Zsíros-Tákács Mária: Páncél

Zsíros-Tákács Mária: Páncél

– Mocskos vagyok! – Üvöltötte a lány. Szavai pengeként verődtek vissza a csupasz betonfalakról. Gyűlölte ostoba természetét, amivel mindenkit elüldözött maga mellől. Valahányszor közelítettek felé, mosolygott, de ez a mosoly hamisan festett. Képtelen volt...

Zsiros-Takács Mária: Tükröződés

Tükröződés   – Amikor azt mondod nagyon fáj és sajnálod, elhiszem, bár valószínűleg sosem foglak megérteni. Ahogy előttem állsz mosolyogva, kardoddal a gyomrodban, szinte kicsordul a könnyem a gyermeki önzőségedtől. Mindig kerested a fájdalmat, legyen az a...

Zsíros-Takács Mária: Gumi-szoba

Gumi-szoba   Közöny emelte falak fájdalmasan magasak. Visszacsapódó szavak szúrnak, belém harapnak.   Némán visszhangzik sikolyom után a csend, Halkan morajlik dühöm odabent. Zsíros-Takács Mária /2015/ Ide kattintva tudod elérni az eredeti...

Zsíros-Takács Mária: A mindenség csókja

A mindenség csókja   Az érintetlen csend keblein Pihen a sötétség, Lágyan sóhajt az éjben A naív reménység.   Arcomra mosolyt csal A gondolatok tánca, Amelyben egyesül Test és lélek násza.   Úton vagy. Jössz. Érzem. Megmozdulsz a levegőben. Suhanva...
0

KOSÁR