Sokáig úgy tudtam magamról, hogy az én utam az alkotás terén a képalkotás, hiszen eredetileg festő, grafikus, illusztrátor vagyok. 2003-ban végeztem rajz-vizuális kommunikáció szakon Nyíregyházán. Két évig tanítottam is egy alapfokú művészeti iskolában, majd két év után nagy levegővel ugrottam az ismeretlenbe: szabadúszó grafikus lettem. Többnyire mesekönyveket illusztráltam, ami évekre kimerítette az „álmaim melója” kategóriát.
Az illusztrátori pályámon azonban kiderült, valahogy visszafelé is működök: ahogy megrajzolok egy karaktert, az életre kel bennem. Megmoccan, mesél magáról, kérdez rólam.
Megmoccan, mesél magáról, kérdez rólam. Nekem csak le kell jegyeznem a belső teremben elhangzottakat – gondoltam, és ezzel a lendülettel megszületett első mesekönyvem, a Hulladék Históriák- Klímanó történetek. Ez a két kiadást megélt kötet – ami a szelektív hulladékgyűjtés témakörét dolgozza fel kalandos formában – bátorított arra, hogy a Rossz/csont- Gyógyulás a felébredés útján című írásomnak nekivágjak. Épp csak ebben az esetben nem egy manót rajzoltam gyerekeknek, hanem a saját karakteremet hagytam mesélni magáról felnőttek számára.
A Rossz/csont című könyvem arról a gyógyulási folyamatról számol be, amit tizenöt éves koromtól negyven éves koromig bejártam. Ez a gyógyulás nem csupán a testi egészség állapotának elérését jelentette számomra, már egész korán tudatos voltam arra, hogy a testi tünetként megjelenő betegség gyökere mélyebben található a fizikai síknál. Hosszú éveken keresztül volt a betegség az iránytűm, ami aztán saját belső forrásomhoz vezetett. A két könyvem témaköre látszólag eltérő: szelektív hulladékgyűjtés és út a traumán keresztül a felszabadulás felé. Mégis, valahol a gyökerük ugyanaz: hogyan teremthetünk a káoszból rendet. Hogyan lássunk neki az első pillantásra elhordhatatlan szeméthegyek – traumák – feloldásának, eltakarításának.
Vászon a könyvlap arra, hogy megfessem azt az élő képet, amin a szemétből értékes alapanyag válhat, a traumából út és erő. Az alkotás folyamata transzformáló, gyógyító, tudatosító út. Legyen szó képalkotásról vagy szövegírásról, arra szeretem felhasználni ezeket a kifejezésmódokat, hogy feltárjam a belső és a külső tér összefüggéseit, rálássak magamra egy magasabb távlatból. Megértsem a felszínen végbemenő folyamatokat mozgató, irányító és összetartó erőket. Szerencsés esetben ennek az alkotási folyamatnak az eredménye pszichoaktív, azaz a befogadó is bevonódik az önmagunk felé fordulás folyamatába, belső világa feltárásába, ami akár transzformatív erejű is lehet.
Lássuk be, ez nem kis feladat: ebben az extrán pörgő, sürgető világban minden kommunikációs csatorna arra ösztönöz bennünket, hogy kifelé nézzünk, a kinti világban érjünk el sikert, csillogást, anyagi javakat. Önmagunk felé fordulni és feltárni a belső tudati terünk mélyrétegeit véleményem szerint nagyon is bátor feladat. Igaznak gondolom azt a mondást: a szenvedésből kivezető út befelé vezet.
Szeretek gyűjtögetni: gyógyító mondatokat, lelkesítő pillanatokat, jelenlétből fakadó megértéseket. Jó esetben maguktól összeállnak bennem egy képpé vagy szöveggé anélkül, hogy agyalnom kellene bármin is. Nagyon szeretem, ha megmutatkoznak maguktól a dolgok, összefüggések. Szeretem átadni az irányítást egy nálam nagyobb, ó, sokkal nagyobb erőnek.
Jelenleg a könyvírás és a grafikusi feladatok mellett egy önismereti kártyajáték megalkotásán dolgozok, ami A Lélek 108 Arca nevet kapta. Ebben az interaktív játékban találkozik alkotói utam minden ösvénye: a karakterábrázolás képekben, írásban és a vágyam arra, hogy mélyebb szinten kapcsolódjak Önmagamhoz és ezáltal a környezetemben megjelenő emberekhez.
Az író bemutatkozása saját szavaival (változatlan formában).
Szeretnél te is könyvkiadónk szerzői közé tartozni?
Ide kattintva minden információt megtalálsz a könyvkiadás menetéről, valamint a Smaragd Kiadó szolgáltatásairól.
Legyen a Tiéd a következő sikerkönyv!
