Zsíros-Takács Mária bemutatkozó

A nevem Zsíros-Takács Mária. Jelenleg kisgyermeknevelőként dolgozom, de voltam már postaforgalmi ügyintéző, valutapénztáros és ékszerbecsüs is. Hogy Örkény szavaival éljek: „Annyi mindenféléhez nem értek, hogy az már sokoldalúságnak számít.”

10 éves koromban a nyári szünetről visszatérve, egy beszámolót kellett írni. Az osztálytársaim csupa izgalmas dologról és helyszínről meséltek és én tanácstalanul ültem az üres lapom felett. Mivel azon a nyáron a nagymamám házánál messzebb nem jutottunk el, ki kellett találnom valamit. Így született meg az első vers kezdemény, aminek a Balaton címet adtam. Valahol itt kezdődött.

2020 tavaszán úgy alakult, hogy 2 hónapnyi kényszer szabadságot kellett kivennem. Ez az időszak sok mindenre rádöbbentett, többek között arra, hogy nem érdemes halogatni a dolgokat. Ekkor született meg, a Préda című történet legelső vázlata. Hosszas hezitálás után, úgy döntöttem, nem szabad, hogy ez is a fiókom egy újabb rétegét alkossa.

Találkozásom a Smaragd kiadóval mondhatni sorsszerű volt. Munkáim során a képességeimhez mérten, a maximumra törekedtem és sikeres voltam abban, amit csináltam. De valahogy az írással kapcsolatos próbálkozásaim vakvágányra futottak. Volt, aki azt mondta: „Azért van, mert amatőr vagy.” Amatőr=Tehetségtelen. Amikor ezt így levezetik neked számtalan próbálkozás után, lassan kezded magad is elhinni.

Nyertem persze iskolai különdíjat és a beadandó esszékre is dicséretet kaptam, de ezek a „rendszerből” kikerülve nem sokat jelentettek. Kit érdekel, hogy anno negyedikben ötöst kaptál a guillotine-ról szóló fogalmazásodra?

Ezzel a csendes agóniával írogattam továbbra is, többnyire magamnak. Amit pedig jobbnak ítéltem meg, azt egy amatőr művészeti fórumon adtam közre hasonszőrű sorstársaimnak.

Kitti már elsőre is szimpatikus, energikus fiatal nőnek tűnt. Kezdetben nem az írás miatt kerültünk kapcsolatba, de hamar kiderült, hogy ez mindkettőnk egyik szenvedélye. Ő akkor már kiadta első regényét és izgatottan hallgattam kalandos történeteit a könyvkiadásról.

Egyik este felvetettem neki, hogy van egy sztori, amin dolgozom, és ha nem sértem meg vele, átdobnám véleményezésre. Megmosolyogta a félénkségemet, de azt mondta nagyon szívesen elolvasná. Innentől kezdve az események felgyorsultak. Izgatott voltam és lelkes, ugyanakkor munkált bennem a reflexeimbe belenőtt félsz a bukástól. Kitti mindezt, mint kiadóvezető végig asszisztálta és segített benne, hogy a kétségeim elmúljanak. A csapat, ami körülvett, engem is ösztönzött.

Úgy hiszem, máshol sem kaphattam volna profibb segítséget kezdő íróként. Ha újrakezdeném, akkor is a Smaragd Kiadót választanám!

Szeretnél te is könyvkiadónk szerzői közé tartozni?

Ide kattintva minden információt megtalálsz a könyvkiadás menetéről, valamint a Smaragd Kiadó szolgáltatásairól.

Legyen a Tiéd a következő sikerkönyv!

További bejegyzések 

Haffner Orsolya bemutatkozó

“Éppen betöltöttem a nyolcadik évemet, amikor felfedeztem, micsoda kalandot rejt az írás. Naplót kezdtem vezetni. Idővel az események listáját felváltották a gondolatok, és kiderült, hogy egyfajta meditatív elfoglaltságot találtam magamnak. A külföldről kapott, üres határidőnaplók meglódították a fantáziámat. Egyszerű ajándéknak számítottak, mégis inspiráltak.”

bővebben

Beleolvasó: Torma István – Okosak, szépek

“Ibolyka el-elgondolkodott, hogy mi határozza meg a szépséget.
Leginkább arra jutott, hogyha a lelke szép, akkor szépnek látszik ő maga is. De ez nem sikerült mindig. Néha rossz, gonosz gondolatai voltak, ezeket persze soha nem mondta, mutatta ki. Volt benne annyi önbecsülés, hogy ezt más ne tudja róla. Naplójából is kitépte azokat a lapokat…”

bővebben

Beleolvasó: Aurora P. Hill – A halandó istennő

“Sötét mélység tátongott mögötte.
Mintha onnan érkezett volna, hogy majd a semmibe térjen vissza. Magas alakját rejtő vértezetét lágy fény fogta körbe. Hátán lándzsa, az egyik kezében kard.
A sisakjához nyúlt. Bőre csupán egyetlen pillanatra villant fel az acél alatt, ahogy a száját takaró lemez felfedte arca egy kis részletét.
Pengevékony ajkait megvilágította a fény.
Nem mosolygott, nem beszélt. Lényéből olyan határozottság sugárzott, hogy ha a sötétség élő lett volna, azonnal behódol neki.
Léptei felgyorsultak, lendült a kard, és lecsapott …rá.”

bővebben
0

KOSÁR