Tündértánc

Messze-messze távoli vidéken
tündérek táncolnak fagyos, téli szélben.
Vándor lép a havas tájra
beleborzong a látomásba.

Gyönyörű lányok szálnak a szélben
sosem látott még ilyen szépet.
Szíve dobban, lelke éled
átfagyott teste melegséget érez.

Kik lehetnek a tünemények?
Hogy kerülnek erre a zord vidékre?
Kacagásuk a fülében cseng
mégsem éri el őket sohasem.

Fáradt vándor zuhan a fagyos jégre
reménye tört össze ezen a vidéken.
Csalfa tündérek röppenek a szélben
Otthagyják a vándort egyedül a télben.

Szelek szárnyán

Fátyol lebben hűvös szélben
tündérszép leány mosolyog az éjben.
Forog, táncol, szárnyal a sötétben
boldogan várja szerelmét, hogy hazatérjen.

Régen volt már, nagyon régen
szerelmes ifjú vándorútra tévedt.
Hátrahagyta a szép leányt
kalandokra vágyott már.

Messzi földre evezett
izgalmakat keresett.
Legyőzött minden akadályt,
átjutott a világ kapuján.

Csillogás és pompa várja
bárhol fordul meg a világban.
Szíve mégis hazahúzza
egy kék szempár emlékének a foglya.

Szelek szárnyán üzen néki,
hátha visszavárja mégis.
Szép leány gondolsz még néha rám?
Eszedbe jut az a forró nyár?

Tündérszép lány az éjben táncol
jeges szél fúj át a tájon.
Nem törődik hóval, faggyal
szüntelen csak őt kutatja.

Oly sok ideje várja már
reménye lassan tovaszáll.
Egy pillanatra meglebben,
egy pillangószárny a mennyekben.

Ifjú vándor érkezett, átrohan a hegyeken.
Szíve hölgyét keresi, de csak az emlékét leli.
Egy fagyos, hideg éjszakán
angyallá vált a szépleány.