Pintér Hajnalka vagyok. Budapesten születtem. Gyerekkorom óta nagyon szeretem a könyveket, de akkor még nem gondoltam arra, hogy egyszer én is írni fogok. A zsúfolt polcomon leginkább a fantasztikus és krimi témájú történetek találhatóak, de szép számmal akad romantikus hangvételű olvasmány is. Szívesen olvasom egyaránt külföldi és hazai írók regényeit.

Miután az iskolai éveket túléltem, nyakamba vettem a nagyvilágot. Éltem Hollandiában és Svédországban. Időközben haza-haza látogattam, megnéztem, hogy boldogul a családom, de valahogy nem találtam a helyem, még mindig külföldre vágytam.

Majd jött egy ötlet, hogy Dánia lesz a következő lakóhelyem, olyan jó ötlet volt, hogy azóta is itt élek. Párommal is itt találkoztam és valószínűleg már itt is öregszünk meg.

2020 környékén kezdtem el játszani az írás gondolatával és egy történet fogalmazódott meg bennem, amit csak nem bírtam kiverni a fejemből, majd rá két évvel később vettem a bátorságot, hogy neki is üljek megírni. Úgy hittem, hogy nehéz lesz szavakba önteni és megfogalmazni a gondolataimat, de meglepően könnyen indult az egész folyamat. Igaz voltak üres napok, sőt hetek, amikor csak pislogtam a képernyőre bután, mert nem akart jönni az ihlet, de túl lendültem rajta és végül összeállt a művem. Sokszor a legváratlanabb pillanatokban ugrott be a folytatás, párom tudna mesélni mikor például vezetés közben szívrohamot kapott egy-egy „Eszembe jutott, hogy…” felkiáltásomnál.

Gemma és a lányok élete magával ragadott és magam is izgatottan vártam a következő csavarokat és fordulatokat, hogy milyen újabb eseményt fog hozni a történetük.

Mikor elkészültem a kézirattal őszinte leszek begyulladtam és csak több pozitív vissza jelzés hatására mertem elküldeni. Állandóan az az egy mondat kavargott a fejemben, hogy „Mi van, ha senki nem fogja kedvelni?”

Meg kell említenem, hogy anyukám a legnagyobb kritikusom. Tudtam, ha neki nem fog tetszeni, akkor addig kell csiszolgatnom, amíg elfogadhatónak nem találja. Ez nem azért van, mert nem elégedett velem, hanem mert tudom, hogy csak nekem akar segíteni.

Amikor szóba került a kiadás jöttek az újabb félelmek. Többek között megijesztett a tudat, hogy idegenek nyernek bepillantást a ’gondolataimba’, túl intimnek éreztem. Végül eldöntöttem, hogy kilépek a komfort zónámból, ami nagyon nehéz volt, de megérte.

Számomra hihetetlenül új és izgalmas, ami a háttérben zajlik, soha nem gondoltam volna, hogy a könyvkiadás ennyire összetett és sok rétű. Az, hogy látom sokat segít abban, hogy többet tanuljak és a későbbiekben igyekezzek majd hasznosítani a látottakat.

Kitti és csapata az első pillanatban megfogott a kedvességével és a száz százalékosan személyre szóló véleményével, amit a kéziratról kaptam vissza. Most pedig ott tartunk, hogy nemsokára megjelenik az első könyvem, ami még mindig egyszerre izgalmas és kicsit ijesztő.

Bízom benne, hogy sok közös munkánk lesz még együtt. Egyre több ötlettel kísérletezem, amik remélem egy nap végleges formát öltenek.