Harminchárom éves, három diplomás asszony vagyok és nem másod sorban anya, feleség és nő. Zentán születtem a régi Jugoszláviába, olyan országba ami ma már nem létezik (ez annyira tipikus). Autoimmun és cukorbeteg. Hangsúlyozom, nem fogyatékos csak nehezített a beszédem. Hogy ne legyen egyszerű a dolgom a betegségem és az élet adta szituációk hozadéka a nehezített mozgás. Állandóan ülni, csoda, hogy nem bolondultam meg. Mondjuk ebben nem mindig vagyok biztos és a családtagjaim sem. Lehet ez a lököttség kellett, hogy túl éljem. Betegségemről és az élet adta feladatok, akadályok megéléséről, az anyaságról és annak buktatóiról fogok írni. Erőt szeretnék adni a hozzám hasonló fiataloknak (fiatal? én annak érzem magam).

2017 novemberében kezdtem el írni egy blog formájában az Én és a bal oldalam címmel, ami végig kísérte a betegségem, a terhességem, gyakorlatilag a mindennapjaim pozitív és negatív pillanatait. Három éve szedtem össze a bátorságom és neki kezdtem ennek a könyvnek a megírásának. Szerettem volna (szeretném) bebizonyítani a sorstársaimnak, hogy csodák márpedig vannak, joggal reménykedünk.