
Simon Rita: Holló szerelme
ISBN: 978-615-01-8383-1
Megjelenés éve: 2023
MAGÁNKIADÁS
A zöldszínű, lepketestű tündérlányok fürdéshez készülődtek, miután álmosan kikeltek mohaágyukból. Egyikük, Pille – talán mind közül a legszebb -, mozgást vett észre a túlsó parton. Kiterjesztette világító szárnyait, a magasba emelkedett, úgy próbált a fák mögé lesni. Nemsokára megpillantott egy csodaszép zöldszemű fiatal férfit, kit Hollónak hívtak. A Másik Világból jött, lovát itatni a tóra.
Pille szerette volna, ha a fiú észreveszi, ezért még feljebb szállt. A napsütésben kirajzolódott tökéletes alakja, de mégsem ezért szerették őt oly sokan, hanem kedves természete miatt. A férfi felé nézett, majd mosolygott és integetni kezdett. Hollót mintha valamiféle varázslat érte volna, egyből beleszeretett a tündérlányba.
Dolgos, szorgalmas fiúként tisztelték Hollót falujában, ahol édesapjával élt, miután anyját gyerekkorában elveszítette. Becsületességének pedig még a szomszéd faluban is híre ment. A lányok is kedvelték, de ő szívesebben múlatta az időt a természetben, gyönyörű lovával, Táltossal. Gyakran olvasott, verselgetett egy fa tövében. Onnantól kezdve azonban, hogy először meglátta a tündérlányt, minden reggel és este lement a tóra. Még a nevét se tudta, de teljesen rabul ejtette a káprázat. Vagy valóság? Maga sem tudta pontosan. Hetekig csak messziről nézték egymást.
Holló kereste az alkalmat, hogyan szólíthatná meg a földöntúli szépséget, ha igazi ő egyáltalán, s nem csak a káprázat űz vele tréfát. Egy nap csónakba szállt és átevezett a túloldalra a tündérlányhoz. Csodák-csodájára a gyönyörű tündérlány nem vált köddé, csak elbújt egy hatalmas fűzfa mögé, amíg társai elillantak. Holló észrevette a félős lányt, de – mintha csak a levegőnek beszélne -, sóhajtott egyet és azt mondta halkan: „De szép is lenne, ha ez a csodálatos teremtés, akit hetek óta a túlsó partról nézek, nem csak látomás lenne, hanem a csónakomba hívhatnám. Becsukott szemmel eveznék mellette, ha elfogadná közelségem szelíd szándékát.”
Pille meghallva a barátságos szavakat, előbújt a fűzfa mögül. Hollóra nevetett és beszállt a csónakba. Holló lágyan megcsókolta. Attól a naptól fogva szorosan ölelte magához minden reggel és este a Tavirózsa-tó vizén ringatózva, a csónakban.
„Jólelkű, szeretetre méltó, bátor tündérlány. Pille. Bár ő is örült, szívét átjárta a félelem, hogy végérvényesen megváltozott, eltört valami és ezután már soha, semmi nem lesz újra a régi.” Vagy mégis? Szerethetik egymást azok, akik két különböző világból érkeztek? Vagy sorsuk eleve magában rejti a kudarcot?
Holló és Pille varázslatos története nem az igazságot keresi, hanem a lélek mélyén rejlő kincseket kutatja.