A mindenség csókja
Az érintetlen csend keblein
Pihen a sötétség,
Lágyan sóhajt az éjben
A naív reménység.
Arcomra mosolyt csal
A gondolatok tánca,
Amelyben egyesül
Test és lélek násza.
Úton vagy. Jössz. Érzem.
Megmozdulsz a levegőben.
Suhanva lopakodik a Minden.
Zsíros-Takács Mária
/2008/
Mióta az eszemet tudom, történeteket gyártok a fejemben. A gimnázium alatt kezdtem őket papírra vetni. Mindig volt nálam egy füzet, amit eleinte magam, később barátaim szórakoztatására írtam tele.
Pászti Péter vagyok és a tradicionális kalligráfiával foglalkozom, azaz a szép írás művészetével. Tehát, mint kalligráfus, minden alkotásomat kézzel írom meg, így például a „Pászti-kódexeket” is.
A roham egy átlagos őszi délutánon tört rá Steven Samuelsre. A semmiből jött, villámgyorsan és kíméletlenül. Éles fájdalom indult el a jobb halántéka felől, és a másodperc törtrésze alatt végigfutott minden idegszálán, behatolva agyának legrejtettebb zugaiba is.
