„Amint a mágus ujjai a csuklója köré záródtak, Hugó maga mellé rántotta, és úgy ölelte meg, mintha egy rég elvesztett ikertestvért szorítana a mellkasára. Nem volt köztük semmi különbség, csak az őket elválasztó ezer év.”
Végel sosem engedte, hogy az érzelmei átvegyék felette az uralmat. Elld királynő Első Mágusaként mindent el kellett követnie, hogy győzedelmeskedjenek az akkor már majdnem kétszáz éve folyó háborúban. Ebben a szigorú szabályok által gúzsba kötött világban egy katonatársa ébreszti fel addig elnyomott érzéseit, amivel próbára teszi hűségét a Birodalomhoz és uralkodóhoz, talán még a világot is képes lenne átformálni maguk körül.
Hugó gyerekkora óta tudja, valami nincs rendben vele. Amikor az a hang megszólal a fejében, megmagyarázhatatlan dolgok történnek körülötte. Doktor Oberstorm megszállottan kutatja a fiú állapotát, saját céljai elérése érdekében semmitől sem riad vissza. Hugó a menekülés mellett dönt, de egyedül esélye sem lenne. Eleinte nem hisz a hangnak, azonban rádöbben, mindent kockára tesz, ha nem bízik benne. Ezzel a döntéssel élete összefonódik Végel sorsával.
Vajon mennyire hasonlíthat egymáshoz két idegen egy évezreddel maguk között?
