Petróczki Kitti bemutatkozás

Rólam

Gyerekkorom óta írok. Eleinte verseket, dalszövegeket, később terápiás jelleggel novellákat, majd mikor elkezdtem tréningeket tartani, akkor a beszédeket, előadásokat szövegeztem, mindig az adott közönség szájízéhez igazítva az anyagot. Az első könyvem 2019 decemberében jelent meg Lujzi élete címmel. Akkor még nem tudtam, hogy idén egy újabb könyv születik. Alfonz ikerlángja egy nem tervezett történet, ami nagyon kedves a szívemnek.

A jövő

Több történet is van bennem, de azok várhatnak. Most egy összetett és nagyszabású projekten kezdek el dolgozni. Annyit elárulhatok, hogy a tőlem megszokott naplószerű stílust megtartva mesélek majd a múltról. Arról a múltról, amire most még nehéz emlékeznem. Eljött az idő, hogy felvállaljam azt a történetet, amiért valójában íróvá váltam. Most már tudom és hiszem, hogy a lehetetlen lehetséges.

Lujzi élete

Lujzi életében is, épp úgy, mint minden ember életében, megvannak a fordulópontok, nehézségek. Hiszem, hogy ezeken mind túl lehet jutni. A saját hozzáállásunk az, ami a legtöbbet tud segíteni, hogy minél gyorsabban és gördülékenyebben tudjuk ezeket a dolgokat megfejlődni. A saját és baráti, ismeretségi körömben előforduló élethelyzeteket sűrítettem bele ebbe a történetbe. Ebből adódik, hogy nincsenek tabuk. Beszélek alkoholizmusról, drogokról, párkapcsolati problémákról, öngyilkosságról, nélkülözésről és mindezt úgy, hogy Lujzi végig megtartja a pozitív hozzáállását, és helyt áll az élet minden területén.

Alfonz ikerlángja

Alfonz ikerlángja című könyvemben, egy vagány srác életén keresztül mutatom be a felnőtté váláshoz vezető göröngyös utat. Akárcsak Lujzi élete, arra sarkall, hogy soha ne adjuk fel, hiszen sohasem tudhatjuk, milyen közel vagyunk a boldogsághoz. A célja, hogy lássuk mennyire fontos a tisztelet, az elköteleződés és a kitartás. Boncolgatok olyan kérdéseket, mint a megfelelő apaminta, mivel jár korán felnőni, vagy hogy mennyire fontos, hogy legyen valaki, akinek megtudunk nyílni. Hiszem, hogy mindenkinek megvan a párja a világban, de bele kell tenni a fejlődést, a felajánlást, hogy meglelhessük. Épp úgy, mint a karrierépítésben, a szerencsefaktor elenyésző. Sokkal fajsúlyosabb a saját hozzáállásunk.

Smaragd admin

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

További bejegyzések 

Zsíros-Takács Mária bemutatkozó

„10 éves koromban a nyári szünetről visszatérve, egy beszámolót kellett írni. Az osztálytársaim csupa izgalmas dologról és helyszínről meséltek és én tanácstalanul ültem az üres lapom felett.”

bővebben
0

KOSÁR