A mindenség csókja
Az érintetlen csend keblein
Pihen a sötétség,
Lágyan sóhajt az éjben
A naív reménység.
Arcomra mosolyt csal
A gondolatok tánca,
Amelyben egyesül
Test és lélek násza.
Úton vagy. Jössz. Érzem.
Megmozdulsz a levegőben.
Suhanva lopakodik a Minden.
Zsíros-Takács Mária
/2008/
A Smaragd Kiadónál minden kéziratot a legnagyobb gondossággal és a titoktartás tényével kezelünk, amíg az a birtokunkban van. A szerző ránk bízza a történetet, mi pedig az elolvasása után egy lektori jelentésben összegezzük a megfigyeléseinket. Fontosnak tartjuk...
“Ha megkérdeznék, melyik születésnapod jutna először eszedbe? ”
“Az elmúlt hónap, de különösen az utolsó hét őrült tempója kikészítette Adrianót, de ha mélypontra jutott, mindig biztatta magát: a kemény munka meghozza a gyümölcsét. Vagy ahogy a polgármesterjelölt, Marcos Moreira mondja: csak az ezer százalékot kell belerakni. Kevesebbet időpocsékolás.”
