Amy az esti bulira készülődött, ahová barátaival terveztek menni. Ide-oda szaladgált, egyik pillanatban még a ruhásszekrényénél nézelődött, a következőben már hosszú vörös haját szárította a tükör előtt. Sikerült kiválasztania, az egyik legdögösebb ruháját a sok közül, egy fekete, mélyen felsliccelt mini ruhát. Kedvenc parfümjéből permetezett magára, melynek édes, vattacukor illata az egész szobát belengte. Imádta a vattacukrot, így mindig bőven fújt magára, ha ezt a parfümöt használta. Még időben elkészült a sminkjével, ezért az indulásig hátralévő néhány percre leült a gépe elé átfutni az aznapi híreket. Betörés, rablás, csődbe ment cég, újabb eltűnés. Ennyi elég is volt neki a rosszból.
Kilenc előtt tíz perccel lecsukta laptopját és elindult a közeli szórakozó helyre. Amint kilépett a lépcsőház ajtóján az arcába nyomult a nehéz, tejfehér köd. A levegő hűvös volt, összehúzta magán a kabátját és sietős léptekkel elindult a szokásos úton. Egy pár perces út vezetett a kikötőn át a pubig, ahova a találkozót megbeszélték. Egy-két ital után majd innen mennek tovább be a városba.
Amyt sokan óva intették, hogy éjszaka ne sétáljon a kikötőn keresztül, de ő szerette a tengert, és élvezettel hallgatta, ahogy a hullámok a vastag cölöpöknek csapódnak. Amióta megvette ezt a kis lakást a kikötő mellett, azóta minden nap elsétált ezen az úton a munkahelyéig vagy csak a közeli boltokba bevásárolni. A köd egyáltalán nem zavarta, rutinszerűen haladt az úton, mivel csukott szemmel is végig tudott volna menni rajta. Ismerte az összes kiálló kavicsot, göröngyöt, lyukat. Cipőjének kopogása visszhangzott a nedves kövön.
A dokkoknál az egyik padon egy férfi mozdulatlanul, némán üldögélt. A lány semmit nem vett belőle észre, amikor ráfordult a dokkok mellett elvezető útra. A férfi azonban rögtön felkapta a fejét a cipőkopogásra. Amyt átjárta egy fura érzés, mintha figyelnék. Amint közeledett a pad felé, feltűnt neki, hogy valaki ott ül a sötétben. Próbálta kivenni az alakot, de hiába erőltette a szemét.
Lépteit meggyorsította, de a pad mellett elhaladva, egy pillanatra így is meglátta a férfi arcára kiülő gonosz, kéjes mosolyt. Persze tudta, hogy vannak ilyen férfiak, de eddig még eggyel sem találkozott. Szinte látta szemei előtt, a korábban olvasott szalagcímeket: “Csinos lányt találtak holtan az erdő mellett”, “ Az erőszak okozta sérüléseibe halt bele a 23 éves egyetemista lány”. Biztosra vette, hogy az a mosoly a férfi részéről több volt, mint puszta kedvesség.
A padot elhagyva Amy már az út felénél járt, gyorsabban haladt, mint ahogy általában szokott. Most volt az első olyan alkalom, hogy a dokkok végén lévő, zajos, forgalmas utcát várta. A boltok, éttermek és pubok rengeteg embert vonzottak arra a környékre, ott már biztonságban lesz.
Gondolatait a köd mélyéből érkező macskanyávogás szakította meg. Egy pillanatra megállt, a hangtól a hátán is felállt a szőr.
– Még ez is! – motyogta magában. Mindig is utálta a macskákat. Az állatot nem látta, a sűrű köd mindent eltakart, még a közelben kikötött hajókat, a tengert is. Próbált a tenger megszokott hangjaira és a sós illatára koncentrálni, hogy megnyugtassa magát. Alig fél perccel később egy koromfekete, hatalmas macska bukkant elő az átláthatatlan, sűrű ködből. A lány megállt és nézte ezt az utált állatot. Már termete is ijesztőnek hatott, de teste körül megjelenő fehér, fátyolszerű anyag, ezen a ködös estén, csak még ijesztőbbé tette számára a macskát. Félelem járta át.
A józan ész azonban hamar felülírta Amy fejében az ijesztő gondolatokat, az este hideg, valószínűleg csak a macska meleg testének kipárolgását látja. Lassú léptekkel közeledett az állat felé, azonban az rá szegezte hatalmas zöld szemét. A félelem újra felerősödött benne.
– Sicc, menj innen! – kiáltott rá. Az állat azonban nem mozdult. Még csak a szeme se rebbent.
Amy megpróbálta nagy ívben kikerülni, de a lába nem engedelmeskedtek neki. Lefagyott.
A macska egyre merevebben nézett a lány szemébe, mintha ezzel tartaná fogva, kényszerítené arra, hogy maradjon mozdulatlan. A lányon pánik lett úrrá, de már nem tudott másfelé nézni, csak az állat szemébe. Lélegzete egyre szaggatottabb lett, kapkodta a levegőt, de még így sem jutott elég oxigénhez.
Egyszer csak egy hangot hallott meg a fejében.
– Ne ellenkezz! Ölnöd kell! Már megvan a következő. Kiválasztottam neked egy megfelelő kislányt. Meg kell tenned!
A lányban elindult egy rémes gondolat. Az elmúlt időszak egyre megszaporodó gyermek eltűnései a hírekben. Mind egy macskához lenne köthető? De hiszen az lehetetlen, ilyen nem létezik. Ez nem lehetséges.
– De igen, lehetséges, hiszen most saját magadon tapasztalhatod – hallatszott egy gonosz, erőteljes mély hang a lány fejében.
A lány szeme még jobban kitágult, mintha mondani akart volna valamit, de nem volt képes rá, csak erőlködött.
– Igen, hallom amiket gondolsz, de nem vagyok hülye, ha tudnál beszélni, azonnal ordibálni kezdenél. Ne ellenkezz, meg kell ölnöd. Készen állsz? Érzed már az ereidben a gyilkolni vágyást?
– Nem fogom megtenni, nem ölök meg senkit a kedvedért – hangzott a reakció a lány fejében. Ezután minden erejét összegyűjtötte és megmozdult, száját továbbra sem tudta mozgatni, de arcán a félelem mellett a düh is megjelent. A macska kíváncsi tekintettel mérte végig a lányt.
Amynek feltűnt, hogy a macska szemében valami megváltozott, de nem érettet.
– Azt kérdezed miért? – hangzott a lány fejében a macska vérfagyasztó hangja.
– Mert erősebb vagy, mint hittem. Az emberek többsége ilyenkor már fel szokta adni.
Csak pont ennyi kellett ahhoz, egy másodpercnyi elterelés, és a fogság meggyengült. Amy abban a pillanatban, ahogy megérezte, hogy újból képes mozogni, meglendítette a lábát és hatalmasat rúgott a macskába. A pokoli lény repült a víz felé, majd egy hatalmas csobbanással jelezte, hogy megérkezett oda.
– Segítsen! Kérem! – kiáltott a lány abba az irányba, ahol a férfit látta ülni. Bár sejtette mi vár rá a férfival, de esélyesebbnek látta onnan szabadulni, mint a macskától, amit nem is igazán tudott az elméje felfogni.
A férfi a sötétben kíváncsi szemmel figyelte az eseményeket. Mikor meghallotta a lány hangját, felállt és kilépett a fényre. A lány nem látott mást csak egy ragadozót, egy keselyűt, aki a prédára vár. .Amy ettől csak még jobban megijedt, már látta, ahogy a férfi előre mozdulna, de inkább visszalépett a sötétbe.
Amy visszafordult abba az irányba amerre a férfi is nézett és a macska ismét ott állt. Ránézett ördögien gonosz szemével és a lány összecsuklott, hason fekve terült el a földön. Arca oldalt fordult, és ebből a kicsavart testhelyzetből tekintett fel a macskára. Egyszerűen nem tudott másra nézni csak rá.
Arca eltorzult a fájdalomtól, minden porcikája görcsben állt. Az állat ismét a fejébe férközött és meghallotta a hangját.
– Nincs más választásod, hát nem érted. Hiába ellenkezel. Meg fogod ölni akit mondok.
– Soha – válaszolta a lány ellenkezve gondolatban.
Percek teltek el ebben az állapotban, a lány csak feküdt és szenvedett. Testét, lelkét, elméjét átjárta a fájdalom. Hogy honnan jött az érzés, ő maga se értette, csakhogy ez nem evilági.
Amy agyában egymást követték a gondolatok. Nem lenne képes embert ölni, egy gyereket, vagy mégis? Ez a fájdalom elviselhetetlen. Képes lenne azért ölni, hogy ő ne szenvedjen? Ekkor egy utolsó kétségbeesett próbálkozásként megpróbálta fejbe rúgni a lényt. Nagy meglepetésére sikerült neki, és az ismét a tengerbe esett. Amy felpattant, de már késő volt.
A macska ismét a lány előtt termett szájában egy plüssállattal. Szemét Amyre meresztette, és nem engedte el a lányt. Amy teste teljesen megmerevedett, tekintete üres lett. Arcán ördögi vigyor jelent meg. Ekkor a pokoli teremtés elméje elengedte a lányt. Amy lehajolt hozzá és gyöngéden felemelte. Megsimogatta fekete fejét és elvette tőle a plüssmacit. A macska elégedetten dorombolt, a csatát megnyerte. A lány vesztett. A fekete lény kiugrott a lány kezéből és elégedetten szemlélte, ahogy a város belseje felé indul elvégezni a feladatát.
Amy visszanézett a válla fölött a macskára, és ekkor megpillantotta a sötétből előbukkanó férfit. Rákacsintott a férfira. Alig tett meg pár lépést mikor a háta mögül meghallotta a férfi kellemes, gyengéd hangját.
– Cicc, Cicc?!
