A mindenség csókja
Az érintetlen csend keblein
Pihen a sötétség,
Lágyan sóhajt az éjben
A naív reménység.
Arcomra mosolyt csal
A gondolatok tánca,
Amelyben egyesül
Test és lélek násza.
Úton vagy. Jössz. Érzem.
Megmozdulsz a levegőben.
Suhanva lopakodik a Minden.
Zsíros-Takács Mária
/2008/
“Az elmúlt hónap, de különösen az utolsó hét őrült tempója kikészítette Adrianót, de ha mélypontra jutott, mindig biztatta magát: a kemény munka meghozza a gyümölcsét. Vagy ahogy a polgármesterjelölt, Marcos Moreira mondja: csak az ezer százalékot kell belerakni. Kevesebbet időpocsékolás.”
“Meg kell erőltetnem magam, hogy újra felidézzem, mi játszódott le azon a novemberi délutánon a termemben, ám a részletek egyre jobban a feledés jótékony homályába merülnek. Vannak, akik szerint ez az igazi megbocsátás. Nem tudom. Lehet.”
Ez a cikk a szerzőbőrbe bújt szerkesztőkről, vagyis olyan írókról, írónőkről szól, akik azon kívül, hogy saját, kiadott könyvvel, könyvekkel rendelkeznek, mellette kiadói, irodalmi, olvasószerkesztőként, stb. dolgoznak. Kezdjük is az elején! Ideális esetben a...
