hollo-szerelme

Beleolvasó: Simon Rita – Holló szerelme

hollo-szerelme
Simon Rita: Holló szerelme
ISBN: 978-615-01-8383-1
Megjelenés éve: 2023
MAGÁNKIADÁS

A zöldszínű, lepketestű tündérlányok fürdéshez készülődtek, miután álmosan kikeltek mohaágyukból. Egyikük, Pille – talán mind közül a legszebb -, mozgást vett észre a túlsó parton. Kiterjesztette világító szárnyait, a magasba emelkedett, úgy próbált a fák mögé lesni. Nemsokára megpillantott egy csodaszép zöldszemű fiatal férfit, kit Hollónak hívtak. A Másik Világból jött, lovát itatni a tóra.

Pille szerette volna, ha a fiú észreveszi, ezért még feljebb szállt. A napsütésben kirajzolódott tökéletes alakja, de mégsem ezért szerették őt oly sokan, hanem kedves természete miatt. A férfi felé nézett, majd mosolygott és integetni kezdett. Hollót mintha valamiféle varázslat érte volna, egyből beleszeretett a tündérlányba.

Dolgos, szorgalmas fiúként tisztelték Hollót falujában, ahol édesapjával élt, miután anyját gyerekkorában elveszítette. Becsületességének pedig még a szomszéd faluban is híre ment. A lányok is kedvelték, de ő szívesebben múlatta az időt a természetben, gyönyörű lovával, Táltossal. Gyakran olvasott, verselgetett egy fa tövében. Onnantól kezdve azonban, hogy először meglátta a tündérlányt, minden reggel és este lement a tóra. Még a nevét se tudta, de teljesen rabul ejtette a káprázat. Vagy valóság? Maga sem tudta pontosan. Hetekig csak messziről nézték egymást.

Holló kereste az alkalmat, hogyan szólíthatná meg a földöntúli szépséget, ha igazi ő egyáltalán, s nem csak a káprázat űz vele tréfát. Egy nap csónakba szállt és átevezett a túloldalra a tündérlányhoz. Csodák-csodájára a gyönyörű tündérlány nem vált köddé, csak elbújt egy hatalmas fűzfa mögé, amíg társai elillantak. Holló észrevette a félős lányt, de – mintha csak a levegőnek beszélne -, sóhajtott egyet és azt mondta halkan: „De szép is lenne, ha ez a csodálatos teremtés, akit hetek óta a túlsó partról nézek, nem csak látomás lenne, hanem a csónakomba hívhatnám. Becsukott szemmel eveznék mellette, ha elfogadná közelségem szelíd szándékát.”

Pille meghallva a barátságos szavakat, előbújt a fűzfa mögül. Hollóra nevetett és beszállt a csónakba. Holló lágyan megcsókolta. Attól a naptól fogva szorosan ölelte magához minden reggel és este a Tavirózsa-tó vizén ringatózva, a csónakban.

Jólelkű, szeretetre méltó, bátor tündérlány. Pille. Bár ő is örült, szívét átjárta a félelem, hogy végérvényesen megváltozott, eltört valami és ezután már soha, semmi nem lesz újra a régi.” Vagy mégis? Szerethetik egymást azok, akik két különböző világból érkeztek? Vagy sorsuk eleve magában rejti a kudarcot?

Holló és Pille varázslatos története nem az igazságot keresi, hanem a lélek mélyén rejlő kincseket kutatja. 

Fülszöveg

További bejegyzések 

Haffner Orsolya bemutatkozó

“Éppen betöltöttem a nyolcadik évemet, amikor felfedeztem, micsoda kalandot rejt az írás. Naplót kezdtem vezetni. Idővel az események listáját felváltották a gondolatok, és kiderült, hogy egyfajta meditatív elfoglaltságot találtam magamnak. A külföldről kapott, üres határidőnaplók meglódították a fantáziámat. Egyszerű ajándéknak számítottak, mégis inspiráltak.”

bővebben

Beleolvasó: Torma István – Okosak, szépek

“Ibolyka el-elgondolkodott, hogy mi határozza meg a szépséget.
Leginkább arra jutott, hogyha a lelke szép, akkor szépnek látszik ő maga is. De ez nem sikerült mindig. Néha rossz, gonosz gondolatai voltak, ezeket persze soha nem mondta, mutatta ki. Volt benne annyi önbecsülés, hogy ezt más ne tudja róla. Naplójából is kitépte azokat a lapokat…”

bővebben

Beleolvasó: Aurora P. Hill – A halandó istennő

“Sötét mélység tátongott mögötte.
Mintha onnan érkezett volna, hogy majd a semmibe térjen vissza. Magas alakját rejtő vértezetét lágy fény fogta körbe. Hátán lándzsa, az egyik kezében kard.
A sisakjához nyúlt. Bőre csupán egyetlen pillanatra villant fel az acél alatt, ahogy a száját takaró lemez felfedte arca egy kis részletét.
Pengevékony ajkait megvilágította a fény.
Nem mosolygott, nem beszélt. Lényéből olyan határozottság sugárzott, hogy ha a sötétség élő lett volna, azonnal behódol neki.
Léptei felgyorsultak, lendült a kard, és lecsapott …rá.”

bővebben
0

KOSÁR