Kiadás kiadóval – előnyök

1. A kultúra alapja a presztízs. A könyv kulturális termék. Elsőkönyves íróként az embernek ritkán van kulturális presztízse. A kiadónak viszont van. Kiadó nélkül indulni nem az őrületes sikerek receptje.
2. Ha az ember már nem elsőkönyves író, de még nem országosan ismert (tehát majdnem mindenki második és ki tudja hányadik könyv között), akkor is jól jön neki a kiadói presztízs. J. K. Rowling a Harry Potter sorozat utáni műveit is kiadói keretek között adatta ki. – Ő írta a történelem legsikeresebb könyveit, de még ez után a hét részes sorozat után is kiadóval dolgozott együtt, pedig akkor szerződés már semmire nem kötelezte.
3. Ha a kiadó nélküli kiadás formáját választja az író (tehát a „majd én egyedül megszervezem” utat járja be), akkor neki kell szakembereket keresnie: tehát a szerkesztő, a korrektor, a tördelő, a borító tervező, esetleg a marketinges kiválasztása a szerzőre hárul. Így neki kell letesztelni ezeket a szakembereket, megállapítani, hogy ki milyen színvonalon végzi a saját munkáját, kivel kapcsolatban milyenek a könyvpiaci visszajelzések. – Kiadóként számunkra ez alapfeladat.
4. Ha magadnak szerzel szerkesztőt, korrektort és mindenkit, akkor előjöhet több probléma is: egyszerűen nem elég jó a könyved, de amíg mi ezt a szemedbe mondjuk, és segítséget biztosítunk a hibák javításához, addig az egyesével kifizetett szakembereknek nem kötelességük ezt megítélni. – Van olyan is, hogy egy-egy kézirat kiváló, de mi kiadóként tudjuk, hogy eladhatatlan, mert mondjuk verseskönyv vagy hasonló extrémen népszerűtlen zsáner, vagy megközelítés – ezt sem fogod megtudni az egyesével kifizetett szakértőktől.
5. Mi kiválasztjuk a nyomdát: ez egyszerűnek tűnk, de nem az, rengeteg nyomda végzi rosszul a munkáját pl.: az egyik írónk könyve egy fekete csíkkal a lapok közepén lett kinyomtatva (a fekete csík nem volt beletervezve). Másik példa: nem minden kinyomtatott könyv lett hibás, csak egy része, ilyet is átéltünk egy másik céggel. Van olyan nyomda, ami túl körülményes, vagy képtelen tartani a megbeszélt határidőt. Nekünk megvan a saját megbízható üzleti partnerünk, ahol nem kell ellenőrizgetni egyesével minden példányt, mert tudjuk, hogy jó (sok könyvet kellett kinyomtattatnunk ahhoz, hogy végre rátaláljunk). Nyomdánál sem a legolcsóbb a legjobb.
6. Az új írók esetében az alacsony kulturális presztízs, vagy az, hogy a felvett szerkesztő nem szól, hogy nem jó a kézirat, sokszor csak hónapok vagy évek múlva esik le a szerzőnek, de van egy probléma, aminél azonnal a kínai nagy falba ütközik: az önmarketing. Hogyan mondjam magamról, hogy fantasztikus író vagyok? (Hogy mindez ne hangozzon rettenetesen.) Hogyan mondjam a könyvemről, hogy parádésan jó? (Hogy ez ne üssön vissza?) A legtöbb író introvertált, az eredményes önmarketinghez viszont nagyon extrovertáltnak kell lenni – menni, dicsérni, ügynökként házalni, és nem csak online, hanem offline is nyomni magadat. Ha nincs mögötted kiadó, ezt senki nem csinálja meg helyetted. Ha van, akkor egy kiadó mutat be a könyvpiacnak (ami nem azt jelenti, hogy íróként nem kell csinálni semmit, de nem mindegy ki honnan indul).
7. Kiadó nélküli kiadás esetén a marketingben hosszú távon jellemző probléma, hogy az író kb. fél év, egy év után belefárad az önmarketingbe, vagy például változik az élete, már mással akar foglalkozni. Ilyenkor, ha a szerző egyedül van, vége a könyveladásnak. Ha áll egy kiadó az író mögött, akkor továbbra is megy a reklámozás, hiszen százalékot kapunk az eladásokból. Nekünk az a célunk, hogy az utolsó szálig eladjuk a könyvet (akkor is, ha az író már rég nem foglalkozik a könyvmarketinggel).
8. A könyvpiac belterjes. Kiadóként rengeteg kapcsolatunk van, a piacon egyedül lebegő szerzőként gyakorlatilag semmi kapcsolata nincs az embernek.
9. A kiadók alapvető feladata, hogy a nyomtatásban megjelent írások kapcsán ellássák a kulturális kapuőrök szerepét. A vásárlók és a könyves influenszerek közül rengetegen utálják azokat a szerzőket, akik mögött nincs kiadó, mert megbízhatatlannak tartják őket, okoskodónak, olyannak, akik megkerülik a kapuőröket. Nekünk alapfeladatunk kiszűrni a gyenge műveket és az AI-al készült szemetet is. Ezért azt, aki mögött nincs kiadó, nem várják tárt karokkal a könyvpiacon.
10. Egyéb lehetőségek megtalálása: kiadóként nálunk előáll például, hogy megkeresnek minket óvodák, és gyerekkönyveket vásárolnak tőlünk. Előfordul, hogy a nagy terjesztőpartnerek (Líra, Libri stb.) szerveznek ilyen és olyan plusz akciókat, könyves nyereményjátékokat, egyebeket, és megkérdezik, van-e kedvünk kiadóként csatlakozni.

Kiadó nélküli kiadás előnyei

1. Saját magad választhatod ki a szakembereket (minden szakismereted birtokában).
2. Magad menedzselheted az egész folyamatot (válaszolhatsz a szakértőid kérdéseire).
3. Marketingtudásodat is megcsillanthatod.
4. Saját utadat járhatod abban, hogy kiépítsd a kulturális presztízsedet.
5. Olcsóbb kiadó nélkül, mert így a kiadónak nem jár a könyveid után jogdíj. (Bár ha rossz nyomdát választasz, és egy halom hibás példányt kapsz, akkor nem olcsóbb. Ha nem tudtad megfelelően tesztelni a szerkesztőt, és ő elrontja a szerkesztést, akkor kár volt kiadni a könyvet. Ha nem tudtad tesztelni a korrektort, és rengeteg helyesírási hiba maradt a szövegben, az is kellemetlen stb.) Mivel nálad marad a kiadó jogdíj-részesedése, cserébe te végezheted egy kiadó munkáját. Ha felszorozzuk a beleölt munkaóráidat egy átlag órabérrel, akkor lehet mégsem olcsóbb.
6. Csak könyvkiadással foglalkozó cég szerződhet a nagyterjesztőkkel, így végre lehetőséged nyílik céget alapítani (KATA erre nem jó).

Magyarországon van 1100 kiadó, ha íróként egyet sem találsz, az nem jó hír. Ott a saját műveden nagyon is érdemes elgondolkodni.

A cikk írója: Gombos László, a Smaragd Kiadó vezetője: – A személyes megjegyzésem ehhez a témakörhöz, hogy a könyvpiac súlyosan beszűkült a ’90-es évek óta, de egyben változik is. Az elmúlt 3-4 évben a fiatal lányok körében divat lett a könyvvásárlás (főleg éldekorált művek). Ebben a válságos, de egyben változó (fejlődő) közegben csak azok maradnak talpon, akik összefognak. Ezért van az, hogy nem ekézünk más kiadókat, sőt nyitottak vagyunk együttműködésre is. A saját íróinkból minél inkább egységes közösséget szeretnénk létrehozni, mert csak akkor tudjuk túlélni ezt a kemény szituációt, ha összetartunk, ha csapattá válunk. Van olyan, hogy például jön hozzánk egy új író, és ő új közönséget, új vásárlókat is hoz magával, ez segíti a többiek könyveladásait is. Ez csak így tud menni.

Ha az egyik szerzőnk felfedez egy új marketing lehetőséget, szól a többieknek – így erősítjük egymást, így fejlesztjük az irodalmi közeget. Azért nem szeretem az egyénieskedést a könyvpiacon, mert ha rengetegen ezt játsszák, a könyvpiac maradéka is elbukik. Együtt be tudunk kerülni a sajtóba, együtt sokkal messzebbre jutunk. Erre utal az a mondás, hogy ha gyorsan akarsz haladni, menj egyedül, de ha messzire akarsz jutni, akkor haladj társakkal. Egy könyvkiadó megfelelő közösséget tud képezni az írókból: közös marketingezés, közös könyvbemutatózás, szakmai színvonal garantálása. Az új írókkal új közönség jön, szóval nyitottak vagyunk. A „majd én egyedül megoldom” hozzáállás a katasztrófán kívül mást nem készít elő.