Németh Krisztina bemutatkozó

Magamról

A nyugati határszél egyik falujában, Toronyban nőttem fel, sokáig ott éltem családommal, de több mint tíz éve Szombathely az otthonom. 2015-ben jött el az idő, hogy a zuhany alatt kitalált sztorik végre megmérettetésre kerüljenek egy karácsonyi kisregény pályázaton. Minden bátorságom összeszedve küldtem el életem első papírra vetett történetét, amely meg is jelent 2016-ban a Rejtelmes karácsonyok antológiában, Révállomás, New York címmel, majd ezt követte Sorsforgácsok, amely a fiókomban lapuló novelláimat gyűjtötte össze.
Rengeteg történet kering a fejemben, de az én sorsom nem hagyja, hogy az írói fantáziám szárnyalása vezesse tollamat. Utamba küldi azokat az embereket, akikről írnom kell. Így született meg A hazara (Valahol élnem kell) című regényem.

A könyvről

Egy ország a varázslatos keleten.
Egy ország, ahol hétezer méter magas hegyek vigyázzák az emberek álmait.
Egy ország, amelynek fővárosát Közép-Ázsia Párizsának hívták.
Egy ország, ahol a 60-70-es években megszokott volt a rövid szoknya, az iskolákban koedukált tanítás folyt, ahol megszűnt a rabszolgaság és kötelezővé tették az elemi oktatást.
Egy ország, ahol a nagyvárosokban zene szólt és vidám élet folyt az utcákon, ahol a nők vidáman, mosolyogva sétáltak, és kevés akadt köztük, aki eltakarta az arcát.
Ez az ország Afganisztán.
Egészen 1978-ig. Ettől az évtől a háború otthonra lelt Afganisztánban.

Benjamin Franklin azt mondta: „Írj olyat, amit érdemes elolvasni, vagy tégy olyat, amit érdemes megírni.”

Főhősöm, Hamid Alizada hús-vér afgán fiatalember, akivel együtt dolgoztam, és hamar kiderült, hogy az ő történetét érdemes lesz papírra vetni.  A munkahelyi kávézásokból komoly beszélgetések lettek, az egyszerű történetmesélésből egyfajta terápia neki, hogy a lelke megnyugodjon, lecke nekem, hogy értékeljem, a múltam és jelenem.
A könyv első fele tisztelgés ősei előtt, akiknek szembe kellett néznie a tálib rezsim összes borzalmával, második része az ő élete, amelyet tizenegy évesen saját kezébe vett. Pakisztántól gyalog, az embercsempészekre (és minden talpraesettségére) támaszkodva eljutott Ausztriába. De vajon sikerült-e beilleszkednie, családja és szerettei hiánya maradásra bírja-e a fiatal fiút?
Hamid elmeséli.

Smaragd admin

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

További bejegyzések 

0

KOSÁR