fbpx

Sz. Mikus Edit: A zarándok útja (Győri Zsolt könyvéről)

A zarándok útja (Győri Zsolt könyvéről)

 

Szerintem minden spirituális úton járó elgondolkozott már azon, hogy helyes úton jár-e, számba vette addigi tudását, felülvizsgálta hitét, vagy revízió alá vette az addig a világról tanultakat. Meglehet, hogy valakinek ehhez vallásos – ott is van mit átgondolni-, vagy éppen teljesen materialista előzményei voltak attól függően, hogy hol és miképpen nevelkedett, szocializálódott. A gondolkodás a buddhizmusban nem támogatott. A vak hit a vallásokban elvárás. A gondolkodás és a hit együttesen – a spirituális élet sajátja, hiszen egy észvesztően színes és széles paletta ad nekünk választékot ahhoz, hogy megtaláljuk utunkat, de ebbe sajnos mindenféle belekeveredett: igaz és hamis út egyaránt.

Mindig azt mondtam, hogy attól az irányzattól, attól a közösségtől azonnal menekülni kell, amelyik azt tanítja, hogy egyedül az övé az egyetlen igaz és kizárólagosan üdvözítő út, az összes többi hamis, hazug, kerülendő, vagy egyenesen üldözendő. (Valljuk be, ezzel a legtöbb egyház kiesik, és sajnos nagyon sok spirituális iskola is.) Az igazi bölcs tanítás elfogadó, befogadó, megértő, a szeretetről nem csak beszél, hanem gyakorolja is. Ráadásul az az igazság – és ez tényleg mindent felülír -, hogy Istenhez nagyon sokféle út vezet. Lehet egyenesebb, kanyargósabb, akár kerülőút is, de a végcélja ugyanaz. Ha ugyanaz… hiszen számomra az Istenben nem hívő spirituális ember valójában nem spirituális, az tévedés. A többi mind apróság és részletkérdés.

Egyénileg vagy közösségben?

Talán az is megfordult már több emberben, hogy ezt az utat egyénileg, egyedül (egy spirituális ember lehet egyáltalán egyedül?) vagy esetleg egy közösségben, vagy még inkább egy elvonult, elkülönülős közösségben (ami a legtöbb rosszindulatú kívülálló szemében egyszerűen csak szekta), segítségével akarja-e végigjárni. Mindannyian keressük a nekünk leginkább megfelelő iskolát, tanfolyamokat, közösségeket, klubokat, intézményeket, puhatolózunk, próbálkozunk, hiszünk és letesszük a voksunkat valami mellett, majd csalódunk, újra keresünk, megint teljes vállszélességgel benne vagyunk – vagy éppen szkeptikusak vagyunk – és valami miatt megint csalódunk… Általában a csalódások nagyon is emberi okok miatt következnek be. Nem ritkán az ego – vagy a közösségek vezetői vagy éppen a kereső egója – szól közbe, és nagyon gyakran olyan vita, ami nem a lényegről, nem a hitről, hanem valami gyalázatos anyagi érdekről, vagy hatalomról szól… Pont arról, aminek egy ilyen csoportban, ilyen miliőben már megjelennie se lenne szabad. A sötét foltok – úton a megvilágosodás felé… Mélységek a felemelkedés előtt. És a sötétség, a mélység a kereső úton sokakat beszippant.

Mindezzel együtt mindenki, – kivétel nélkül mindenki! – keresi a Mesterét. Az Igaz Mestert. Mintha Jézus Krisztust keresnénk újra is újra. Nem azt, aki róla regél bármit is, nem azt, aki hamisakat állít róla, vagy félreértelmezi azt, hogy köztünk van és él, hanem a hozzá hasonló, csodatévő, mégis hozzánk, a hétköznapi emberhez leginkább hasonló ÉLŐ PRÓFÉTÁT, TANÍTÓT, aki nemcsak Istent dicsőíti, hanem tanít itt, a Földön és a hétköznapokban ÉLNI is. Meglehetősen nagy az elvárás egy spirituális mestertől. Talán túlságosan is nagy. Ráadásul akiről azt állítják Ő az, (főleg aki önmagáról állítja)Ő az Igazi, arról derül ki a leghamarabb, hogy a hír nem igaz. És a mester sem az.

 

Zsolt könyve

Nem kerestem ezt a könyvet, hanem elém jött. Néhány nappal a megjelenése után 2012-ben. Kaptam is egyet tőle, meg vettem is egyet. Nekifogtam az olvasásának, majd elkevertem – mert egyszerre mindig legalább 5-6 könyvet olvasok – majd ismét elkezdtem, eljutottam talán a feléig, aztán megint félretettem, de ekkor már bennem motoszkált valami a gondolataiból és levontam egy következtetést: nem az iskolákat, nem az Igaz Mestert kell keresni, hanem kitartóan kell járni a saját, egyéni utunkat a saját megéléseinkkel, saját szenvedéseinkkel. Mert csak így lehet célt érni!

Aztán 2017-ben a gyönyörű új kiadásból is kaptam egyet, de nem olvastam el még egyszer, mert úgy emlékeztem, kiolvastam. És közben én is jártam a saját utamat, rendszeresen megbeszélve a tapasztalataimat vele, mivel közben a vendége lettem, rendszeresen járok gerincmasszázs kezeléseire, s eközben beszélgetünk is. Aztán nemrég magam is erős spirituális válságba kerültem, belekerültem, majd elszakadtam egy közösségtől és saját utamat igazolandó a három példányból kettőt célzatosan elajándékoztam két barátomnak. Az egyik néhány nap múlva hálával ölelt át, hogy a könyvben üzenetet hoztam neki, amit nagyon megköszön, majd a Kedvesemmel is elolvastattam, aki néhány nap elteltével elkezdte mesélni, hogy mit jelentett neki a könyv és összegezte a tartalmát.

Meglepődtem. Ugyanazt a könyvet olvasták, amit én? Vagy mindenkinek mást mond? Kedvesem sok mindent teljesen másképpen értelmez, mint én, ezen nem is vagyok meglepődve. Ez azonban arra sarkallt, hogy újból elolvassam “együltőhelyben” és átgondoljam. Úgy éreztem, új könyvet olvasok, és rájöttem, hogy annak idején nem olvastam el végig! Pedig csak 126 oldal az egész!

Rájöttem, hogy Zsolt ugyanazt az utat írta le, amit közben én is végig jártam, ugyanazokat a felismeréseket, hasonló szenvedéseket élt meg, ugyanazok a kérdések merültek fel benne, mint bennem is, pedig máshol, másokkal, más irányzatokban élte meg azokat. Ugyanazokkal a tanítókkal is találkozott, mint én, de eltérő tapasztalatokat szereztünk, a közös mindebben az út és a folyamat mikéntje, más pedig a megélés. Személyiségünk szűrője másként működik, de az eszencia ugyanaz. Örömmel nyugtáztam, hogy különböző pontokról indulva eljutottunk nagyjából ugyanoda, s ez mindkettőnket igazol.

Azt gondolom, hogy más olvasók is hasonló tapasztalatokat szereznének, akik a kereső úton vannak, ha a könyv a kezükbe kerülne és elolvasnák, ezért döntöttem úgy, hogy némi elemzés mellett ajánlom az ismerőseimnek is. Végül még némi módszertant is tartalmaz, és megosztja velünk azt a tanítást, és az elmélyítés módját is, amit ő kapott az Őrangyalától, de azzal, hogy ezt ossza meg másokkal is.

Közös válságpontok

Úgy látszik, minden útnak megvannak a közös útkereszteződései és elágazásai, útvesztői, hamis vagy igaz tanításai.

Az egyik ilyen, a világvége szemlélet, elmélet, és a túlélés esélyei. (Ezt sohasem értettem. Hogyan lehetne túlélni egy világvégét? És mivel minden mozgásban van, totális vég nem létezik.) Maradjunk annyiban, hogy több világvégét túléltünk már… én magam is az életemben, pl. 2000-et vagy 2012-t… Vegyük már tudomásul, hogy a Világnak nincs vége! A Világ végtelen! Persze aki a világát leszűkíti csak a Földre, az tarthat némi végtől, de nem mindegy hogyan! Azért maga a Föld bolygó is létezik pár millió éve, volt már robbanásveszély, akár 2000 óta is, hiszen kis híján ütköztünk egy felénk gyorsan közeledő aszteroidával – na attól szétrobbantunk volna -, de ezt sikerült elkerülni. Az egyházi és egyéb spirituális közösségek sokszor készülnek valami hasonló végre, készülnek valamilyen üdvözülésre, mennybemenetelre, boldog túlvilágra, öröklétre – aztán a katasztrófa elmarad, és lehet arra hivatkozni, hogy azért, mert jól imádkoztak, sokat meditáltak… Hm… És élünk tovább, valami további katasztrófától félve. Vagy félünk a globális felmelegedéstől – Donald Trump szerint ez nincs is, ám nem ő az, akinek hinni fogok – , ami meglepő módon jégkorszakot hoz. Földtörténeti, geológiai magyarázatát értem. Csak azt nem, hogy miért nem értjük meg, hogy az periodikusan ismétlődve akkor is bekövetkezik, ha vigyázunk a környezetünkre, ha jó emberek vagyunk, ha hiszünk Istenben, de akkor is ha nem… Mert tizenegyezer évente lefagyunk tizenegyezer évre és pont. És igaz, hogy közel járunk a következő tizenegyezer éves periódus kezdetéhez, ezt jelzi az összes időjárás anomália, a golf áramlat katasztrófája, az olvadás – ám ez elkerülhetetlen, és túlélhetetlen. És nem lehet tudni mikor fog bekövetkezni. Lehet, hogy évszázadok múlva, nagyobb eséllyel évtizedek múlva, meglepetés lenne, ha holnap vagy holnapután (mint az azonos című filmben, ahol az ördögöt már falra festettük). Lehet, hogy lassan, lehet, hogy nagyon gyorsan. (Azért az elgondolkoztató, hogy találtak olyan mamut leletet, ahol a mamut szájában ott volt a megrágott, de le nem nyelt széna… igen gyorsan megfagyhatott!) De a hátralévő időt félelemben leélni nem lehet, és a túlélés is nevetséges opció. A testünk nem fogja túlélni. De a lélek örök… legalábbis a mi közös hitünk szerint! És ez a Föld is túlélt már sok mindent. Ezért kezdünk mindig mindent előlről.

A másik ilyen, az Igaz Nagy Mester személye. Mint említettem hihetetlenül nagy elvárással vannak a hívők a Mesterükkel szemben. Aztán vannak kivételes képességű, erejű személyek, akik jobbik esetben kiválasztódnak, rosszabbik esetben kisebb közösségek választják ki őket, a legrosszabb esetben önjelölt Szent Mesterek lesznek. Misztikus erő, energia veszi körbe őket! Minél több csodára képesek, minél hatásosabban és erőteljesebben tudnak hatni a többiekre, minél karizmatikusabbak, annál több követőjük akad. A híveknek annál több elvárásuk lesz, annál több csodát vélnek felfedezni bennük, csodás gyógyulásokat, gyógyításokat látnak, tapasztalnak, már-már megteremtik bennük Jézus Krisztust személyesen – amikor a mesterek elbizakodottá válnak, megvillantják emberi oldalukat, hibáikat, esendőségüket, majd jó részük az anyagiasság és ego világába süllyedve, hatalmi harcokba bonyolódva elbukik. Híveik csalódnak és a közösségek szertefoszlanak. Kiöntik a fürdővízzel a gyereket, és nem az EMBERBEN csalódnak, hanem a hitben, a filozófiában, amit ő – esetleg hamisan – képviselt. Hamis tanítók, hamis guruk, jósok, látók és csodatévők világában élünk, és egyre nehezebben találunk rá arra, akire támaszkodhatunk, akibe kapaszkodhatunk. Egyre inkább úgy érezzük, hogy magunkra maradtunk, és mégis ezt az utat magunknak, egyedül, magányosan kell megtennünk.

Ámbár ez nem így van! Hiszen ott van Isten, és ott vannak a mi Őrangyalaink, akik arra hivatottak, hogy segítsék választott karmánk szerint járni az utunkat. Ezt az utat nem könnyű megtalálni. De vannak megtanulható módszerek, amik ide vezetnek. Győri Zsolt is ezt találta meg Őrangyala üzeneteiben. És erről szól a könyve.

Spirituális válság

Ez egy diagnózis, amit ma már a pszichológusok, főleg az integrál pszichológusok használnak. Egy ilyen problémával küzdő kliens ha átlag pszichiáter markába kerül, akkor hamar a zárt osztályon találhatja magát altatók és nyugtatók hatása alatt, rácsos ágyba zárva, míg egy spirituális hozzáállású szakember megfelelően követve simán kihozhatja őt ebből az állapotból, még ha sokáig tart is. Legfőbb gyógymódja a megértés, elfogadás-követés, és a szeretet. Gyógyszerek helyett empatikus beszélgetésekkel gyógyít a szakember.

A fentiek miatt egyre többen kerülnek ebbe az állapotba, és betegnek, vagy “egyszerűen csak” depressziósnak hiszik magukat. Keveredhetnek bele depresszív elemek, de a gyógyszerezés teljesen felesleges. Jó könyvek, jó szakértelmű személyes kísérés elvezethetnek mindenkit a megoldáshoz, és érdemes spirituális beállítottságú pszichiáterrel is konzultálni, hogy felismerjük, ha esetleg a válság átfordult olyan elmebetegségbe, amit mi nehezen tudnánk felismerni, onnantól viszont orvosi kezelés válik szükségessé. Sajnos nem zárható ki ennek a lehetősége sem.

Győri Zsolt és a könyve

Győri Zsolt alapvetően csontkovács, masszőr, kifejezetten a gerincmasszázs specialistája, szerte az országból járnak hozzá gyógyulni. (Velem szemben van a rendelője Kecskeméten. Ő is reiki tanár, de nem tart tanfolyamokat. Eredetileg kiváló szakács.) Ő gyógyítás közben tanít, és a testtel együtt lelki terápiát is tart. Észrevétlenül kezel a reikivel is. Csodaszarvas Gyógyító Centrumában gyógyteákat, gyógy eszközket is beszerezhet az oda betérő vendég, de Zsolt sohasem kufárkodik, nem tukmál rá semmit senkire. Csak javaslatot tesz. Én pont ezért szoktam tőle vásárolni… Eddig még minden bevált.

A személye számomra varázslatos, amolyan igaz ember. Nem tartja magát semmilyen csodatévőnek, látónak. Csak az. Mert őszinte, nyitott, harmóniában lévő, jó szakember, aki visszavonultan, “magányosan” Őrangyalával és erős hitével teszi a dolgát, és jelenleg önmagát fejlesztve pszichológiát tanul az egyetemen.

Sok sikert mindenkinek a további útkeresésben, olvassák el a könyvet, ami segíteni fog. Ha esetleg Zsolt gyógyító tevékenységére is kíváncsiak, keressék fel a honlapját: www.csodaszarvascentrum.hu

Sz. Mikus Edit

A képet ide kattintva tudjátok megtekinteni.

Az eredeti bejegyzés ide kattintva elérhető.

További bejegyzések 

Gombos László bemutatkozó

„A fejem állandóan tele van történetekkel, amiknek csak a töredékét jut időm megírni, ennek ellenére a saját szórakoztatásomra egyre újabbakat találok ki.”

bővebben

Beleolvasó: Gombos László – Hidegháború és még 30 év

ElőszóA hidegháború és az 1990 utáni világ témakörében 15 évvel ezelőtt kezdtem el adatokat gyűjteni, amit a kiadás előtti pillanatokig folytattam. Időközben újságíró lettem egy akkor még új és pártfüggetlen internetes újságnál, a Hírhatárnál. A hideg- háborúról írtam...

bővebben
0

KOSÁR