Zsíros-Takács Mária

Interjú: Zsíros-Takács Mária

Zsíros-Takács Mária Préda című regénye idén szeptemberben került a boltok polcaira, és alig egy hónap elteltével a terjesztők már újabb rendelést adtak le a kiadó felé készleteik feltöltésére.

A regény főhősnője egy vidéki lány, aki egy bántalmazó kapcsolatból menekült el, hogy végül Budapesten kezdjen új életet.

Interjúnkban a könyvről és az író jövőbeni terveiről beszélgettünk.

A karantén nem csupán az időt biztosította számomra. Egyfajta új szemléletet adott.

A karantén előtti időszakban képtelen voltam egy pontra helyezni a fókuszt. Azt hittem, ha szétaprózódom, sokkal többet érek el. Ez tévesnek bizonyult. Belekaptam mindenbe és csak nagyon kevés dolgot fejeztem be. Hitegettem magam, van időm, hogy majd megoldom. Nem jól mértem fel a képességeim határait. Azt láttam csak, amivé válni szeretnék és nem azt, aki vagyok.

Ha nem jön a járvány és a lezárás, talán soha nem áll össze egésszé a történet.

Most, hogy viszonylag stabilizálódott a helyzet, jobban oda kell figyelnem, hogy ne veszítsem el fókuszt, de az írásra mindig hagyok időt.

A karantén sokat segített azon, hogy megtaláld a megfelelő írásmódszeredet?

Igen. Sokat segített.

Miután az ötlet megvolt, hogyan fogtál neki?

Miután megvolt az ötlet, leültem a laptop elé és hiányos írói eszköztárammal felvértezve elkezdtem begépelni a gondolataimat. A nyers kéziraton látszik, hogy mikor hagytam éppen abba az adott szakaszt, de valójában amíg a végére nem értem, napközben is csak ezen pörgött az agyam. Próbáltam belehelyezkedni a szereplők bőrébe, átérezni, amit átélnek. Ettől egy idő után kezdtem kikészülni. Voltak jelenetek, amik gyorsan elkészültek, és voltak amiknek kétszer, háromszor ugrottam neki.

Amikor elkészült, még akkor is félve mutattam meg másoknak. Aztán a sógornőm unszolására elküldtem a legelső variációt a szerkesztőnek véleményezésre.

A szerkesztőt már ismerted egy novelláddal kapcsolatos munka folytán. Mennyire számítottál másra a regényeddel kapcsolatban, illetve mennyire érezted másnak a regényen való munkát a szerkesztővel?

Amikor a novellán dolgoztunk, úgy éreztem, jól tudtunk együttműködni. Ezt a regénynél is így tapasztaltam. A regénynél jobban kiütköztek a hiányosságaim, így a szerkesztőnek több munkája akadt a kézirattal és velem is, de szerencsére mindig konszenzusra tudtunk jutni. Érthető instrukciókat adott, amit a legjobb tudásom szerint próbáltam megvalósítani.

Mennyi időt töltöttél a történet megtervezésével, és mennyit a megírásával?

A történet tervezése kb. egy év volt. Az első verzió megírása egy hónap. Ezt követően a megjelenéséig több mint egy év telt el. (Ebben benne van a vívódás, illetve a szerkesztővel való együttműködés időszaka is.)

Mit értesz vívódás alatt?

Azért vívódtam, hogy egyáltalán megmutassam-e másoknak. Tartottam a szerkesztő reakciójától is, hogy nem akar majd egy ilyen történeten dolgozni.

A szerkesztő reakciója alatt azt érted, hogy egy bántalmazásról szóló történettel akar-e foglalkozni? És mikor nyugodtál meg először ezzel kapcsolatban?

A szerkesztő reakciója alatt azt értem, hogy túl sablonosnak találja a sztorit, esetleg annyira rosszul van megírva, amin szerkesztői segítséggel sem lehet sokat javítani.

Akkor nyugodtam meg, amikor visszajött az első javaslatokkal teletűzdelt doksi.

Ezek szerint kicsit kételkedtél magadban, annak ellenére, hogy régebben verseket is írtál. Azokat sem mutattad meg még senkinek?

Zsíros-Takács Mária

Igen, kételkedtem magamban. Sajnos ez nálam alap jellemvonás. Néhányat megosztottam álnéven az amatőr művészek portálján. Nem kaptam rájuk építő jellegű kritikát, így egyelőre nem tervezem publikálásukat.

Hány verset írtál összesen, és mikor volt aktív versírós időszakod?

Aktív versírós korszakot 2004-től datálható és kb 12 évet ölel fel. Nem számoltam. Többsége kockás füzetekben várja, hogy a feledés homályába vesszen. Kamaszos hévvel íródott pillanatnyi hangulatok, a legtöbb formai szabályt nélkülözve.

A versek esetében mennyire gondolkozol azon, hogy keress valakit, aki megmondja, mennyire lehetne velük megjelenni? Egyáltalán szeretnéd-e a nagyközönségnek megmutatni?

A Préda regényed elején is egy saját vers található, ami teljes mértékben passzol a regény témájához. Azt a verset mi ihlette?

A versek nagyon érzékeny pontjaim. Bár legtöbbjüktől már eltávolodtam érzelmileg, de egy az egyben nehezen tudnám elképzelni, hogy megmutassam őket valakinek, aki aztán ízekre szedi őket. Ez sokkal inkább bizalmi játék számomra, mint egy fiktív prózai szöveg. Még úgy is, hogy sok belőle az interneten megtalálható. Igaz álnéven.

A Kötözz meg és ölelj! című versemet egy érzelmileg és testiségben nagyon intenzív időszak ihlette.

Lágy csipke-sóhajt teker
Reszkető csuklómra a vágy,
Szemem elé selyemkendőt von.
Tekintete lassan
Fejti le testemről ruhám,
Sóhajomból sikoltást fon.
Ajkamra szatén csókja
Hoz édes némaságot,
Melynek csendjét vadul falom.
S őrjöng bennem a kéj,
Mire tangót jár a két
Összeolvadt árny a falon.


2008.

Zsíros-Takács Mária: Kötözz meg és ölelj!

Ezek szerint a közönségnek még várnia kell, hogy a prózák után a verseidet is olvashassák?

A verseimre még kicsit várniuk kell.

Zsíros-Takács Mária

Miért egy ilyen karaktert képzeltél el, és miért egy ilyen konfliktust?

A környezetemben sok hasonló, bántalmazásos konfliktust figyeltem meg. Az ötlet innen jött. Úgy gondolom, nem lehet eleget beszélni róla.

A főhősnő karaktere három valós személyből lett összegyúrva. A többi a fantázia szüleménye.

A környezetedben kibontakozó bántalmazásokból merített ismeretanyagot mennyire volt nehéz megszűrni, hogyha valaki olvassa a regényt, ne ismerje fel a valós személyeket? Mire kellett figyelned, hogy ezeket ki tud zárni írás közben?

A környezetből szerzett ismeretanyagot tudatosan kellett szűrnöm. Egy az egyben nem írhattam le eseteket, hiszen abból könnyedén felismerhető lett volna az adott személy vagy kapcsolat. Nehéz volt. Általában kevertem az eseteket és a megélt érzelmek ábrázolására fókuszáltam. Figyelnem kellett, hogy a saját véleményem, érzéseim ne írjam bele.

Ez sem mindig ment. Általában akkor lett karakteridegen a jelenet. Néhányszor előfordult.

Mennyire volt nehéz három különböző valós személyből egy képzeletbelit megalkotni? Mire kellett ezzel kapcsolatban írás közben nagyon figyelned?

Volt olyan, amikor kizökkent a karakter az általad elképzeltből és önálló életre kelt?

A három személyiség összemosásánál figyelnem kellett a különbözőségekre, hiszen egy karakteren belül kellett szinkronba hoznom őket.

A szerkesztési, meg az egész kiadás folyamat során, volt olyan pillanat, amikor úgy gondoltad, hogy inkább mégse adod ki?

Amikor már elindult a szerkesztési, kiadási folyamat, nem volt, ami megállíthatta volna. Egyszer sem fordult meg a fejemben, hogy abba kellene hagyni.

És most? Így a megjelent első regény után is vannak még kételyeid?

Igen, vannak. Bár egyre inkább kezdek bízni magamban. De úgy tűnik, hogy egy regény, még nem elég a feloldásukhoz.

Zsíros-Takács Mária

Akkor ezek szerint a következő regényednek már sokkal bátrabban állsz neki?

Igen. Azért a kétségek mellett határozottan adott egy kis plusz bátorságot, hogy kiadták a könyvem.

A Préda folytatásán túl, mert mint kiderült, lesz, milyen további terveid, ötleteid vannak?

A Préda folytatásán túl is vannak bőven ötleteim, amik némi kutatómunkát is igényelnek. De úgy gondolom, minél jobban kilépek a komfortzónámból, annál izgalmasabb karaktereket kelthetek életre.

Ez viszont örömhír az olvasóidnak, mert így biztos, hogy nem maradnak olvasnivaló nélkül.

Tudom, hogy nemrég jelent meg még csak a Préda című regényed, azért érdekelne, hogy kaptál-e már visszajelzést, és ha igen, milyeneket?

Volt-e közte olyan, ami igazán jól esett?

Folyamatosan érkeznek a visszajelzéseket a Prédáról. Eddig az egyetlen negatív vélemény, hogy nagyon rövid lett. Többnyire pozitívak a reakciók.

Ami igazán jól esett, amikor egy olvasó azt mondta, a történet kapcsán gondolta végig az életét és hogy rádöbbent évekig bántalmazó kapcsolatban élt. Úgy érzi, így könnyebben fel tudja majd dolgozni azt a rossz időszakot. Hogy van remény az újrakezdésre.

“Eddig az egyetlen negatív vélemény, hogy nagyon rövid lett.” – Ez igazából egy nagyon erős pozitív vélemény, nem?

Igen, és valójában nagyon is jól esik, hogy csak ennyi problémát találtak. 🙂

Manapság az a jellemző az írókra, hogy sokáig rejtegetik tevékenységüket. Te mikor mutattad meg a hozzád közelállóknak?

És hogy fogadták?

A szüleim elől nehezen titkolhattam volna el, hogy írok. Vagy könyv volt a kezemben és olvastam, vagy a kockás füzetbe írtam. Tiszteletben tartották a magán szférámat, így amíg meg nem mutattam egy két versemet, addig kicsit aggódtak. De aztán meglepően jól fogadták és örültek, hogy kreatívan vezetem le az energiáimat.

Később tágabb körben mikor tudták meg, hogy írsz? Volt aki le akart beszélni róla?

Tágabb körben akkor tudták meg hogy írok, amikor egy blogot nyitottam és posztoltam belőle. Meglepően sokan üdvözölték. A Prédáról viszont már csak akkor beszéltem, amikor a szerkesztési folyamat végén tartottunk. Lebeszélni senki sem akart róla.

Zsíros-Takács Mária

Tehát van egy blogod. Ezt mennyire reklámoztad, mutattad meg mondjuk a közösségi oldaladon?

Néha megosztottam, ha került fel új tartalom. De amikor belevágtunk a Préda szerkesztésébe, abbamaradt a vezetése. Rájöttem, elég amatőr módon csináltam.

És szeretnél egy írói oldalt? Vagy inkább személyesebb blogot szeretnél?

Szeretnék közelebb kerülni az olvasókhoz. Úgy gondolom, nem csak az íróra kíváncsiak, hanem az emberre is az író mellett. Ehhez egy személyesebb hangvételű blog talán jobban megfelelne. Viszont mindenképpen igénybe kell vennem profi segítséget, hogy egységes képet tudjak alkotni.

A bloggal kapcsolatban úgy érzed, nem tudnád megfelelő módon megszólítani az embereket, hogy ki tudj velük alakítani egy közvetlenebb viszonyt? Van oka ennek az óvatosságnak?

Jellemzően túl óvatos vagyok, aminek múltbéli negatív tapasztalatok az okai. Kevés embert engedek közel, ami nem mindig jó. Dolgozom rajta. Egy profi segítővel, úgy hiszem könnyebben megtudnám húzni ezeket a határokat, hogy mindenki számára komfortos legyen az a közösségi tér, amit létrehozok.

Kinek az ötlete volt, hogy ki legyen adva?

Hogy kinek az ötlete volt? Alapvetően én szerettem volna, ha megjelenik, de hogy valójában elindult a dolog, azt Zsiros-Petróczki Kittinek köszönhetem. Az ő támogatása kulcsfontosságú volt.

A válaszok és a regény témája alapján segítő szándékú ember vagy. Mi a civil foglalkozásod?

Jelenleg kisgyermeknevelő vagyok egy bölcsődében. Jellemzően 3 éves korig vannak nálunk a gyermekek, de nem csak a velük való foglalkozás a feladatunk, hanem a szülőkkel is jó kapcsolatot kell kialakítanunk, hiszen őket is segítenünk kell ebben a szenzitív időszakban.

Danyi Judit Préda Könyvbemutató

Ha így nézzük, akkor a foglalkozásod segít abban, hogy más helyzetébe tudd képzelni magadat?

Igen, abszolút segít ebben.

Ha a távoli jövőbe tekintesz, mit látsz? Szerinted hol leszel 5 év múlva?

Öt év múlva a gyermekemmel és a férjemmel látom magam, ahogy túrázunk a Bükkben. A nap végén, ahogy ők elalszanak, visszatérek az éppen aktuális történetem szereplőihez, hogy tovább bonyolítsam életüket.

Ezek szép tervek, sok sikert kívánok hozzájuk!

A fotókat a RAMphoto készítette a 2021. szeptember 8-án tartott könyvbemutatón.

Zsíros-Takács Mária Préda

További bejegyzések 

Akasztják a hóhért, avagy amikor a szerkesztőt szerkesztik

Ez a cikk a szerzőbőrbe bújt szerkesztőkről, vagyis olyan írókról, írónőkről szól, akik azon kívül, hogy saját, kiadott könyvvel, könyvekkel rendelkeznek, mellette kiadói, irodalmi, olvasószerkesztőként, stb. dolgoznak. Kezdjük is az elején! Ideális esetben a...

bővebben

Léhmann Ágnes bemutatkozó

“Az írás percei nekem a békét jelentik: bíbelődést és szöszmötölést a megfelelő szavakkal és kifejezésekkel, formákkal, ritmusokkal. Olyan játék, melyet csak komolyan érdemes csinálni.
Kábé mint a zongorázást.”

bővebben

Beleolvasó: Huszonnégy óra a kísértetekkel

Az élet sötét oldala Amikor Daniel Hoffmann felébredt egy újabb mámoros éjszaka után, az ágyneműhuzat tiszta vörös volt. Félálomban azt hitte, hogy a mintákat látja a takarón bíborvörös foltokkal és csíkokkal tarkítva. Aztán rájött, az a saját vére. Időbe telt, mire...

bővebben
0

KOSÁR