A sorozatba belemélyedve pedig eldöntöttem, hogy feltétlenül írok majd én is egy hasonlóan fantasztikus történetet.

Kezdetben még csak a szárnyaimat próbálgattam, többször és több változatban nekifutva egy olyan történetnek, ami mágikus képességekkel megáldott lányokról szól. A végleges főszereplőimet (akik már nem mind lányok voltak) tizenhat évesen formáltam meg. Egy regény megírása azonban még mindig kissé kemény dió volt számomra, így terepgyakorlatként először egy lapozgatós szerepjátékot alkottam. Miután pedig ezzel elkészültem, már sima ügy volt számomra egy egybefüggő fantasyregény is.

A hat kötetesre tervezett Boszorkányúr-sorozat bevezető részét, A Kianit Szövetséget tizenhét évesen, 2007-ben kezdtem el írni és 2010-ben fejeztem be. Ez az életszakaszom, amikor gimnazistából egyetemista lettem, pontosan összhangban volt a szereplőim hétköznapjaival. A novíciák és novíciusok, akik Roanaa szigetén tanultak, hogy később varázslónőkké és mágusokká válva erősítsék a Kianit Szövetséget, amelynek tagjai a párhuzamos létsíkokon őrzik a Fényt és harcolnak az Árnyék ellen.

A Harry Potter könyvek nem csak az íráshoz adták meg a kezdő inspirációt, hanem kaput nyitottak számomra a spirituális témák felé, amelyek nagyszerűen harmonizálnak a fantasy műfajával. A négy őselem kultusza, a kelta eredetű ünnepek és a reinkarnáció tana már az első könyvben fontos szerepet kapnak.

További érdekes fordulat volt, amikor a történet kezdte el írni a valóságot. A novíciáimat és novíciusaimat a varázsigék és őselemek ismerete mellett megajándékoztam egy-egy egyéni mágikus képességgel. A főhősnőnek, Kyrának valami nagyon különlegeset szántam, így kapta meg a gyógyítás és az öngyógyítás adottságát. Én pedig néhány évvel később, miután elvégeztem a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészkarának esztétika alapszakát, egy váratlan találkozás után úgy döntöttem, elvégzek egy gyógymasszőr OKJ-t. Ízig-vérig humán beállítottságú lányként egyik pillanatról a másikra beleástam magamat az anatómia világába, amiről korábban el sem tudtam volna képzelni, hogy megszeretem. A gyakorlati órákat pedig még jobban szerettem. Azt is, amikor egymást masszíroztuk a csoporttársaimmal, azt pedig még inkább, amikor az ORFI-ban csillogó szemmel vártak minket a betegek.

Az új szakmám bőven biztosított lehetőséget tapasztalatszerzésre, a könyveim olvasók felé vezető útjának egyengetése pedig motivációt adott. Nem kisebb célt tűztem ki magam elé, mint hogy külföldre megyek dolgozni, és pénzt keresek A Kianit Szövetség angol fordítására. Több országban megfordultam, Angliában és Ausztriában szobalányként sikerült csak elhelyezkednem. Ám 2017-ben felvettek masszőrnek egy Timmendorfer Strand nevű, csinos és barátságos észak-német kisváros elegáns öt csillagos hoteljébe, a Grand Hotel Seeschlösschenbe. Hatalmas élményt jelentett számomra mind az új földrajzi és munkahelyi környezet, mind az a tény, hogy remekül sikerült egyedül megállnom a helyemet, még egy hoteltesztelő előtt is. Még kedvenc írós helyet is választottam magamnak egy Wolkenlos nevű, stégen álló, üvegpadlós étteremben, ahol lenézve láttam magam alatt a Balti-tenger hullámait. Ide vonultam el a szabadnapjaimon tovább szőni a Boszorkányúr-sorozat második részének, a Farkasok birodalmának eseményeit egy-két ír kávé mellett.

Végül a célom elérése után hazahozott a honvágy, de továbbra is megmaradtam mind a masszírozás, mind az írás mellett (bár többször előfordult, hogy a második könyv csak pihent, míg én szívtam magamba az élményanyagot). Az álmom pedig lassanként valóra vált: 2018-ban elkészült az első könyvem angol fordítása, és az Amazonra felkerülve elérhetővé vált a külföldi olvasók számára Warlock Series: The Kyanite Alliance címen. A Susannebotty balatoni masszázscsapatnál és a Széchenyi Pálmaházban eltöltött időszakaim után a covid biztosított nekem egy jó hosszú alkotói szabadságot. Ekkor született meg a Farkasok birodalma történetének nagyjából kétharmada, azóta pedig ez a kézirat is elindult nemzetközi útjára az Amazonon Realm of Wolves címmel.

Idén befejeztem a harmadik kötetet is, A tűz átkát. Erről a könyvről elöljáróban annyit mondanék, hogy még egy lépést tettem benne a komorság, a sötétség és a profán dolgok irányába, emellett feszegetek egy-két tabu témát is. De mindez így van jól. Hiába írok sorozatot, nem szívesen ragadnék meg egyetlen stílus keretei között, hiszen az életben is egyetlen dolog állandó: a változás. Rengeteg impulzus ér, ami megihlet, ezek közül pedig vannak, amik az egyik könyv világába illenek bele tökéletesen, míg mások a másikéba. Egy-egy meghatározó spirituális irányzat, a vegán életmód, a harcművészetek gyakorlása (aikido, wing chun kung-fu, jeet kune do), de akár a családállítás is mind hozzátettek egy-egy fontos részt a történethez. A lista pedig folyamatosan bővül.