kovacs-gabor

Kovács Gábor bemutatkozó

kovacs-gabor

Rólam

Egy kis Szabolcs – Szatmár – Bereg megyei faluban nőttem fel. Gyermekkoromban gyakran bandukoltam a falunkat övező erdőkben, mezőkön és réteken, hol egyedül, hol pedig kisebb – nagyobb társaságban. Élénk fantáziámnak hála, nem sokat unatkoztam, néha az erdő sötétebb zugaiban, a sűrű bozótban egy korhadt fatönk változott át rémisztő szörnyeteggé. Máskor a legnagyobb szárasságban is sikerült megtalálnunk a kiszáradt kanális egyetlen sáros pontját. De a legtöbbször az erdőkben és mezőkön talált fadarabok és botok változtak át karddá, pisztollyá vagy épp muskétává.

Mindig is kissé introvertált gyermek voltam, talán ennek köszönhető, hogy gyermekkoromban rengeteget olvastam, a kötelező olvasmányoktól kezdve, Jules Verne regényein keresztül, természetrajzi lexikonokon át, a fantasy könyvekkel bezárólag.

Aztán egy szép napon megnéztem egy dokumentum filmet, ami a filmkészítésről szólt. Ettől kezdve szabad perceimben azon méláztam, ha filmet készíthetnék, az én filmem vajon milyen lenne. Csakhamar rájöttem, hogy egy jó sztori nélkül, lehetetlen jó filmet készíteni. Elkezdtem hát a saját történeteimet gyártani. Lassacskán a filmezés iránti érdeklődésem eltűnt és helyét a történetek kreálása vette át.

Telt múlt az idő, a hetekből hónapok, a hónapokból évek lettek. Míg végül egyik nap felkeltem és reggeli után úgy döntöttem írok egy könyvet. Mostanság Nagy Károly, Barsi Ödön és Leslie L. Lawrence, valamint írói példaképem: Rejtő Jenő könyveit olvasom.

Hogy van – e a könyvemnek mögöttes küldetés tudata? Igen, van. Hogy micsoda? Erre igen nehéz válaszolni. Miután vallásos lettem, visszatekintve eddigi életemre, látván a hibákat és baklövéseket, magányos időszakjaimat és vereségeimet, elszomorodtam. De Isten megmutatta nekem, hogy mindig van remény és megtanította, hogy a harcok csak erősebbé tesznek.

kovacs-gabor2

Hogy valami klisé szerű is legyen a mondandóm között jöjjön egy idézet:

„Két szó. Mindig és soha. Küzdeni mindig, feladni soha.”

Most hogy a klisés szakasznak vége gondolom egy saját idézetet is elvárnának tőlem.

„A félelem az utolsó menedék a győzelem elől.”

Törvény védve, karikában pici „C” betű. Csak vicceltem idézhetik nyugodtan.

No, de visszatérve a küldetés tudatra. Most jöhetnék a megtérésem történetével, bibliai idézetekkel, klisékkel, vagy akár fennkölt szavakkal, de nem célom sem a térítés, sem a papolás. Karaktereim ábrázolásával és történeteim cselekményeivel szeretném megvilágítani másoknak is azt a tényt, amit én már tudok, a tényt, amit újra és újra elfelejtek s később újra és újra meglelek. A tényt: legyen bármilyen nagy is a sötétség, mindig van remény.

Nos, nagy vonalakban ez az én történetem.

Az író bemutatkozása saját szavaival (változatlan formában).

Szeretnél te is könyvkiadónk szerzői közé tartozni?

Ide kattintva minden információt megtalálsz a könyvkiadás menetéről, valamint a Smaragd Kiadó szolgáltatásairól.

Legyen a Tiéd a következő sikerkönyv!

További bejegyzések 

Haffner Orsolya bemutatkozó

“Éppen betöltöttem a nyolcadik évemet, amikor felfedeztem, micsoda kalandot rejt az írás. Naplót kezdtem vezetni. Idővel az események listáját felváltották a gondolatok, és kiderült, hogy egyfajta meditatív elfoglaltságot találtam magamnak. A külföldről kapott, üres határidőnaplók meglódították a fantáziámat. Egyszerű ajándéknak számítottak, mégis inspiráltak.”

bővebben

Beleolvasó: Torma István – Okosak, szépek

“Ibolyka el-elgondolkodott, hogy mi határozza meg a szépséget.
Leginkább arra jutott, hogyha a lelke szép, akkor szépnek látszik ő maga is. De ez nem sikerült mindig. Néha rossz, gonosz gondolatai voltak, ezeket persze soha nem mondta, mutatta ki. Volt benne annyi önbecsülés, hogy ezt más ne tudja róla. Naplójából is kitépte azokat a lapokat…”

bővebben

Beleolvasó: Aurora P. Hill – A halandó istennő

“Sötét mélység tátongott mögötte.
Mintha onnan érkezett volna, hogy majd a semmibe térjen vissza. Magas alakját rejtő vértezetét lágy fény fogta körbe. Hátán lándzsa, az egyik kezében kard.
A sisakjához nyúlt. Bőre csupán egyetlen pillanatra villant fel az acél alatt, ahogy a száját takaró lemez felfedte arca egy kis részletét.
Pengevékony ajkait megvilágította a fény.
Nem mosolygott, nem beszélt. Lényéből olyan határozottság sugárzott, hogy ha a sötétség élő lett volna, azonnal behódol neki.
Léptei felgyorsultak, lendült a kard, és lecsapott …rá.”

bővebben
0

KOSÁR