fbpx

Falakmögött – Karácsony bejgliben

Karácsony bejgliben

 

A kis diócska a boltban már hetek óta figyelte az áruházi dolgozókat, akik nap mint nap újabb díszeket aggatak fel a bolt lámpária és polcaira, hogy feldíszítsék azt a vásárlók számára, meghozva ezzel az ünnepi hangulatot. Ősz óta bujkált a polcokon, mert bizony ő már a nagy diófán elhatározta, hogy ő karácsonyi bejgliben lesz töltelék. Nagyon szeretett volna karácsony estéjén egy család asztalán a melegben ünnepelni velük a Szentestét, örömöt csalni a gyerekek arcára.

Minden reggel mikor az árut töltötték fel a bolt dolgozói, és kezeikkel össze vissza gurították őt és társait, mindig igyekezett alulra és hátra kerülni a ládában, hogy ne őt vegyék meg, mert attól félt, előbb kerülne az asztalra onnan pedig az emberek hasába, így nem látná a karácsonyt. Karácsonyi bejgli akart lenni a fa alatt és ezért nap mint nap mindent meg is tett.

A kis diócska egész december közepéig húzta a bolt ládájában, de akkor már az emberek egyre jobban készülődtek a karácsonyra, ezért a bolt áruiból is egyre több fogyott, diót is egyre többen vásároltak.

Egyik délután az áruházi lámpák erős fényét érezte meg, ami csak azt jelenthette, hogy elfogyott fölötte a dió, így hamarosan őt is megveszi valaki. Nem kellett sokáig várnia rá és apró kezecskéket érzett meg a kemény dió héjon, majd putty, már benne is volt egy zacskóban más diókkal együtt. A kosarat a futószalag, majd a szatyor követte. Hosszú zötykölődés után pedig a kamra polca következett. Alig telt egy hét és a kamra ajtaja kinyílt és a kis kezek gazdája szaladt be a polchoz a zacskóért.

 Anyja, anyja had törjem meg őket én. Már elég erős vagyok hozzá   ajánlkozott a kisfiú.

 Nem, majd apukád megtöri, mert a végén még rácsapnál a kalapáccsal az ujjadra   simogatta meg az anyuka lisztes kezével gyöngéden a kisfiú arcát, majd fordult is vissza tovább gyúrni a tésztát.

A kis diócska izgatottan várta az eseményeket, ugyanis már tudta, hogy hamarosan feltörik és finom belseje a bejglibe fog kerülni.

 Apa, apa, egyet had tartsak meg.

A kis dió megrendült. Az apuka mosolyogva bólintott egyet. Csak ne ő legyen az, csak ne őt válassza ki. De a fohász késő volt, a kis kéz ujjai őt ölelték körbe.

 Apa, én ezt választom  mutatta fel a kisfiú pont őt.

 Rendben, de mit szólnál hozzá, ha felnyitnánk és kiszednénk a belsejét, utána pedig a héjából készítenénk karácsonyfa díszt.

 Tényleg? – lelkesült fel a kisfiú

 Igen, persze. Gyere ülj ide mellém megmutatom – hallotta a szavakat a is diócska, és visszatért belé a hit, hogy mégis lehet töltelék a karácsonyi bejgliben, a többire már nem is figyelt.

Az apuka keze határozottan, de mégis finoman tartotta a diót, középen egy kés hegyét belebökte a résbe, és egy kalapáccsal rákoppintott. A kis diócska nem érzett fájdalmat. Ketté nyílt és megmutatta mi rejtőzik benne. Az apuka finoman kiszedte a belső részt, és a két fél héjat újból összeillesztette. A kis diócska ekkor jött rá, hogy ugyan a belsejét eltávolították, de ő maga itt maradt a héjban. Ha tudott volna sírni, bizony sírt volna. Nagyon szerette volna látni a karácsonyfát és a család boldogságát Szenteste.

Órák múlva miután az apuka az összes diót megtörte, a kisfiú újból a  kezébe vette a kis diócska két fél héját és összeillesztette.

 De apa, hogy lesz ebből dísz?  nézett rá a fiú a két fél dió héjra a kezében.

A kis dió nem értette mi történik vele, ő egész életében arra készült, hogy bejgliben legyen töltelék.

 Gyere fiam, hozd őket.

Az apuka és a fia kivitték őt a hidegbe, majd egy hideg asztalra tették. Hűvös folyékony valamit érzett a diócska az egyik felén.

 Tessék így ni, nyomd össze  mutatta az apuka az öklét összeszorítva a fiú előtt.

A kis kezek a két fél részt összenyomták és a diócska most újból melegséget érzett.

 Leteheted, kész van. Most fessük be aranyszínűre.

Csiklandozós nedves érzést érzett az egész külsején, majd magára hagyták egész éjjelre a hidegben.

Már teljesen lemondott arról, hogy bármi köze is lesz a karácsonyhoz, amikor másnap már sötétedés után újból nyílt a garázs ajtó és megjelent benne az apuka és a kisfiú.

 Látod fiam, most már teljesen  megszáradt. Sehol sem ragad.

És a szavakat hallva finom érintést érzett az egyik oldalán.

 Gyere, hozd be, kötünk rá szalagot  intett az apuka a fiú fele, aki megbűvölten nézte őt.

A kis diócska kíváncsian figyelte az eseményeket mi történik vele, mikor újból megcsapata a kellemes meleg, ismét bent volt a házban. Talán mégis fog látni valamit a karácsonyból.

A kisfiú bevitte a konyhába őt és a levegőbe emelgetve kiáltozott az anyukájának.

 Nézd anya, nézd, milyen szép arany színű lett.

 Igen, nagyon szép lesz, ha elkészülsz vele. Menj, hadd fejezzem be én is a bejglit, aztán megyek én is a fa alá.

A diócska izgatott lett a hallottaktól, ezek szerint a nappaliban van már a fa és a kisfiú be fogja őt oda vinni, még ha csak egy percre is, de látni fogja, részese lehet a karácsonyi csodának.

Mielőtt beléptek volna oda és bármit láthatott volna belőle egy puha selyemszalag fogta körbe, majd a tetején érezte, hogy egy határozott kéz meghúzza.

 Tessék, kész van – mondta az apuka, majd átkerült a kis ujjak közé ismét.

A diócska meghallotta a karácsonyi zene halk hangját, ahogy a kisfiú belépett a nappaliba. Őt a kezében lógatva tartotta, így szemtől szemben láthatta a gyönyörűen feldíszített fát piros és kék gömbökkel, világító égősorral. Volt a fán még más dió is és toboz ezüstre festve, apró kis figurák és szaloncukor. Ezekről már mind hallott.

Ekkor a kisfiú közelebb lépdelt a fához majd a fenyőfa ágai közé nyomta a kis diócskát és bíbelődni kezdett vele, ide oda ringott és bökték a fa ágai, de ennél boldogabb már nem is lehetett volna. Karácsonyfadísz lett belőle. A kisfiú felakasztotta a fára őt.

 Ez a kedvenc díszem apa – hallotta a kisfiú szavait. Minden évben fel fogom tenni a fára.

 Ennek örülök  húzta magához az apa a fiát egy ölelésre és közben a szeme a fán egy ezüst tobozra tévedt, ami pont a kis diócska felett lógott.

Ekkor lépett be az anyuka is a gőzölgő bejglivel, amit az asztalra tett.

A diócska végülis a bejgliben is benne volt, amire annyira vágyott, de egy sokkal szebb dolgot kapott ajándékba.

Együtt karácsonyozhatott a családdal, sőt egész következő évig a fán maradt és onnantól kezdve még számos karácsonyt láthatott a fiúval és az apjával később pedig a felnőtt fiúval és annak kislányával.

 

 

Az eredeti bejegyzést IDE kattintva éred el.

További bejegyzések 

Aurora P. Hill bemutatkozó

„Pillanatnyilag az álmomat élem. Nagyon izgalmas dolog könyvet írni és kiadni, mások munkáiból valami csodásat alkotni.” – Aurora P. Hill

bővebben

Beleolvasó: Tánczos Tamás – A mérleg nyelve

Tánczos Tamás - A mérleg nyelve1 Fred mindig is utálta az iskolát. Na jó, nem mindig, esetleg két-három éve. De a kamaszok már csak ilyenek.  Ha egy számukra visszataszító dolgot ki nem állhatnak, akár csak egy napja is, akkor is egész életükben utálták. Frednek az...

bővebben

Könyvbemutatók, író-olvasó találkozók, előadások

Iskolák számára is adott a lehetőség, hogy egy vagy akár több osztály kedvéért meghívjanak egy írót, és esetemben például egy történelem órát annak szenteljenek, hogy rendhagyó előadásos formában vesézhessék ki a tanulók a történelem ezen szakaszát az íróval együtt. – Gombos László

bővebben
0

KOSÁR