zsuliet

Császi Zsüliet bemutatkozó

csaszi-zsuliet2
A könyvek megszállott szerelmese voltam világéletemben. Bárhova menjek, kísérnek utamon, a táskám kötelező felszerelése mindig egy-egy példány. Már nagyon kisgyermekként elvarázsolt a csodálatos világuk, van valami különös ugyanis abban, amikor beleszippantunk a frissen nyomtatott kötetek lapjaiba. Emlékszem, olyan négyéves lehettem, és annyira szerettem volna olvasni, hogy azt képzeltem, már tudok is. Ezt úgy bizonyítottam be az akkori kispajtásaimnak az óvodában, hogy a mesekönyvek lapjain lévő színes képekhez izgalmas történeteteket kreáltam, melyeket ők érdeklődéssel és kíváncsisággal hallgattak mindig. Talán ekkor születtek meg az első „szerzeményeim”, és talán ők voltak az első „közönségeim”.

Papírra vetett gondolataim azonban csak kamaszkoromban láttak napvilágot, de onnantól kezdve nem volt megállás. Írásaim több mint másfél évtizeden keresztül csak versformákat öltöttek, különböző irodalmi folyóiratokban és antológiákban jelentek meg, majd nagy büszkeségemre 2018-ban a „Bárányfelhők közt libabőr” című önálló verses kötetemben kaptak helyet. Időközben elvégeztem a jogi egyetemet szülővárosomban, Szegeden, majd letettem a szakvizsgákat, és ügyvéddé cseperedtem. Azt azonban álmodni nem mertem volna, hogy regényíró leszek.

Egy nap azonban történt valami. A rövid, ám velős irományokat kiegészítette egy hosszabb terjedelmű alkotás. Másodpercek töredéke alatt pattant ki ugyanis egy gondolat a fejemből és elevenedett meg előttem néhány szereplő. Mindent félredobtam, és lázas gépelésbe kezdtem. Pár óra alatt huszonkilenc oldal sűrű betűit pötyögtem bele a laptopom memóriájába. Másnap arra jöttem rá, hogy a történetem- melynek egyébként fő mozgatórugója a sors, az életút, na és a szerelem- nem csak pár tíz oldalt érdemel, és a szereplőim pedig nem csak életszerűek, de el is kezdtek élni. Én pedig úgy döntöttem, elkísérem őket izgalmas útjukon. Bár nem tudtam előre, hogy kalandjuk majd merre vezet, milyen tájakat járunk be, milyen mélységekkel és magasságokkal találkozunk, milyen érzéseket, fájdalmakat, csalódásokat vagy örömöket élünk át, de velük tartottam. Velük sírtam, velük nevettem. Megsúgom, olykor-olykor, ma is visszatérek hozzájuk. 

Miután büszkén befejeztem életem első regényét, naivan kiírtam a végére: The end. Másnap egy félmaratoni futóversenyen vettem részt, és gondolataimban elmélyülve, minden egyes kilométerkőnél egyre biztosabb voltam abban, hogy ez még nem a vége volt. Valóban nem, ugyanis ez csak a kezdete volt egy trilógiának. Lelkes előolvasóim pedig végképp eldöntötték, közölték velem: „Nem, így nem érhet véget!”

Ma már kijelenthetem, megszületett a második és a harmadik része is a „Zeusz titkainak”, és remélem, mihamarabb olvashatjátok majd a teljes történetet.

Kedves Olvasók! Bízom benne, hogy Ti is megkedveltétek Zeusz titkainak szereplőit, és élveztétek a szeszélyes és kalandos, vadregényes életutazásukat.  Ezúttal a második rész, a Múlt fogságában című regényem világába kalauzollak benneteket. Ígérem, ha velem, az új könyvem lapjaival tartotok, ezúttal sem fogtok unatkozni, sőt remélem, még több élményt tudok átadni. Nektek.

Elárulom, időközben a sok-sok novella és vers alkotása mellett még egy regényt írtam, mellyel hamarosan jelentkezem. Illetve halkan súgom meg, most vetettem bele magam egy teljesen új történet kalandjába is, úgyhogy hátra dőlést a jövőben nem tervezek, írok és írok. Nektek, kedves Olvasóim!

Az író bemutatkozása saját szavaival (változatlan formában).

Szeretnél te is könyvkiadónk szerzői közé tartozni?

Ide kattintva minden információt megtalálsz a könyvkiadás menetéről, valamint a Smaragd Kiadó szolgáltatásairól.

Legyen a Tiéd a következő sikerkönyv!

További bejegyzések 

Haffner Orsolya bemutatkozó

“Éppen betöltöttem a nyolcadik évemet, amikor felfedeztem, micsoda kalandot rejt az írás. Naplót kezdtem vezetni. Idővel az események listáját felváltották a gondolatok, és kiderült, hogy egyfajta meditatív elfoglaltságot találtam magamnak. A külföldről kapott, üres határidőnaplók meglódították a fantáziámat. Egyszerű ajándéknak számítottak, mégis inspiráltak.”

bővebben

Beleolvasó: Torma István – Okosak, szépek

“Ibolyka el-elgondolkodott, hogy mi határozza meg a szépséget.
Leginkább arra jutott, hogyha a lelke szép, akkor szépnek látszik ő maga is. De ez nem sikerült mindig. Néha rossz, gonosz gondolatai voltak, ezeket persze soha nem mondta, mutatta ki. Volt benne annyi önbecsülés, hogy ezt más ne tudja róla. Naplójából is kitépte azokat a lapokat…”

bővebben

Beleolvasó: Aurora P. Hill – A halandó istennő

“Sötét mélység tátongott mögötte.
Mintha onnan érkezett volna, hogy majd a semmibe térjen vissza. Magas alakját rejtő vértezetét lágy fény fogta körbe. Hátán lándzsa, az egyik kezében kard.
A sisakjához nyúlt. Bőre csupán egyetlen pillanatra villant fel az acél alatt, ahogy a száját takaró lemez felfedte arca egy kis részletét.
Pengevékony ajkait megvilágította a fény.
Nem mosolygott, nem beszélt. Lényéből olyan határozottság sugárzott, hogy ha a sötétség élő lett volna, azonnal behódol neki.
Léptei felgyorsultak, lendült a kard, és lecsapott …rá.”

bővebben
0

KOSÁR