Ebben a bejegyzésben​ Gombos László, A Hidegháború és még 30 év című könyv szerzője szeretné felhívni a figyelmet arra, hogy bár már szinte minden online zajlik, a személyes jelenlétet igénylő rendezvényeknek is van létjogosultsága. A bejegyzés végén javaslatot is tesz arra, hogyan lehetne ezt szervezettebben megtenni, valamint kifejti azt is, hogyan lehetne mindenki számára előnyös.

Nem rég Balmazújvárosban jártam, ahol fantasztikus élményben volt részem. Ez volt az első olyan író-olvasó találkozó, ahol a könyvtár nemcsak hogy részt vett a szervezésben, de igen komoly létszámú közönséget verbuváltak össze a helyi diákokból. Egy író életében talán nincs is felemelőbb pillanat, mint amikor 40 csillogó szempár figyel arra, ami után ő 15 évig kutatott, majd megírta és a könyvkiadás kalandos útján végre eljuttatta az olvasókhoz.

Ilyen rendezvényekre általában viszonylag kevesen szoktak eljönni. Ennek több oka is lehet. Az egyik az a sztereotípia, hogy ezek unalmasak. A másik, hogy a hazai könyvpiac nagyjából 30,000 fős, bár ez nem arányos az olvasók számával.

Hogyan kerülhető el, hogy unalmas legyen egy ilyen rendezvény? Az én esetemben (A hidegháború és még 30 év című könyvhöz kapcsolódó események esetében) azért nem jellemző az egyhangúság, mert képeket és rövid videó felvételeket is mutatok a világról és annak változásáról. Ha adott közönség körében arra van igény, akkor jelenorientált felvételeket, ha arra van igény, akkor a múlt eseményeit felidézőeket (1945-től máig).

A nagyon jól szervező könyvtár nem csak reklámozza az oldalán, de szórólapokon is és a könyvtárhoz/önkormányzathoz tartozó plakátfelületeken is reklámozza az eseményt. A kiválóan reklámozó könyvtár reáveszi a helyi sajtót, hogy hozzanak le cikket az eseményről, lehetőleg már előzetes reklám jelleggel és utána készítsenek közvetítést/interjút az íróról/íróval. A fantasztikusan szervező könyvtár inkább koradélutánra teszi a programot, ezzel 1-2 középiskolai osztályt is be tud szervezni (a további érdeklődők rendszerint nyugdíjasok, nekik megfelel a koradélutáni időpont). A könyvtárak könyvtára, amelyik egyszerre reklámozza az eseményt a saját és a település felületein, egyszerre szórólapozik és plakátozik, beszervezi a helyi sajtót és szervez középiskolai osztályokat. – Persze ez sem garancia arra, hogy az adott könyv témája tömegeket fog megmozgatni, de így van esély rá, hogy egy nagyobb közönség jelenjen meg.

Iskolák számára is adott a lehetőség, hogy egy vagy akár több osztály kedvéért meghívjanak egy írót, és esetemben például egy történelem órát annak szenteljenek, hogy rendhagyó előadásos formában vesézhessék ki a tanulók a történelem ezen szakaszát az íróval együtt. Az a tapasztalat, hogy minél kisebb egy település, annál nagyobb az igény erre a közönségben (és annál jobbat tesz a gyerekeknek).

Könyvtárak – írók – iskolák fóruma

Mi lenne a tartós megoldás? Egy olyan megoldás, ami az egész országra kiterjed. Egy megoldás, ami a tanárhiányt is tudja feledtetni. Hozzuk össze az írókat, az iskolákat és a könyvtárakat egy országos csoportba. Itt mindenkinek igazolnia kell magát, vagy egy saját könyvvel vagy könyvtárként, vagy iskolaként. Így az írók/kiadók is kereshetnek megjelenési lehetőségeket, az iskolák és könyvtárak pedig extrémen színes programot tudnak összeállítani. (Moly.hu vagy Facebook?)

Ez kizárólag addig működhet jól, amíg alulról szervezett a dolog, amíg minisztériumi szintről nem kezdenek belenyúlni, cenzúrázni.

Itt a rendezvényszervezők meghatározhatják, hogy milyen témákat szeretnének, vagy bejelenthetik, hogy bárki érdeklődhet. Leírhatják az általuk nyújtott feltételeket. Ez az egész hazai kulturális életet felpezsdítené és a vidék iskolái és könyvtárai is bőséges rendezvénykínálatot tudnának nyújtani.

Végre kiderülne, hogy mire gondolt a „költő”.