Fazekas Jázminnak hívnak. Egy céltudatos, 18 éves lány vagyok, az angliai Scarborough College diákja. Mosonmagyaróváron – az osztrák határ mellett – élek szüleimmel és öcsémmel. Ha néhány szóban kellene magam jellemezni, akkor az outgoing, kedves és barátságos jelzők jutnak eszembe. Mindig szeretek a középpontban lenni, igénylem a szociális kapcsolattartás minden formáját, de néha szeretek egyedül is lenni. Igyekszem már most céltudatosan élni, ezért mindent megteszek azért, hogy egy neves külföldi egyetemre sikerüljön felvételt nyernem. Beszélek angolul és németül. Édesapám által a vállalkozói véna bennem is megjelent, ezért szeretnék felépíteni a jövőben egy jól működő vállalkozást vagy a családi vállalkozást külföldre vinni. Hollandia és Olaszország állnak a szívemhez a legközelebb, az olasz mentalitás nagyon magaménak érzem.

Úgy gondolom, hogy manapság az érzéseinkről egyre kevesebb szó esik a rohanó világban. Szeretném megmutatni mindenkinek, hogy az érzéseinket kimutatni egyáltalán nem a gyengeség jele. Erről szól a könyvem. Az egész nagyon gyorsan történt, amolyan elsöprő szerelem volt ez. Nagyon pörgős volt a kapcsolat, sosem unatkoztunk és derült égből villámcsapásként lett vége. Végül még sokáig húztuk a se veled se nélküled részt, de végül Én mondtam ki, hogy legyen vége.

Eleinte csak csalódottságból írtam, a fájdalmat, amit nem tudtam igazán magamnak és másnak se kifejezni így enyhítettem. Általában esténként írtam, akkor éreztem magam igazán egyedül. A könyv hossza azért annyi amennyi, mert gyakorlatilag az elengedés fázisában íródott, ami egy hosszabb folyamat volt. Nem mindig volt könnyű az írás, sokszor átírtam 1-1 verset mire azt tudtam mondani, hogy ez a verzió lesz a végleges. Mellette leveleket is írtam, ezek is sok inspirációt adtak a verseskönyv megírásához. Természetesen a levelek is a fiúnak szóltak, néhányat el is küldtem neki…

Folyamatosan írogatok, de nem feltétlen kiadás céljából. Valójában ez a verseskönyv sem azért készült. Az írás segít nekem megnyugodni, kiadni magamból a jó és rossz érzéseimet. Főként egyébként leveleket írok, de ezek nagyon személyesek, szinte senki sem láthatja őket. A versek rövidek, lényegre törőek, általában 1-1 aktuális érzésről szólnak legyen az düh, bánat vagy éppen öröm.