Most újra itt vagyok egy hajón Franciaországban, és fogalmam sincs, ki is vagyok én valójában… Csak azt tudom, hogy minden, amiről eddig azt hittem, hogy valóságos, jól működik, vagy az enyém, arra már nem vágyom, abban már nem hiszek, és nem hiányzik. A legnagyobb félelmem talán az, hogy e két világ közt elveszítem a kontrollt az életem felett.

Leginkább azért foglalkoztat ez a kérdés, mert rengeteg szerepben éltem már az életem, és ideig-óráig jól is éreztem magam, de egyik sem adott annyit, hogy azt mondhassam, ez vagyok én. Minden periódust csak addig élveztem, amíg volt benne valami kihívás. Amíg úgy láttam, hogy van hova fejlődnöm, addig tanultam és igyekeztem, aztán egy ponton elvesztettem az érdeklődésem és profilt váltottam.

Szeretnék egy napon arra ébredni, hogy tudom, ki vagyok.
Szeretnék úgy a tükörbe nézni, hogy azt mondhatom: igen, ez vagyok én.

Sok minden befolyásolja, hogy mikor kinek érzi magát az ember. Elsősorban a környezet visszacsatolása, hiszen, ha nem is tudatosan, de a rólunk kialakult képet mi teremtjük. Ha nem érezzük komfortosan magunkat a visszajelzések okán, az arra késztet bennünket, hogy változtassunk. Amennyiben a reakció pozitív, igyekszünk nem változtatni a viselkedésünkön. Ezenfelül sokat számít az élethelyzet, amiben éppen vagyunk, és természetesen a motiváció.