image of life.
A sheer wretchedness of pretence,
Which serves as a way to satisfy a selfish interest.

rolad-szol-magyar

Elveszett kapcsolatok

A harag sok mindent elvesz tőlünk,
S olykor saját magunk kardjába dőlünk.
De vajon miért tesszük ezt?
Miért hordunk állandóan jelmezt?

Félünk felfedni valódi énünk,
És megmutatni a világnak, hogy miszerint élünk.
Túl önteltek vagyunk ahhoz, hogy azt mondjuk: bocsánat.
S így akár a számunkra legfontosabb ember is idegenné válhat.

Ítélkezünk mások felett.
Pedig azt sem tudjuk, rajta ki, milyen sebet ejtett.
Saját magadban keresd a boldogságot.
És ne kritizáld a külvilágot.

rolad-szol

Lost connections

Wrath deprives us all of that which we adore,
Even making us fall on our sword.
Is there a certain drive, though, that leads us down this path?
Why do we always wear a disguise so bizarre?

Too scared to unveil our true self,
We’re unwilling to show what’s underneath the shell.
Often our pride defeats the care we turn to the ones we love,
Unable to say sorry, they become strangers to us.

It’s easy to criticise others.
Yet we don’t see the pain they must smother.
Happiness is to be found in the tranquillity of the soul.
If nothing else this should be resolved.

További bejegyzések 

Haffner Orsolya bemutatkozó

“Éppen betöltöttem a nyolcadik évemet, amikor felfedeztem, micsoda kalandot rejt az írás. Naplót kezdtem vezetni. Idővel az események listáját felváltották a gondolatok, és kiderült, hogy egyfajta meditatív elfoglaltságot találtam magamnak. A külföldről kapott, üres határidőnaplók meglódították a fantáziámat. Egyszerű ajándéknak számítottak, mégis inspiráltak.”

bővebben

Beleolvasó: Torma István – Okosak, szépek

“Ibolyka el-elgondolkodott, hogy mi határozza meg a szépséget.
Leginkább arra jutott, hogyha a lelke szép, akkor szépnek látszik ő maga is. De ez nem sikerült mindig. Néha rossz, gonosz gondolatai voltak, ezeket persze soha nem mondta, mutatta ki. Volt benne annyi önbecsülés, hogy ezt más ne tudja róla. Naplójából is kitépte azokat a lapokat…”

bővebben

Beleolvasó: Aurora P. Hill – A halandó istennő

“Sötét mélység tátongott mögötte.
Mintha onnan érkezett volna, hogy majd a semmibe térjen vissza. Magas alakját rejtő vértezetét lágy fény fogta körbe. Hátán lándzsa, az egyik kezében kard.
A sisakjához nyúlt. Bőre csupán egyetlen pillanatra villant fel az acél alatt, ahogy a száját takaró lemez felfedte arca egy kis részletét.
Pengevékony ajkait megvilágította a fény.
Nem mosolygott, nem beszélt. Lényéből olyan határozottság sugárzott, hogy ha a sötétség élő lett volna, azonnal behódol neki.
Léptei felgyorsultak, lendült a kard, és lecsapott …rá.”

bővebben
0

KOSÁR