elena-honoria-versei

Elena Honoria versei

Elena 01 kicsi scaled

Az év elején jelent meg Elena Honoria Cukorfalat című novellája, első regénye pedig várhatóan még idén elkészül. Sosem tétlenkedik, ha írásról van szó. Amikor éppen nem a regényen dolgozik, akkor novelláival és verseivel varázsolja el olvasóit.

Ahogy a cukorfalatban és készülő regényében, úgy ezekben a versekben is a szerelem van a középpontban.

Téli álom

Téli álom, fagyott álom
hideg szél fúj messzi tájon.
Egy vándor suhan a friss hóban
magányába burkolózva.

Fáj a szíve, összetörve
boldogsága romba dőlve.
Nincs már maradása a világban
bánatában az erdőt járja.

Dacolva hóval, faggyal
szüntelen csak Őt kutatja.
Merre vagy te szép leány?
Hová tűntél azon az éjszakán?

Téli álom, törött álom
Vándor szíve másvilágon.
Búcsút intett minden szépnek
elhagyta ezt a fagyott vidéket.

Tündértánc

Messze-messze távoli vidéken
tündérek táncolnak fagyos, téli szélben.
Vándor lép a havas tájra
beleborzong a látomásba.

Gyönyörű lányok szálnak a szélben
sosem látott még ilyen szépet.
Szíve dobban, lelke éled
átfagyott teste melegséget érez.

Kik lehetnek a tünemények?
Hogy kerülnek erre a zord vidékre?
Kacagásuk a fülében cseng
mégsem éri el őket sohasem.

Fáradt vándor zuhan a fagyos jégre
reménye tört össze ezen a vidéken.
Csalfa tündérek röppenek a szélben
Otthagyják a vándort egyedül a télben.

Szelek szárnyán

Fátyol lebben hűvös szélben
tündérszép leány mosolyog az éjben.
Forog, táncol, szárnyal a sötétben
boldogan várja szerelmét, hogy hazatérjen.

Régen volt már, nagyon régen
szerelmes ifjú vándorútra tévedt.
Hátrahagyta a szép leányt
kalandokra vágyott már.

Messzi földre evezett
izgalmakat keresett.
Legyőzött minden akadályt,
átjutott a világ kapuján.

Csillogás és pompa várja
bárhol fordul meg a világban.
Szíve mégis hazahúzza
egy kék szempár emlékének a foglya.

Szelek szárnyán üzen néki,
hátha visszavárja mégis.
Szép leány gondolsz még néha rám?
Eszedbe jut az a forró nyár?

Tündérszép lány az éjben táncol
jeges szél fúj át a tájon.
Nem törődik hóval, faggyal
szüntelen csak őt kutatja.

Oly sok ideje várja már
reménye lassan tovaszáll.
Egy pillanatra meglebben,
egy pillangószárny a mennyekben.

Ifjú vándor érkezett, átrohan a hegyeken.
Szíve hölgyét keresi, de csak az emlékét leli.
Egy fagyos, hideg éjszakán
angyallá vált a szépleány.

További bejegyzések 

Haffner Orsolya bemutatkozó

“Éppen betöltöttem a nyolcadik évemet, amikor felfedeztem, micsoda kalandot rejt az írás. Naplót kezdtem vezetni. Idővel az események listáját felváltották a gondolatok, és kiderült, hogy egyfajta meditatív elfoglaltságot találtam magamnak. A külföldről kapott, üres határidőnaplók meglódították a fantáziámat. Egyszerű ajándéknak számítottak, mégis inspiráltak.”

bővebben

Beleolvasó: Torma István – Okosak, szépek

“Ibolyka el-elgondolkodott, hogy mi határozza meg a szépséget.
Leginkább arra jutott, hogyha a lelke szép, akkor szépnek látszik ő maga is. De ez nem sikerült mindig. Néha rossz, gonosz gondolatai voltak, ezeket persze soha nem mondta, mutatta ki. Volt benne annyi önbecsülés, hogy ezt más ne tudja róla. Naplójából is kitépte azokat a lapokat…”

bővebben

Beleolvasó: Aurora P. Hill – A halandó istennő

“Sötét mélység tátongott mögötte.
Mintha onnan érkezett volna, hogy majd a semmibe térjen vissza. Magas alakját rejtő vértezetét lágy fény fogta körbe. Hátán lándzsa, az egyik kezében kard.
A sisakjához nyúlt. Bőre csupán egyetlen pillanatra villant fel az acél alatt, ahogy a száját takaró lemez felfedte arca egy kis részletét.
Pengevékony ajkait megvilágította a fény.
Nem mosolygott, nem beszélt. Lényéből olyan határozottság sugárzott, hogy ha a sötétség élő lett volna, azonnal behódol neki.
Léptei felgyorsultak, lendült a kard, és lecsapott …rá.”

bővebben
0

KOSÁR