A mindenség csókja
Az érintetlen csend keblein
Pihen a sötétség,
Lágyan sóhajt az éjben
A naív reménység.
Arcomra mosolyt csal
A gondolatok tánca,
Amelyben egyesül
Test és lélek násza.
Úton vagy. Jössz. Érzem.
Megmozdulsz a levegőben.
Suhanva lopakodik a Minden.
Zsíros-Takács Mária
/2008/
Sok, még meg nem jelent szerző gondolkodik, bizonytalankodik azon, hogy a kézirata vajon megfelel-e a kiadók elvárásainak. Sok esetben emiatt nem is merik elküldeni a történetüket, vagy ha mégis rászánják magukat, akkor elutasító választ kapnak. Van, hogy akkor is, amikor maga a történet jó lenne, csak vannak benne olyan hibák, amikről esetleg nem is sejtették, hogy azok.
Az íróasztalon egy félig kihűlt kappuccino fokozta a kaotikus rendezetlenséget, ami alapvetően hűen tükrözte Szonja munkájának intenzitását és az idő hiányát. A szűk iroda tele volt vaskos könyvekkel és temérdek jegyzetfüzettel.
Naomi B. Larsen néven írok, egyelőre romantikus regényekben gondolkodom. Könyveimben igyekszem a szerelem és szenvedély mellé becsempészni némi komolyságot is.
