Beleolvasó-Alfonz ikerlángja

alfonz 2

Szerző: Petróczki Kitti
Oldalszám: 209
ISBN: 9786158162203
Megjelenés éve: 2020
Nyomda: Viktória Serleg

Pár nappal ezelőtt Alfonz valamire azt írta a zenekari csoportba, „a csend is üzenet”. Lujzi egy egész kisregényt kanyarintott e köré a mondat köré, amit meg is osztott a csoporttagokkal.

„Igazából szeretem a csendet. Azt a fajta csendet, amikor hallom, hogy akit szeretek, mellettem szuszog, megfordul az ágyban. Nem szeretem a csendet, amióta egyedül vagyok. Túl sokat gondolkodom. Rájöttem, hogy a csend megfojt, és a saját hangomat hallani sem olyan, mint amikor valakihez ténylegesen beszélek, vagy amikor valakinek énekelek. Valahol mégis szeretem a csendet. Azt a fajta csendet, amikor tudom, hogy szavak nélkül is elmondhatom, amit gondolok és érzek.

Őszintén gyűlölöm a csendet, amikor kínos, és megszólalnék, csak azért, hogy mondjak valamit. A csend számomra relatív. Olyan, mint a magány: nem kell, hogy egyedül legyek egy szobában ahhoz, hogy magányos legyek, és van, hogy nem kell, hogy mellettem legyen valaki ahhoz, hogy a gondolataim társaságában jól érezzem magam.

A csend csupán egy állapot. És igen, jelentése van. Jelenthet megnyugvást, menekülést, fájdalmat, magányt, fáradtságot, csalódást, beletörődést, egyetértést, szerelmet, várakozást. Egy biztos: „a csend is üzenet”.

Lujzi írása a csendről egészen a lelkéig hatolt. Ő ébresztette benne a gondolatot, végül mégis Alfonz találta meg a saját igazságát a lány szavaiban. A csend az, amitől félt. A csend, amikor magára marad magával és az érzéseivel, amikről nem akart tudomást venni.

További bejegyzések 

Varga Éva bemutatkozó

Az írás számomra nem menekülőút a valóság elől, hanem egy életforma. Képes vagyok a nap bármely pillanatában regényt alkotni a fejemben, ad hoc párbeszédeket, jeleneteket, amik aztán vagy tovareppennek a szélben, vagy papírra vetem, hogy örökre velem maradjanak.

bővebben

Beleolvasó: Danka Katalin – Csupi ​tanulságos meséi I.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egy nagy erdő, és annak a közepén élt Csupi, a kis medvebocs. Mindenki kinevette a neve miatt, ami nagyon bántotta. Egy barátja volt csak, Tóbiás, a teknős. Tóbiás együttérzett vele, mert őt is sokan bántották. Nem a neve miatt, hanem mert nagyon lassú volt. Amikor Csupit a nevéről kérdezték, nem mondott semmit, mert tudta, hogy ki fogják nevetni. Hazudni nem akart, sem más néven bemutatkozni. Utána már azzal is csúfolták, hogy néma. Próbált mindenkinek megfelelni, de nem tudott.

bővebben
0

KOSÁR