Németh Krisztina A hazara

Beleolvasó-A hazara I.rész

hazara

Szerző: Németh Krisztina
Megjelenés éve: 2021
Vezető szerkesztő: dr. Hargitai Adrienn
Konzulens: Bolba Tünde
Nyelvi szaklektor: Tárik Meszár
Korrektor: Virágh Máté
Tördelő és nyomdai előkészítő: Szabó Borka
Nyomda: Pannónia Nyomda Kft.

Isszá zavarában nem tudta, mihez kezdjen. A ház falánál összegyűlt avart és lehullott ágakat kezdte összehordani egy kupacba. Az iszonyatos hőség elől Zamira behúzódott a szederfa alá, és tovább szipogott. Isszá úgy szerette a bátyja feleségét, mintha a második édesanyja lett volna. Először az apját veszítette el, akit súlyos betegség gyűrt maga alá, őt hamarosan követte az anyja, aki az orvos szerint a bánatot képtelen volt feldolgozni. Zamira az első pillanattól fogva mellé állt, és segítette őt a gyászában, aztán az élet további területén. Most mégis zavartan figyelte a síró nőt. Mit mondhatna? Kamaszfejjel az élet egyáltalán nem olyan zavaros és kilátástalan, mint ahogy azt megfestették neki. Harcolni fog azért, hogy a bátyjával közösen eltervezett álmaikat megvalósítsák. Senki és semmi nem állhat ennek az útjába. Neki a bátyja egy pahlaván, egy hős. És ha úgy adódik, ő is hőssé fog válni az ő szemükben. Nem hagyja, hogy Zamira arcát újra könnyek áztassák. Nagy levegőt vett, és megállt előtte.

– Ide, ahol most ülsz, egy gyönyörű házat fogunk felhúzni – és a kezében lévő hosszú botot határozottan a földbe szúrta. – Ott hátul, a hegyek lankáin a lovaink futkosnak egy hatalmas karámban, idelent birkák és kecskék százai legelik a friss füvet. Megfogadom neked ezt, Zamira. Ha addig élek is, megfogadom ezt neked!

Zamira zavartan figyelte a kamasz fiút, akinek sötét szemében ugyanolyan tűz ragyogott most, mint Ebrahiméban, amikor az álmairól mesélt. Halványan elmosolyodott. Hitt a fiúnak. Felállt, és mire Ebrahim visszatért, már szinte a ház körüli csalit jó részét kipucolták, majd hatalmas kupacokba rakták.

Ebrahim vízzel teli, méretes edényeket hozott, és egy gépet, amiről Zamirának fogalma se volt, hogy mi az.

– Aggregátor. Beszerelem, és estére már villanyunk is lesz – mondta egykedvűen. Zamira nem értette, hogy férje miért burkolózott ilyen szótlanságba.

– Miért nem szólsz egy szót se, amióta megérkeztünk? Nem teheted ezt, hogy nem beszélsz velünk! Egyáltalán mihez kezdünk most, Ebrahim? – nézett rá kérdőn.

– Azt mondtad, itt majd együtt dolgozunk a ház körüli teendőkben. De annak a nőnek ott a faluban mindjárt elmondtad, hogy tanító vagy.

Zamira elképedve figyelte a férjét. Tehát ez volt a szótlansága oka.

– Igen, azt ígértem neked, hogy támogatlak mindenben, és tartom is szavam. De ha a faluban nincs tanító, talán el kellene ezen gondolkodni. Biztos megélhetésünk lehetne, és ahogy elnézem, arra most nagy szükségünk lesz, mert valld be, te sem erre számítottál, ami itt fogadott.

További bejegyzések 

Haffner Orsolya bemutatkozó

“Éppen betöltöttem a nyolcadik évemet, amikor felfedeztem, micsoda kalandot rejt az írás. Naplót kezdtem vezetni. Idővel az események listáját felváltották a gondolatok, és kiderült, hogy egyfajta meditatív elfoglaltságot találtam magamnak. A külföldről kapott, üres határidőnaplók meglódították a fantáziámat. Egyszerű ajándéknak számítottak, mégis inspiráltak.”

bővebben

Beleolvasó: Torma István – Okosak, szépek

“Ibolyka el-elgondolkodott, hogy mi határozza meg a szépséget.
Leginkább arra jutott, hogyha a lelke szép, akkor szépnek látszik ő maga is. De ez nem sikerült mindig. Néha rossz, gonosz gondolatai voltak, ezeket persze soha nem mondta, mutatta ki. Volt benne annyi önbecsülés, hogy ezt más ne tudja róla. Naplójából is kitépte azokat a lapokat…”

bővebben

Beleolvasó: Aurora P. Hill – A halandó istennő

“Sötét mélység tátongott mögötte.
Mintha onnan érkezett volna, hogy majd a semmibe térjen vissza. Magas alakját rejtő vértezetét lágy fény fogta körbe. Hátán lándzsa, az egyik kezében kard.
A sisakjához nyúlt. Bőre csupán egyetlen pillanatra villant fel az acél alatt, ahogy a száját takaró lemez felfedte arca egy kis részletét.
Pengevékony ajkait megvilágította a fény.
Nem mosolygott, nem beszélt. Lényéből olyan határozottság sugárzott, hogy ha a sötétség élő lett volna, azonnal behódol neki.
Léptei felgyorsultak, lendült a kard, és lecsapott …rá.”

bővebben
0

KOSÁR