Van egy olyan lépés a kéziratok szöveggondozásában, ami egyfajta legendaként kering a könyves szakmában, és a szerzők közül is csak kevesen tudják, hogy valójában mit takar.

Az elmúlt időszakban nagyon sok szerzővel kerültem kontaktba mind a Smaragd Kiadón keresztül, mind privát munkakapcsolat miatt, akik rám bízták kéziratuk szöveggondozását. Legyen az szerkesztés vagy korrektúra, az első beszélgetés alkalmával mindig szakítok időt a folyamat leírására, már csak azért is, hogy tudják, mi várja őket, hogyan lesz egy nyers írásból nyomdakész szöveg.

Mivel ez a cikk a korrektúra kérdéskörét taglalja, a szerkesztésről ezúttal nem esik szó.

A tapasztalataimból kiindulva 10 szerzőből 8 nem tudja, hogy létezik a tördelés utáni korrektúrakör, a maradék 2 szerző pedig bár ismeri, de azt hallotta (másik kiadóktól, szerzőtársaktól), hogy azért külön fizetni kell. Itt ragadom meg az alkalmat e tévhit eloszlatására: a Smaragd Kiadóval kötött szerződésben a két korrektúrafolyamat benne van a korrektúra árában. Természetesen minden nagyobb változtatás a szövegen plusz kiadásokkal jár, hiszen akkor ismételni kell a lépéseket, de ha nem történik semmi, akkor nem számolunk fel egyéb költségeket a tördelés utáni korrektúrára.

Egyébként mindig azt javaslom a szerzőknek, hogy nézzenek utána a szöveggondozás lépéseinek, mielőtt kiadásra adják a fejüket, mert vannak nagyon jó platformok, ahol mindezt részletesen leírják, és akkor nem fog ekkora meglepetéssel szolgálni egy ilyen beszélgetés.

Hallottam már olyat is, hogy egy kiadó konkrétan úgy adta vissza a szerzőjének a tördelt kéziratot, hogy olvassa el, és szóljon, ha talál benne hibát.

Ez, a legnagyobb tisztelettel, helytelen.

A szerző azért fogad és fizet szakembert, jelen esetben egy korrektort, hogy az a tudásának legjavát bevetve, lehetőleg hiba nélkül nyújtsa át neki az akkor már nyomdakész szöveget.

De mikor is kerül sor a tördelés utáni korrektúrakörre?

Ahogy a neve is mutatja, tördelés után. Miután a szerkesztés lezárult, a korrektor kapja kézhez a dokumentumot, amiben (akár több körben) kijavítja a helyesírási hibákat, elütéseket, mondatbéli és -végi írásjeleket, kis- és nagybetűs tévesztéseket, egybe- és különírást, valamint minden olyan korrektúrahibát, ami a szerkesztés alatt került a szövegbe.

Miután ezek a hibák is javításra kerültek, a tördelőszerkesztőhöz kerül az akkor már letisztázott dokumentum, ami azt jelenti, hogy semmiféle korrektúrajel nincs a szövegben. A tördelő egy program segítségével betördeli a kívánt formára. Ezt azért írom, mert máshogy tördelnek egy regényt, egy mesekönyvet illusztrációkkal, egy tankönyvet vagy egy verseskötetet.

Miután a tördelő elvégezte a munkát, és a szerzőnek is tetszik a végeredmény, a korrektor itt kapja meg másodszor a dokumentumot ellenőrzésre.

Ezután térjünk rá, miért is olyan fontos a tördelés utáni korrektúrakör!

2. A tördelőprogram nem viszi át a formázásokat.

Manapság egyre gyakoribb a regényekben is, hogy bizonyos szavakat, kifejezéseket dőlttel formázunk a szerző kérésére, vagy azért, mert többletjelentésük van, vagy mert valamilyen okból kiemelnénk.

Sajnos nagyon sokszor (valójában az általam eddig korrektúrázott szövegek 98%-ában) nem vitte át a formázások egy részét a tördelőprogram. Ez azt jelenti, hogy aminek dőlttel kellene megjelennie, az nem dőlt, ami meg mondjuk idézőjeles, az dőlttel fog szerepelni a tördelt PDF-ben.

Ennek megoldására a tördelésre küldött Word-dokumentumot megnyitva, egyesével(!) kikeresem a dőlttel, félkövérrel formázott szavakat és kifejezéseket, és összevetem a tördelt PDF-ben olvasható verzióval. A javításra szorulókat egy listában vezetem, hogy a tördelő gyorsan megtalálja és javíthassa azokat.

Éles szem és végtelen türelem, ami ehhez a folyamathoz szükséges, hiszen nagyon sokszor csupán egyetlen névelőt kell dőltre formáznunk.

3. A korrektor is ember, a tördelés utáni korrektúrakör alatt kiszűrheti az utolsó hibákat.

Ez bizony így van. Aki dolgozik, az hibázik, de aki tisztességesen dolgozik, talán nem ejt olyan sokat. A tördelés utáni korrektúrakör egyfajta alapos olvasás is, és én személy szerint minden egyes tördelt kéziratot elolvasok az elejétől a végéig. Nincs rá garancia, hogy az első korrektúránál minden hibát megtalál az ember, ráadásul ahogy korábban írtam, előfordulhat, hogy a tördelési folyamat közben történik valami turpisság a szöveggel, amit nem lehet egy felületes „átlapozással” kiszúrni.

A korrektor jelezheti azt is, ha mondjuk úgy érzékeli, hogy bizonyos sorok elcsúsztak, esetleg valamiért nem szép a tördelés. Ez már nem igazán a korrektúra kérdéskörébe tartozik, azonban hallgatnia sem kell/szabad a felfedezett hibákról. Úgymond ő a „MEO”-s, aki elsőként olvassa el úgy a könyvet, ahogy azt majd az olvasók is kézhez kapják. Természetesen a főszerkesztő/kiadóvezető mondja ki az utolsó szót, de ez esetben a korrektor szépérzékén is sok múlik.

Tehát a tördelés utáni korrektúrakör egy nagyon fontos és nem kihagyható eleme a szöveggondozásnak.

A Smaragd Kiadóhoz jelentkező szerzők biztosak lehetnek benne, hogy ez a lépés semmi esetre sem marad el, hiszen arra törekszünk, hogy a legjobb minőségben adjunk ki könyveket a kezünkből.

Írta: Preiml-Hegyi Hajnalka

Ha szeretnél első kézből értesülni az előrendelésekről és a megjelenésekről, akkor érdemes feliratkozni a hírlevelünkre.