fbpx

Beleolvasó: Simon Rita – A Tulipános Kocsma

S. A. Locryn A szikra
Simon Rita: A Tulipános Kocsma
Megjelenés éve: 2022
Magánkiadás
ISBN: 978-615-01-4931-8

Simon Rita: A Tulipános Kocsma

Alig telt el egy esztendő, a kisváros rohamosan szépülni kezdett. Számítógép szaküzletek, kozmetikák, virágboltok nyíltak, a távolsági buszok egyre gyakrabban közlekedtek és egyre nagyobb útvonalakat jártak be. Sokan költöztek át Almáspatajról és a többi szomszédos településről. Felújították az öreg posta épületét, valamint a focipálya melletti játszóteret, új óvodát építettek. A polgármester elégedetten dőlt hátra a kulturális és építésügyi bizottság együttes ülése előtt.

– Na azért olyan nagyon ne dőlj hátra! – figyelmeztette az alpolgármester, Zsigmond Félix. – Igaz, hogy kedvezően haladunk, de felhívnám figyelmedet, hogy az utak továbbra is rosszak, nincsenek fociedzőink, a templomunk omladozik, lassan már a plébános se mer bemenni. Városunk szégyenfoltját, a Tulipános Kocsmát pedig rövidúton be kellene zárni, ledózerolni és egy kis elegáns éttermet felhúzni a helyére.

– Rendben, még ma beszélek Péterffy Józseffel. Kedvelem azt a fickót, az étteremben is el tudnám képzelni. – adta meg magát a polgármester.

– Aztán azt is ki kellene találnunk, hogy mi legyen a Colosseum romjaival? Lehet, jó pénzért elszállíttatjuk az Almáspataji Múzeumba.

– Mármint a munkásoknak fizetsz jó pénzt, hogy elszállítsák? Amúgy pedig, miből gondolod, hogy kellene a múzeumnak? Én egyébként nem adnám oda senkinek, jól jönnek még azok nekünk.

– Maradjunk annyiban, hogy ebben egyelőre nem értünk egyet. – nyomta meg az „egyelőre” szócskát az alpolgármester.

Zsigmond Félix középen elválasztott, hullámos barna hajával, kellemetlen modorával, amelyet nagyanyjától örökölt, sötétzöld

 öltönyében olyan benyomást keltett, mintha az Isten is alpolgármesternek teremtette volna. Az esetek nagy többségében ő irányította a szálakat és ezt a jóval simulékonyabb polgármester általában nem vette zokon.

– Bálint, láthatnám a napirendi pontokat? – szólította aktatáska hordozóját, szebben mondva asszisztensét Fütyüli János.

– Parancsolj. – nyújtotta át szolgálatkészen a papírt a fiatalember. – Kávét is hozzak?

– Persze, úgyis attól tartok, hogy annyira unalmas lesz az ülés, hogy elalszom rajta. – ásítozott látványosan a polgármester. – Zsigmond Félix is kér!

– Megérkeztek az urak! – jelezte Bálint pár perccel később, a két kávéval a kezében.

– Szórakoztasd őket, amíg ezt elfogyasztjuk! – Fütyüli János hangja türelmetlenebbé vált. Sürgető pillantása kitessékelte asszisztensét az előtérbe, miközben hétszentségelve végigfutotta a napirendi pontokat.

– Szervusztok! Már nagyon vártunk benneteket! Kérlek, fáradjatok be a tárgyalóba! – üdvözölte nyájasan a bizottsági tagokat. – Bálint máris hozza az ásványvizet!

A köszöntő és az eljárásrend által előírt formaságok után a bizottság tagjai rátértek a napirendi pontokra.

– Bálint, olvasd fel légy szíves!

– A település jegyzője kereskedelmi hatósági jogkörében eljárva gondoskodik a Szellő utca 1. szám alatti Tulipános Kocsma elnevezésű vendéglátóipari egység bezárásáról.

– Erről eddig nem volt szó. – nézett döbbenten dr. Daru, a település jegyzője. – Tudjátok, ugye, hogy csak akkor tudok bezáratni egy ilyen helyiséget, ha jogsértés áll fenn?

– Majd gondoskodunk valami jogsértésről. – hadarta Zsigmond Félix, majd negédesen a jegyzőkönyvvezető felé fordult:

– Ágikám, ezt ugye nem írod bele? – majd a következő kérdést Szumó úrnak szegezte, akit munkaügyi ellenőrként szintén meghívtak az ülésre. – Árpád, kérlek, tapasztaltál bármilyen visszásságot a Tulipános Kocsmával kapcsolatosan?

– Mindent rendben találtam, kérlek.

– Álljunk meg egy szóra! – állt fel Túry–Szabó Kálmán, akit tavaly megválasztottak az építésügyi bizottság külsős tagjává. – Jegyzőkönyvön kívül. Mi bajotok a Tulipánossal?

– Rontja a városképet. Nívótlan. Azt a benyomást kelti külső szemlélő számára, hogy itt primitív emberek laknak. Ráadásul központi helyen van. – világított rá Zsigmond Félix.

– A kocsma a szociális élet alapvető fontosságú színtere. Nem szükséges, hogy különösebben szép legyen, másutt sem feltétlenül az. Beszélgetni, iszogatni járnak oda az emberek, nem másért. – érvelt Kálmán.

– Áldozzanak ezentúl a kultúrának! – válaszolta az alpolgármester.

– Jó, de mégis hol? Még mozink sincsen. Gondolod, hogy az ilyen Tulipános–töltelékek, mint az a hórihorgas… Hogy hívják a haverodat? – vetette közbe a főépítész, Hamar Béla.

– Hókafő.

– Az. Meg a társai. Szóval, az ilyenek majd beülnek ezentúl a Városi Könyvtárba? Ezt magad sem hiszed.

– Akkor tegyük át a külvárosba azt a kócerájt! – javasolta Fütyüli János.

– Vagy tegyük érdekeltté az embereket abban, hogy az igényes szórákozási lehetőségeket válasszák. – Zsigmond Félix szeme szikrákat szórt.

– Alig egy perce jeleztük, hogy Újalmáson egyelőre nincs ilyen. – Kálmán maga is meglepődött rajta, hogy ennyire határozott hangnemben lépett fel.

– Akkor csináljunk. – vetette oda egyre ingerültebben az alpolgármester.

– „Csinálni”, azt máshol szoktak. A kultúrát be kell vezetni, finoman adagolva, hadd ízlelgessék. – Túry–Szabó Kálmán finoman összemorzsolta az ujjait, mintha éppen megsózni készülne valamilyen ételt.

– A plázában lehetne mozi. – fűzte hozzá higgadtabban Zsigmond Félix.

– Milyen pláza?? Lemaradtam valamiről? – kérdezte meglepetten a jegyző.

– Olvasd el a 2. napirendi pontot! Megálmodtunk egy bevásárlóközpontot a város határába. Már tárgyaltam a potenciális beruházókkal. Egyébként, csak halkan jegyzem meg, te is megkaptad előzetesen a napirendi pontokat. – szegte fel a fejét az alpolgármester és nagyot kortyolt a szénsavas ásványvízből.

– Miért tárgyalsz nélkülem, sőt mi több, a hátam mögött? Az ilyesmiről tudnom kellene. – csattant fel dr. Daru.

– Információt gyűjteni még nem szabályellenes. – védekezett Zsigmond Félix.

– Ez normálisan úgy működik, hogy pályázatot írunk ki, azokat elbíráljuk. A tárgyalás csak jóval később aktuális. Kész tények elé állítasz. Mondd, kinek az ötlete ez az egész?

– Szükségtelen nekem esni. A plázával csak nyerhetünk. De hol is tartottam? Azt hiszem ott, hogy az épületében lehetne mozi.

– Ki járna oda Újalmásról, most úgy őszintén? – Kálmán az asztalra dobta a napirendi pontokról szóló levelet.

– Attól még, hogy te, értelmiségi férfi létedre érthetetlen okokból tataszerű figurákkal barátkozol és ezt a közeget látod, az újalmási lakosság ma már másmilyen. – gesztikulált hevesen az alpolgármester.

– Szerintem ne erőltessük a plázát. Miért nem szervezünk koncertet, bálokat a művelődési házban? Lehetnének bábelőadások kicsiknek, valamint néptánc kör, kézműves szakkör, ilyenek. Fiataloknak és idősebbeknek egyaránt. Jut eszembe, rendes színházunk sincs. – folytatta Kálmán.

– Semmilyen színházunk nincs. – jegyezte meg az egyik belsős bizottsági tag.

– Pedig, játszhatnának benne az igen tehetséges színészeink. – vigyorgott kajánul Zsigmond Félix.

– Nézd, bohócaink már vannak. – Fütyüli János valahogy megpróbálta elvenni a vita élét és hirtelen ez jutott eszébe.

– Tudom, kikre gondolsz, ők a cirkuszba valók. – legyintett az alpolgármester.

– Uraim, ez az ülés is kezd arra hasonlítani, úgyhogy szerintem a pláza ügyét napoljuk el. Döntsünk a művelődési ház programjáról. – sürgette a többieket dr. Daru.

– Rendben, akkor első körben legyen bábszínház, valamint néptánc kör és kézműves szakkör három korosztálynak. A többit majd meglátjuk. Ebben egyetértünk? – Fütyüli János körbenézett a teremben.

– Ki fogja vezetni mindezeket? – kérdezett közbe Kálmán.

– Ismerek két nyugalmazott óvónőt, akik a kézműves szakkört egészen biztosan elvállalják. Az általános iskolába pedig nemrég jött egy új tornatanár, aki korábban néptáncot is oktatott, őt is meg tudom kérdezni. – a polgármester fellelkesült, hogy mégse hiába gyűltek ma össze és további ötletekkel állt elő a művelődési ház programját illetően, amelyet a többiek el is fogadtak és igazán az sem zavarta őt, hogy a többi napirendi pont tekintetében nem történt előrelépés.

– A világért sem akarok beleszólni a munkátokba, drága barátaim és kollégáim, de nekem az jutott még eszembe, hogy akár rendezhetnétek önkormányzati vers–és prózaíró versenyt is, hátha előbukkannak tehetséges emberek, akiket aztán lehetne mozgósítani más fórumokon is. – állt elő a javaslattal Szumó úr.

– Kiváló elgondolás, Árpád! – erősítette meg a felvetést Túry–Szabó Kálmán, a többiek pedig helyeseltek.

– Rád bízhatom a felhívás elkészítését, Bálint? Természetesen majd leellenőrzöm. – rendelkezett a polgármester, de gondolatban már az esti biliárd partin járt az esze. A többiek is elkezdtek pakolni, fészkelődni, majd rövidesen elköszöntek egymástól.

– Csak tudnám, minek örül annyira, amikor a közös ülés érdemben kudarcba fulladt. – próbált viccelődni a hivatal épületéből kilépve Zsigmond Félix, pedig egyáltalán nem volt humoros kedvében.

– Ne ízetlenkedj már! – bökte oldalba Ágnes, a jegyzőkönyvvezető.

– Valami rosszat mondtam volna? – kacsintott az alpolgármester.

– Éretlen vagy. – nevetett a nő, majd hirtelen elkomorult az arca: – Ma hazamegyek. Azt hiszem, mindannyian elfáradtunk, jót fog tenni a pihenés. Jó éjszakát! – azzal elindult, s kopogó léptekkel haladt végig a Fő utcán.

– Jó éjszakát! – nézett utána csalódottan Zsigmond Félix.

Újalmás, az egykori mezőváros lomhán és elfeledetten terült el a Tisza mellett. Sárgás-barnás, kopottas kockaházaival, egyetlen, ámde rettentően elavult lakótelepével és szürke társasházaival kiérdemelte a porfészek jelzőt. A központot egész szépen helyrehozták ugyan, nemrég nyitott ki a felújított művelődési ház és a hozzá tartozó könyvtár, mellette az új általános iskola. A sétálóutca modernebb boltjain és forgatagán túl azonban vánszorgott az idő, egyetlen, nyárfákkal szegélyezett főutcáján még lovas kocsik is megfordultak a távolsági busz mögött lemaradva, hogy aztán gazdájuk hétszentségelve aligalig tudjon kikecmeregni a töméntelen mennyiségű kátyúból. Egy kisváros, ahol a múlt sosem ér véget, a jövő sosem kezdődik el, csak a Tulipános Kocsma örök. De lehet, hogy még az sem. – gondolta magában a hórihorgas, miközben azon filozofált, hogy ideje lenne
felnőni, bár lehet, ez a hajó már réges-rég elúszott.

Fülszöveg

További bejegyzések 

Beleolvasó: Varga Szilárd – Az embertől Istenig

Varga Szilárd: Az embertől IstenigA második felismerés Közel az ötvenhez azon vettem észre magam, hogy egy ideje bármilyen vállalkozásba is kezdjek, nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy eltervezem. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy próbálkozásaim nem valósultak meg,...

bővebben

Elena Honoria versei

„A könyvek által azzá válunk, akivé csak szeretnénk. Távoli tájak, világok nyílnak meg előttünk. Egyszerűen lenyűgöz, hogy a fantázia segítségével bármit életre tudunk kelteni. ”

bővebben

Beleolvasó: Császi Zsüliet – Zeusz titkai

Császi Zsüliet: Zeusz titkai Prológus A fűben háton fekve szemezett a nappal, forgott a világ, izzott a levegő körülötte. Félig még álmodott, de közben már magánál volt. A napról gondolkodott, és a földről, ahogy forog a nap körül. Vajon mióta teszi meg a föld ezt a...

bővebben
0

KOSÁR