A Smaragd Kiadónál minden kéziratot a legnagyobb gondossággal és a titoktartás tényével kezelünk, amíg az a birtokunkban van. A szerző ránk bízza a történetet, mi pedig az elolvasása után egy lektori jelentésben összegezzük a megfigyeléseinket. Fontosnak tartjuk kiemelni, hogy mind pozitív, mind negatív elbírálás esetén adunk visszajelzést a szerzőknek belátható időn belül.
Ez a lektori jelentés teljesen ingyenes, és a beküldött kézirat gyengeségeit, valamint erősségeit tartalmazza. Minden alkalommal törekszünk az átfogó véleményezésre, és arra, hogy a kéziratból kiemelt példákkal illusztráljuk az esetleges, javításra szoruló pontokat. Ezzel a szakmai visszajelzéssel a kezében a szerző már megkezdheti a szöveg javítását, és elindulhat a tökéletesítéséhez vezető úton.
Ezek után lássuk, mik azok, amik miatt visszautasítunk egy-egy kéziratot!
- Gyenge a szöveg
Sokszor szembesülünk azzal, hogy a szerzők mindenféle gyakorlat, tapasztalat nélkül vágnak bele a könyvírásba. Ez azt jelenti, hogy mind a mondatalkotás, mind a formázás, mind a téma bemutatása kevésnek bizonyul ahhoz, hogy a kézirat kiválasztásra, majd szöveggondozásra alkalmas legyen. Egy szerző sokszor évekig a fióknak ír, mielőtt megfordul a fejében, hogy a külvilág elé tárja a művét. Ezt a folyamatot sokszor véget nem érő átírások, újraírások, törlés, majd újratervezés jellemzi, és még utána is bizonytalan, hogy a szöveg alkalmas-e a kiadásra.
Tapasztalt és többkönyves szerzőkként mind a ketten azonnal kiszúrjuk a gyengébb kéziratokat, amiken nem segítene a legalaposabb szöveggondozás sem. Azt is kifejezetten biztosan meg tudjuk állapítani, hogy a kézirat pihent-e a fiókban, megért-e egy vagy több ellenőrzést, módosítást, átírást, mielőtt megküldte a kiadónak a szerző. Sok esetben azonnal látjuk rajta, hogy ez bizony egy annyira nulladik verzió, hogy valószínűleg az író első befejezett kézirata, mert szinte kiabálnak belőle a hiányosságok.
Megértjük, hogy a legtöbben szeretnék nyomtatásban látni a műveiket, de alapvető írástechnikai ismeretek nélkül nagyon nehéz olyan könyvet írni, ami a mai megjelenés-dömpingben felkapaszkodhat a jó olvasmányok közé. Mindenképp hasznos véleményeket kérni az elkészült történetre, és lehetőleg nem családtól vagy barátoktól, mert ők nem biztos, hogy őszintén meg merik mondani, hogy milyen problémákat érzékelnek az elkészült irománnyal kapcsolatban.
Az írás egy folyamat, amit nem egyik napról a másikra sajátítunk el. Sokan évekig, évtizedekig ülnek a cselekményen, de vannak, akik ösztönösen jól írnak, nekik egyszerűbben alakul a szöveg. Ez mindenki esetében más, nem húzhatjuk rá senkire ugyanazt a sémát.
Egy gyengébb kézirat esetében is van megoldás. Van egy mentori programunk, amit felajánlunk a szerzőnek. A mentori programról itt olvashatók az információk:
- Alapvető formázás hiánya
Ez a leggyakoribb oka annak, hogy egy kézirat nem jut tovább az első szűrőn. Szerkesztőtársammal mind a ketten ismerjük az érzést, amit egy elkészült kézirat kivált bennünk szerzőként. Eufória, adrenalin, mindenféle örömhormon kering a szervezetünkben, és úgy érezzük, hogy legszívesebben azonnal szeretnénk megosztani a világgal legújabb szerzeményünket.
Azonban ilyenkor kellene egy lépést hátrálnunk, és hideg szemmel elolvasni a kéziratot. Alapvető hibákra ránézni: jó-e a formázás, a bekezdések megvannak-e, tagolás rendben van-e. Sokszor egy tömbösített szöveggel találjuk szembe magunkat a dokumentum megnyitásakor, aminek első és második ránézésre is se füle, se farka.
Nem egyszer fordul elő, hogy a szerző nem használ például bekezdéseket, és egy teljes fejezet egyetlen ömlesztett, követhetetlen szöveg, amibe még a párbeszédek is beleolvadnak. De olyan is bőven akad, hogy a szerző egyszerűen „elfelejt” mondatokat használni, és csak dőlnek a szavak egymás után, nincs tagolás, nincs vessző, a gondolatoknak nincs vége, mintha mindent egy szuszra szeretne elmondani. Rettenetesen nehéz, ha nem lehetetlen ilyen kéziratokat olvasni és értelmezni.
Mivel naponta kapunk véleményezésre kéziratokat, emellett a futó projekteken is dolgozunk a szerzőkkel, nem tudunk (és nem is kötelességünk) egy nyers kézirat formázási hibáival foglalkozni, hogy legalább érthető legyen a szöveg.
Ezekben az esetekben a lektori visszajelzésben mindenképp kiemeljük ezt a hiányosságot, és biztosítjuk róla a szerzőt, hogy amennyiben ezt a hibát orvosolja, újra fogadjuk a kéziratot. Fontosnak tartjuk, hogy minden alkalommal a kéziratból kiemelt példákkal illusztráljuk a problémákat, hiszen nekünk is érdekünk, hogy a szerző fejlődni tudjon, amennyiben szeretne előrébb lépni az alkotásban.
- Nem jutunk dűlőre a szerzővel.
Bár nem sokszor fordul elő, volt már ilyenre is példa. A kiadó által meghatározott szabályrend szerint véleményezzük a kéziratokat, és ezeket egy lektori jelentésben a szerző elé tárjuk. Az esetek legnagyobb százalékában minden simán megy, azonban előfordult, hogy egy szerző határozott és megingathatatlan elképzelésekkel érkezik. Ilyenkor természetesen próbálunk hatni rá, érvekkel, tapasztalatokkal támasztjuk alá mindazt, amiben mi hiszünk, és a legtöbb esetben tudunk hatni a szerzőre. Ha azonban nem látjuk az előrelépést, ráadásul saját elveink ellen kellene dolgoznunk, akkor az a kézirat nem nálunk lesz jó helyen.
Előfordul olyan is, hogy a szerző személye ellen irányuló támadásnak értékeli a lektori jelentést, és arra hivatkozik, hogy például a rokonok és barátok szerint jó az, amit írt. Sokszor már itt félreértés van, amit hiába igyekszünk feloldani, és mindent megmagyarázni, valahogy nem jutunk dűlőre vele. Attól, hogy mi elutasítunk egy kéziratot, nem lesz menthetetlenül rossz. Sokszor csak arról van szó, hogy az adott állapotában nem érné meg sem a szerzőnek, sem a kiadónak időt és energiát áldozni rá. De ettől még a történet lehet jó és egyedi, csak a megvalósítás nem megfelelő. Ahogy feljebb említettük, a kiadó fogad újra beküldött kéziratokat, amennyiben a szerző igyekezett fejlődni és átdolgozni a problémás részeket.
Olyan tapasztalatunk is van, hogy a szerző ragaszkodik valamihez, amit rosszul tud (ez sci-fiknél szokott főleg előfordulni, de bármilyen történetben problémás lehet a tárgyi tévedés), amit nem hajlandó módosítani, mert szerinte úgy jó. Esetleg olyan elveket képvisel, amikkel a kiadó nem ért egyet. Azt például mindenképp elutasítanánk, ha nyíltan rasszista álláspont mellett foglalna állást a története, és ezt követendő példaként tárná az olvasók elé. Ezt szélsőséges példának hoztam fel, általában ilyen nem szokott előfordulni, inkább olyanokkal találkozunk, hogy a szerző nem érzi, hogy a történetének egy-egy üzenete problémás. És félreértés ne essék, az jó is lehet, ha egy-egy szereplő problémás üzenetet képvisel, amennyiben perspektívába van helyezve. Amikor viszont erre nem hajlik az író, amögé sem mi szerkesztőként, sem a kiadó nem tud beállni.
- Nem megfelelő formátumban küldött kézirat, illetve a kért információk nem kerülnek megküldésre
A kiadó elvárása az, hogy a kéziratokat szinopszissal és cselekményvázlattal kísérve küldje meg a szerző, bár az utóbbitól bizonyos esetekben eltekintünk, amennyiben a szinopszis olyan mértékben kidolgozott, hogy az már cselekményvázlatként is megállja a helyét. Emellett a kéziratot egy darab .doc vagy .docx fájlban szoktuk kérni, aminek nagyon egyszerű oka van, így tudunk mellé jegyzeteket készíteni.
A kérés ellenére nagyon sok szerző pdf-ben küldi, mert azt hiszi, hogy ezzel meg tudja óvni a tartalmat, és nehezebb lesz ellopni a kéziratát. De a kiadó nem akar kéziratokat ellopni. Sőt, a nem megfelelőnek ítélt műveket nem is tartja meg, ezek véleményezés után törlésre kerülnek.
A kiadónak az az érdeke, hogy a legjobb formában kerüljön a közönség elé, nem véletlenül kötelező nálunk a szöveggondozás. Ebben a folyamatban pedig a szerző közreműködésére is hatalmas szükség van, lévén nélküle nem működik. A pdf-ben küldött kézirattal csak azt éri el, hogy nem fogunk tudni dolgozni a szövegen.
A nem megfelelő formátumnak az is egy jellegzetes példája, amikor a szerző egy regényt vagy novellás kötetet fejezetenként/novellánként külön fájlokba elmentve küld el. Ahogy fentebb szerepelt, a szerkesztőnek nem dolga kimazsolázni az ömlesztett szöveg értelmét, de ugyanúgy nem feladata a sok dokumentum közt keresgélni a soron következő szakaszt.
Mivel kiadói szerkesztőkként naponta szembesülünk a fent kifejtett pontok valamelyikével, egy kicsit talán azt is szerettük volna, hogy a kiadás gondolatával játszó szerzőknek egyfajta listát állítsunk össze tippekből és tanácsokból. Reméljük, hogy valamivel megkönnyítettük a dolgukat!
Ha bármilyen kérdés felmerül az olvasottakkal vagy úgy általában a kiadással kapcsolatban, az info@smaragdkiado.hu e-mail címre várjuk azokat!
Írta: Preiml-Hegyi Hajnalka és Vojcskó Sarolta „Charlotte”
Ha szeretnél első kézből értesülni az előrendelésekről és a megjelenésekről, akkor érdemes feliratkozni a hírlevelünkre.
Szeretnél te is könyvkiadónk szerzői közé tartozni?
Ide kattintva minden információt megtalálsz a könyvkiadás menetéről, valamint a Smaragd Kiadó szolgáltatásairól.
Legyen a Tiéd a következő sikerkönyv!
