“Gemma és a lányok élete magával ragadott és magam is izgatottan vártam a következő csavarokat és fordulatokat, hogy milyen újabb eseményt fog hozni a történetük.
Mikor elkészültem a kézirattal őszinte leszek begyulladtam és csak több pozitív vissza jelzés hatására mertem elküldeni. Állandóan az az egy mondat kavargott a fejemben, hogy „Mi van, ha senki nem fogja kedvelni?” “
“Kit ne nyüstöltek volna gyerekként az okostojás felnőttek azzal a kérdéssel, hogy „mi leszel, ha nagy leszel”? Én tizenhárom éves koromra álltam készen az ütős válasszal: író leszek! “
“Éppen betöltöttem a nyolcadik évemet, amikor felfedeztem, micsoda kalandot rejt az írás. Naplót kezdtem vezetni. Idővel az események listáját felváltották a gondolatok, és kiderült, hogy egyfajta meditatív elfoglaltságot találtam magamnak. A külföldről kapott, üres határidőnaplók meglódították a fantáziámat. Egyszerű ajándéknak számítottak, mégis inspiráltak.”
“Az írás percei nekem a békét jelentik: bíbelődést és szöszmötölést a megfelelő szavakkal és kifejezésekkel, formákkal, ritmusokkal. Olyan játék, melyet csak komolyan érdemes csinálni.
Kábé mint a zongorázást.”
“A szavakkal való játék végigkíséri az életemet. Folyamatosan alkotok, mindig dolgozom valamin. Óvodás korom óta írok verseket, kis füzetek őrzik a korai próbálkozásokat. Később meséket, novellákat, hosszabb történeteket is írtam.” – K. László Szilvia
„Az alkotás folyamata transzformáló, gyógyító, tudatosító út. Legyen szó képalkotásról vagy szövegírásról, arra szeretem felhasználni ezeket a kifejezésmódokat, hogy feltárjam a belső és a külső tér összefüggéseit, rálássak magamra egy magasabb távlatból. Megértsem a felszínen végbemenő folyamatokat mozgató, irányító és összetartó erőket.” – Bálint Mariann
