Előszó
A hidegháború és az 1990 utáni világ témakörében 15 évvel ezelőtt kezdtem el adatokat gyűjteni, amit a kiadás előtti pillanatokig folytattam. Időközben újságíró lettem egy akkor még új és pártfüggetlen internetes újságnál, a Hírhatárnál. A hideg- háborúról írtam a szakdolgozatomat, lediplomáztam igazgatásszervező szakon, majd dokumentumfilmes lettem és már alig vártam, hogy megírhassam ennek a korszaknak a történetét.
A könyv Magyarország és a világ történelméről szól 1945-től (a második világháború végétől) egészen 2021-ig, közel 85 évet felölelve.
Az általános iskolai és a középiskolai történelemoktatás a második világháború ismertetésével lényegében véget ér (rendszerint nincs idő befejezni a történelem tananyagát). 1945 után kezdődik az a kor, ami a legnagyobb hatással van a jelenre. A könyv egyik célja, hogy a sosem tanult tananyagot megismertesse az olvasóval. 1989-1990 egy olyan reformidőszaka volt az emberiségnek, amikor kommunista pár- tok sokasága bukott el Európában, Ázsiában, Afrikában és Dél-Amerikában. Az időszak tele volt rendszerváltó országokkal, darabokra hulló államokkal. Összesen 143 országban történt ebben a két évben jelentős fordulat (rendszerváltás, kommunista párt bukása, forradalom, szabadságharc). 1990-ben már közel 6 milliárd ember élt a Földön és innentől kezdve már komoly kihívás lett nyomon követni az eseményeket. Ma már 7 és fél milliárd ember él a Földön, és ha valaki akár csak egy-két évig nem figyeli, hogy mi történik, nagyon lemarad ilyen sok ember folyamatos cselekvése mögött. Utólag sok kutatás volt a hidegháborús korszakról és az utána következő időszakról is. A könyv többek között a világ számtalan országának történészeti és oknyomozó újságírói feltárásait összesíti.
Magyarországon a történészek oktatása szintén abbamarad a második világháború végével, sajnos ők se szoktak eljutni a hidegháborúig, mert minden tanár a saját kedvenc időszakát tanítja a történelem szakokon és Magyarországon alig van olyan, akinek a hidegháború és az azt követő időszak lenne a szakterülete. Így a modern szemszög még mindig akadozik a történész szakmában (is). Mivel 2019-ben tönkretették az 1956-os Intézetet, és már csak az foglalkozhat az 1956 utáni eseményekkel, aki teljes politikai kontroll alatt van. Egyébként is súlyosan pénz- és munkaerőhiányos volt ez a terület. A történész szakma beleragadt a sárba. Sajnos ezt nem lehet egy könyvvel kimozdítani, de megmutatom, hogy a világ más országainak történészei mit tudtak elérni az 1945 és 2021 közötti időszak kutatásával kapcsolatban.
A könyvben igyekeztem végig úgy fogalmazni, hogy azoknak is érthető legyen a könyv egésze, akik nem foglalkoznak történelemmel, politikával vagy társadalmi témakörökkel.
Kezdődik a hidegháború
Az 1945-tel induló időszakot azért nevezték el hidegháborúnak, mert az USA és a Szovjetunió hivatalosan nem támadta meg egymást. Ez alatt azonban nem azt kell érteni, hogy nem voltak fegyveres összetűzések, sőt a legtöbb és legkegyetlenebb fegyveres konfliktus pont e két fél támogatásával valósult meg, mint például a koreai és a vietnámi háború.
A 20. század a birodalmak szemszögéből bukások soráról szólt. Az első világháború következménye, hogy négy birodalom tűnt el: az ottomán, az osztrák–magyar, a német gyarmatbirodalom és az orosz birodalom. A második világháború következményeként öt birodalom tűnt el: a náci, az olasz, a japán és lényegét tekintve a francia és az angol gyarmatbirodalom. A hidegháború következményeként pedig hivatalosan is tönkrement az angol és a francia gyarmatbirodalom, a szovjet birodalom megbukott és az amerikai birodalom is megalapozta a bukását. [1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13]
A 20. és a 21. században minden egyes birodalom bukásával az emberiség egy- re közelebb került és kerül a polgári demokráciák kialakulásához. A II. világháború előtt még csak húsz demokratikusnak mondható államszervezet volt, ráadásul igen- csak gyenge minőségi demokrácia volt ez a húsz is: sok választási csalással, rosszul működő társadalmakkal. A 20. század második felében viszont gyorsan változtak az események.
A hidegháború fő résztvevőit tekintve három időszakra osztható. Az első harmadban, 1945-től a Szovjetunió, az USA és az angol–francia gyarmatbirodalom volt a három főszereplő. Ez az 1956-os egyiptomi eseményekig tartott, amikor eldőlt, hogy Anglia és Franciaország gyarmati rendszere szétesik, így ők jelentéktelenné váltak. A második harmadra csak az USA és a Szovjetunió maradt. A harmadik harmadban, 1964–65-től Kína és a Szovjetunió között egyre inkább megromlott a viszony, emiatt Kína önálló hidegháborús szereplővé vált, önálló nagyhatalom lett. [14 15]
- Erich Zöllner – Ausztria története (könyv)
- Edwin Reischauer – Japán története (könyv)
- Gandhi film – az angol gyarmatbirodalom bukásának egyik kulcsfigurájáról
- https://en.wikipedia.org/wiki/British_Empire – Minden jelentősebb (angol nyelvű) Wikipédia lap számos forrást helyzet tartalmaz, amin keresztül további információkhoz lehet jutni az adott témáról, továbbá minden jelentősebb Wikipédia cikknek van más nyelvű verziója is, amit a mostani szerint a cikkek bal oldalán lehet megtalálni. A különböző nyelvek verziói további információkat és további forrásokat A Wikipédia angol nyelvű verziójában több zárt cikk is van, amibe nem írhat bele bárki, csak a szerkesztők leszűkített közössége.
- https://en.wikipedia.org/wiki/French_colonial_empire
- https://en.wikipedia.org/wiki/Empire_of_Japan
- https://en.wikipedia.org/wiki/German_colonial_empire
- https://en.wikipedia.org/wiki/Greater_Germanic_Reich
- https://en.wikipedia.org/wiki/Russian_Empire
- https://en.wikipedia.org/wiki/Soviet_Union
- https://en.wikipedia.org/wiki/Ottoman_Empire
- https://en.wikipedia.org/wiki/Italian_Empire
- Why we fight – dokumentumfilm
- https://en.wikipedia.org/wiki/Suez_Crisis
- https://en.wikipedia.org/wiki/Sino-Soviet_split
Gombos László: Hidegháború és még 30 év
Megjelenés éve: 2021
Szöveggondozás: Stílus és Technika
ISBN: 978-615-6297-19-8
Történelem, dokumentum
A Szovjetunió stratégiája
Alapvetően támadásra készítették fel a hadseregüket. Flottájuk az Egyesült Államok és Anglia flottájával nem vehette fel a versenyt. A Szovjetuniónak elsősorban a szárazföldi hadserege volt jelentős. Légierejét és tüzérségét a szárazföldi csapatok támogatására találták ki. Távolsági bombázással soha nem próbálkoztak, inkább rakétatechnikájukat fejlesztették. A közép- vagy nagy hatótávolságú rakétáikra idővel atomtölteteket is felszereltek. A hidegháborúban az atomfegyver egyetlen célja a zsarolás volt. [1 2 3]
A szovjet vezetés kitűzött fő célja volt, hogy ha megszerzik Ázsia és Afrika erőforrásait és elvágják az USA-tól az arab olajat, akkor könnyedén legyőzhetik az USA-t, így övék lesz az egész világ. [4]
- https://en.wikipedia.org/wiki/Soviet_Army
- Erich Fromm – A rombolás anatómiája (könyv) – ez az egész könyv minden témájára kiterjedő
- George Orwell – 1984 (könyv) – ez az egész könyv minden témájára kiterjedő „állandó” forrás
- S. Fischer/Szatmári Jenő István – A hidegháború titokzatos története (könyv) – Ő egy provokatív magyar újságíró volt, aki tisztán értette a szovjet vezetés szemszögét, az õ könyve a szovjet szempont nagy részében forrás
A Szovjetunió katonai szempontból
A Szovjetunióban rendszerint a mennyiségre mentek, nem a minőségre. Ennek következtében 55 000 tankjuk, 117 000 páncélozott csapatszállító járművük, 8 000 katyusájuk, 4 300 helikopterük, 7 900 katonai repülőgépük és sok millió kézi gépfegyverük volt. 273 tengeralattjáró, 6 anyahajó, 33 csatahajó és körülbelül 800 kisebb katonai hajó tartozott hozzájuk. Ez katonai szemszögből első látásra remekül néz ki, de kb. 10–12 év alatt a fegyverek elavulnak, modernebbre kell őket cserélni. A modernizációra azonban már nem volt pénzük, így az idő ellenük dolgozott. [1]
Súlyos kockázati tényező volt, főleg az orosz katonák esetén, hogy az orosz társadalom addigra már elég fejlett volt, hogy az emberek ismerjék a demokrácia fogalmát, így nagyon veszélyes lett volna őket demokratikus országokba küldeni, mert a hódítót legyőzte volna a hódított, tehát Nyugat-Európa lerohanása együtt járt volna a harci szellem megtörésével és az orosz hadsereg tömeges dezertálásával. Jó példa erre, hogy az 1956-os magyarországi forradalmat nem orosz, hanem Kelet-Ázsiából hozott katonák verték le, mert a kelet-ázsiai társadalmak még nem ismerték a demokrácia fogalmát. Az orosz katonák Magyarországon jelentős részt tétlenek voltak vagy átálltak a magyarok oldalára, pedig Magyarország akkoriban nem volt se nagyon demokratikus, se különösebben fejlett, mégis megtört a harci morál. [2]
A hidegháborút Sztálinnak és hataloméhes kollégáinak „köszönhetjük”. Sztálin már a II. világháború kezdetén tömeggyilkos volt. Mindenkire gyanakodott, zavar- tan viselkedett, mert addigra teljesen eltorzult a személyisége. Magányos volt, mert folyton megölette a belső köreit alkotó embereket, és a családtagjait is halálba kergette. Azokat, akik a II. világháború alatt belekóstoltak a szabadságba a frontvonalon katonaként – ahol nem mondták meg nekik minden másodpercben, hogy miről mit kell gondolni, tehát nem kaptak agymosást – mind ellenségnek tekintette. Leningrád városa fölött elvesztette az uralmát a II. világháborúban, de ott a németek sem uralkodtak, emiatt a város minden polgárát ellenségként kezelte, és a háború után elsőként küldte őket a saját haláltáboraiba, a Gulágra. [3 4 5]
- https://en.wikipedia.org/wiki/Soviet_Army
- Bűnbakok minden időben – Bűnbakok a magyar és egyetemes történelemben (könyv) – ez az egész könyv legtöbb témájára kiterjedő „állandó” forrás
- Múlt-kor – Magyar Televízió régebbi sorozata, amikor még a rendszerváltás után nem aljasították le a közmédiát egyszerû kormányzati agymosó propaganda tévé színvonalára – ez a sorozat állandó forrása a könyvnek
- Panoráma – Magyar Televízió régebbi sorozata ugyanabból az időszakból, mint amikor a Múlt-kor c. sorozat készült, ez a sorozat is szintén állandó forrása a könyvnek
- 24 https://www.euronews.com/2021/01/17/families-of-soviet-gulag-prisoners-still-waiting-for-com- pensation-in-long-running-legal-ba
A Szovjetunióban azért is volt ennyire brutális a diktatúra, mert az országban nagyon kevés pénzen és nagyon kevés hatalmon osztozkodtak, emiatt a vezetőség minden hatalmat és pénzt önmaga alá rendelt. Az első világháború (1914-1918) [1], az orosz polgárháború és a Lenin-féle tömegmészárlások (1917-1923) [2 3 4], utána a Sztálin-féle tömegmészárlások (1924-1939) [5] és a második világháború (1939-1945) [6] hatalmas nyomortanyává változtatta a Szovjetuniót. Ezzel szemben az Egyesült Államok fejlett volt: nagyvárosai, vagyonos lakossága sokkal nagyobb hatalmat adott az amerikai politikai vezetésnek, emiatt nekik nem kellett görcsösen minden hatalmat magukhoz szorítani. [7 8 9]
- https://en.wikipedia.org/wiki/Wwi
- https://en.wikipedia.org/wiki/Russian_Civil_War
- https://en.wikipedia.org/wiki/Vladimir_Lenin
- Az első világháború még tartott, amikor Oroszországban már dúlt a polgárháború
- https://en.wikipedia.org/wiki/Joseph_Stalin
- https://en.wikipedia.org/wiki/Ww2
- https://en.wikipedia.org/wiki/Economic_history_of_the_United_States
- https://en.wikipedia.org/wiki/Technological_and_industrial_history_of_the_United_States
- https://en.wikipedia.org/wiki/History_of_agriculture_in_the_United_States
Az USA stratégiája
A szovjet vezetők évtizedekre eltekintet, világhódító terveihez képest a legtöbb amerikai elnök stratégiája abban merült ki, hogy próbáltak reagálni a szovjet lépésekre, kivéve Dél-Amerikában, ahol az USA rendkívül aktív volt. [1] Az amerikai vezetők igencsak laza stratégiáján is meglátszott, hogy az amerikai közéletben mennyi pénz volt és ez mennyire elkényelmesítette az USA vezetőit.
Az I. világháború előtt az amerikai társadalom egy tűrhetetlen békés társadalom volt, amely elméletileg nagy hatalommal rendelkezett, de ezt nem próbálták meg fel- használni egészen a II. világháborúig. Akkoriban kezdtek el fegyverkezni, katonássá tenni a társadalmat és félelemben tartani az embereket, mert aki fél, az hamarabb lesz agresszív.
Katonáik elszánt ellenség ellen sose tudtak eredményesen harcolni: ilyen volt Korea, Vietnám, Laosz, Kambodzsa és ilyenek ma az iszlamista szélsőségesek is. Amikor az ellenségeiket szidják harc közben, azt fejezi ki, hogy nem tisztelik a másik felet, ezért háborúban – főleg egy tartós háborúban – csürheként, nem pedig hadseregként viselkednek. A 20. század története jól mutatta, hogy ha az elitegységeik nem tudták az adott helyzetet gyorsan kezelni és a technikai fölény sem segített, akkor összeomlott a harci stratégia. Elkezdtek személyeskedni és vaktában gyilkolászni, mint például Vietnámban és Irakban. [2 3]
- https://en.wikipedia.org/wiki/Operation_Condor
- http://real.mtak.hu/98910/1/Schirm_Hat_es_kotoszok_JelKep_2019.pdf
- https://en.wikipedia.org/wiki/United_States_war_crimes
Az amerikaiak minden háborúja rámutatott, hogy amelyik hadszíntéren nem volt hatalmas fölényük az utánpótlásban, nem voltak a légtér urai, ott hónapok alatt alig tudtak valamit előre haladni, tehát a szárazföldi egységeikre nem lehetett rábízni egy háború megnyerését. Mivel az USA a határainál soha nem találkozott komoly ellenséggel, így elsősorban flottáját fejlesztette, ami a világon a legerősebb lett, de a flotta elitegységei, a tengerészgyalogosok, tartós szárazföldi háborúra nem alkalmasak. A hatalmas flotta működtetéséhez nagyon sok olaj kell. Mivel nem járhatnak haza mindig, hogy tankoljanak, így a világ minden pontján katonai bázisok szükségesek. Világszerte jelenleg több mint 120 katonai bázisuk van például Japánban, Dél-Koreában, Törökországban, Szaúd-Arábiában, Katarban, Irakban, Németországban, Angliában, Spanyolországban, Olaszországban, Portugáliában, Ausztráliában… A szovjetek azért akarták elvágni az amerikai olajellátást, mert ha kiesik a flotta, az amerikai hadsereg hatalmas bajba kerül. Az USA légiereje a második világháborúban megerősödött, azóta is elsősorban stratégiai, távolsági bombázógépekből és vadászgépekből áll. A légierő és a tengerészet gyors és látványos győzelmekhez segítette Amerikát, de amint a szárazföldi erőket kellett bevetni, nagy bajban voltak. [1 2]
Az Egyesült Államok előszeretettel támogat diktatúrákat a világ minden részén. Mind a dél-koreai, mind a dél-vietnámi rendszer diktatúra volt, de az USA mégis mindenben támogatta őket a Szovjetunió térnyerése ellen. A hidegháború után Afganisztán és Irak az amerikai megszállás alatt is diktatúra volt. [3] A támogatás formái a pénzküldés, a hadseregük helyben állomásoztatása és tömérdek fegyver eladása.
A nyugati pénzügyi világ a felelőtlen üzleti működés mintapéldája, ezért az USA rendszeresen pénzügyi válságba sodorja önmagát és szövetségeseit.
- https://en.wikipedia.org/wiki/United_States_Army
- Edwin Reischauer – Japán története (könyv)
- https://en.wikipedia.org/wiki/Democracy_Index