Hogy mióta érdekel az írás? Egy még el nem készült interjú első kérdése valószínűleg ez lenne. És valószínűleg így válaszolnék. Valamilyen szinten mindig is az életem részét képezte. Már Jászladányon, az azóta megszűnt általános iskolámban írtam egy paródiaverset arról az osztálytársamról, aki szerint az emberiség eltűnése után a kutyák lennének a következő uralkodó intelligens faj. Természetesen ez sohasem került publikálásra. De próbálkoztam egy zsebkönyvsorozattal is, amely az ismeretterjesztésre épült volna, rajzokkal kiegészítve. Két oldal után jegeltem. Szolnokon a gimnáziumomban pedig, önszórakoztatásból rövid képregényeket alkottam, a lehető legergyább pálcikaemberekkel.

Az igazi áttörés a Covid első hulláma alatt érkezett. Bár én a kereskedelmi munkámat nem tudtam home office-ból végezni, a szabadban eltölthető időm nekem is lecsökkent. Ebben az időszakban született meg az első valódi regényötletem, ami azóta is a laptop merevlemezén „porosodik”. Majd egyszer…

Ötleteim pedig vannak, nem is kevés. Az idő az, amivel nem vagyok bő lére eresztve. De talán ezzel nem mondtam újat, biztosan nem én vagyok egyedül így. Legalább három regényötlet van körvonalazódva a fejemben, de az „egyszerre csak egyet” elvet követve nem kezdek bele az összesbe, mert a végén még szétdurranna a fejem. Persze egy verset nem tart annyi ideig megírni, így ha jön az ihlet, akkor néha-néha összehozok egyet.

pedig a Forma 1, ami elsődleges figyelmemet élvezi, amiért már szintén gyerekkorom óta bolondulok. Persze, öt-hat éves fejjel az ember még csak annyit fog fel belőle, hogy hangos autók száguldoznak, és a kedvence a sokadik győzelmét aratja egy tűzpiros Ferrarival. Most már jobban érdekel a dolgok háttere. Spoiler, roppant bürokratikus.

Azt mondják, nem lehetsz két világ polgára. Nincs kedvem most felsorolni, hogy összesen hány világ polgára vagyok, csak néhány szembeállítást. Rocker vagyok, aki popzenét is hallgat. Szeretek mai előadókat is, de a retro felé is húz a szívem. Nyugati filmeket, sorozatokat és keleti animéket nézek. Stephen King a kedvenc íróm, de egy bűnrossz magyar Star Wars paródián is képes vagyok harsányan nevetni. Íróként és színészként is szeretnék elhelyezkedni. Ateistának vallom magam, miközben a buddhista filozófia közel áll hozzám. A Marvelt és a DC-t is szeretem. Sok ilyen van még, reggelig is ecsetelhetném. Erre viszont nem úgy tekintek, mint aki mindenhol és mindenkinek meg akarna felelni. Inkább úgy, hogy ami felkelti az érdeklődésem, annak utánajárok. Ha pedig megtetszik, akkor a részemmé teszem.

Egészen idáig nem nagyon gondolkodtam el rajta, hogy mi a regényem üzenete. Illetve, ha van is, mi az. Egész egyszerűen lett egy ötletem, amiből úgy gondoltam, hogy egy szórakoztató könyvet lehetne írni. És most a szórakoztató alatt nem az önfeledt jókedvre, hanem a kikapcsolódó szabadidős tevékenységre gondolok, amit az olvasás nyújthat. Nincsenek vele nagy céljaim. Tudom, hogy nem ez a könyvem lesz az, amiért tolongani fognak az emberek, és egy csapásra sztárt csinál belőlem. Viszont egy kezdet. A nevemet felteszi a radarra. Szerénység lenne azt mondanom, hogy egyáltalán nem szeretnék ismert lenni, hogy csak az írás és az olvasás szeretete miatt csinálom. Ha így lenne, akkor álnév alatt alkotnék.

A nevem Tánczos Tamás. Huszonöt éves vagyok. Életem során már ötször költöztem, és a mostani lakásom sem állandó, de remélem, egyszer sikerül véglegesen letelepednem. Ha végtelen mennyiségű pénzem lenne, akkor pedig beutaznám a Földet. A világ összes látványosságát meglátogatnám. Mert az életünk rövid, a látnivaló pedig sok. Én pedig mindent meg akarok nézni, mielőtt az örökkévalóságig bámulom majd a koporsót belülről.