Tánczos Tamás-Balaton

tanczos-tamas
A hegyek, mint zöldellő oázisok
vettek körbe a víz sivatagában.
Éltető homoktenger ölelte át
kiázott, rücskös talpamat.
A távolban fehér vitorlák dagadtak
az egyre erősebb szél fuvallataitól.

A vízből kilépve csak jobban fáztam,
ahogy a légáramlat bőrömnek ütközött.
Felöltöztem hát, hogy melegedjek,
majd lépteim a közeli domb felé vittek.
A magaslat tetején furcsa szerkezet
állt büszkén Föld anya talajába rögzítve.

Kiváltottam a jegyet, hogy felmehessek
a gömb alakú kilátó tetejére, ahonnan
beláthattam a tájat, mely apró makettként
terpeszkedett alattam hangyányi lakóival.
Sürögtek-forogtak, vonatok jöttek-mentek,
az autók pedig libasorban követték egymást.

 

Jobbra a távolban két szinte összeérő földnyelv
Héraklész oszlopaiként emelkedtek ki a kékségből.
Csodálattal tekintettem a tájra, amit, bár
nem szándékosan, a természet gyönyörűre teremtett.
Miután mindent megnéztem, amit érdemes volt,
éhesen betértem egy közeli vendéglőbe.

A finom ételtől eltelve sétára szánván magam,
visszapillantva a csinos pincérnőre
elindultam, nem a strandra, csak a partra.
A szél már nem volt hideg, mégsem fürödtem,
csak megálltam, hallgatva a nád susogását,
éreztem az arcomon a felcsapódó vízpárát.

 

Jártam már itt, és itt mégsem.
Mindig máshol voltam.
Mégis, akárhány arcát mutatja nekem,
akkor is jól ismerem, mert már láttam.
De bármennyiszer látom, újra elvarázsol
a magyar tenger, ez a csodás Balaton.

További bejegyzések 

Haffner Orsolya bemutatkozó

“Éppen betöltöttem a nyolcadik évemet, amikor felfedeztem, micsoda kalandot rejt az írás. Naplót kezdtem vezetni. Idővel az események listáját felváltották a gondolatok, és kiderült, hogy egyfajta meditatív elfoglaltságot találtam magamnak. A külföldről kapott, üres határidőnaplók meglódították a fantáziámat. Egyszerű ajándéknak számítottak, mégis inspiráltak.”

bővebben

Beleolvasó: Torma István – Okosak, szépek

“Ibolyka el-elgondolkodott, hogy mi határozza meg a szépséget.
Leginkább arra jutott, hogyha a lelke szép, akkor szépnek látszik ő maga is. De ez nem sikerült mindig. Néha rossz, gonosz gondolatai voltak, ezeket persze soha nem mondta, mutatta ki. Volt benne annyi önbecsülés, hogy ezt más ne tudja róla. Naplójából is kitépte azokat a lapokat…”

bővebben

Beleolvasó: Aurora P. Hill – A halandó istennő

“Sötét mélység tátongott mögötte.
Mintha onnan érkezett volna, hogy majd a semmibe térjen vissza. Magas alakját rejtő vértezetét lágy fény fogta körbe. Hátán lándzsa, az egyik kezében kard.
A sisakjához nyúlt. Bőre csupán egyetlen pillanatra villant fel az acél alatt, ahogy a száját takaró lemez felfedte arca egy kis részletét.
Pengevékony ajkait megvilágította a fény.
Nem mosolygott, nem beszélt. Lényéből olyan határozottság sugárzott, hogy ha a sötétség élő lett volna, azonnal behódol neki.
Léptei felgyorsultak, lendült a kard, és lecsapott …rá.”

bővebben
0

KOSÁR