Sok, még meg nem jelent szerző gondolkodik, bizonytalankodik azon, hogy a kézirata vajon megfelel-e a kiadók elvárásainak. Sok esetben emiatt nem is merik elküldeni a történetüket, vagy ha mégis rászánják magukat, akkor elutasító választ kapnak. Van, hogy akkor is, amikor maga a történet jó lenne, csak vannak benne olyan hibák, amikről esetleg nem is sejtették, hogy azok.

Sokszor hallani azt, hogy az írás olyan, mint az ének- és rajztehetség, vagy van, vagy nincs, a hiányát nem lehet tanulással pótolni, éppen emiatt nem érdemes tanulni a (regény)írás művészetét. Ebből kifolyólag pedig minden erre irányuló kurzus felesleges idő- és pénzpazarlás. Mi a Smaragd Kiadónál más véleményen vagyunk. Azzal természetesen egyetértünk, hogy nagyon fontos a tehetség, a jó szöveg létrehozására irányuló készség. Viszont azt is látjuk, hogy épp, mint bármilyen képző- és alkotó művészetben, fontos a tehetség gondozása, a meglevő készségek pallérozása és továbbfejlesztése.

Képzeljünk egy énekest, aki a világ legjobb hangjával született! Bár önmagától is csodákat fog alkotni, az még semmi ahhoz képest, amit segítő, hozzáértő segítség mellett kihozhat magából. Azt pedig sosem szégyen bevallani, ha valamit azért nem tud megcsinálni az alkotó, mert soha senki sem mutatta meg neki, hogy arra ügyelni kell.

Mi a kiadónál hasonlóan állunk a mentorprogramhoz. Sok olyan kézirat jön hozzánk, aminek az alapötlete nem csak egyszerűen jó, hanem egyenesen zseniális, viszont a megvalósítás sajnos nem kevés kívánnivalót hagy maga után. Ezeket a kéziratokat mi is kénytelenek vagyunk elutasítani, mert annyi munkával és költséggel járna megfelelő állapotba hozásuk, hogy egyszerűen nem éri meg. Viszont a kifejezetten ígéretes szerzőknek fel szoktuk ajánlani a mentorprogramot, aminek a keretei közt szakember útmutatásával tanulhatnak az írásról, és a saját történetükről is.

De mik azok a jellegzetes/kezdő írói hibák, amik miatt el szokták utasítani a kiadók a kéziratokat, és amik miatt érdemes megfontolni egy mentorprogramot? Sok ezek közül egymásra épül, éppen emiatt kéz a kézben járnak, kiküszöbölésük pedig tudatos odafigyelést igényel.

• Szóismétlések. Egyszerűnek hangzik, de annál több minden okozhatja. Kezdő írók esetében legtöbbször az, hogy a szerző nagyon aprólékosan mindent le akar írni, ami akarva-akaratlanul igen sok szóismétléshez vezet. Amellett, hogy nagyon csúnyán mutat a szövegben, a túl aprólékos leírás nem hagy teret az olvasói képzeletnek sem. Sok író nem is érzi, hogy bizonyos szavakat túlhasznál, vagy sokat ismétel, ez egy olyan szemlélet, amit igenis el kell sajátítani.
• Túlírás. Az előző pontból következik. A kezdő szerző nem veszi észre, hogy túlmagyaráz, vagy ugyanazt írja le, akár kétszer-háromszor is, csak másképp megfogalmazva.
• Rutinszerűen/rendszeresen végzett cselekmények leírása. Ide tartozik például a fürdés, öltözködés, vagy bármi, amiket rendszeresen valamilyen szükséglet miatt végzünk. Ezeket általában nem kell külön leírni, hacsak nincs valami külön szerepük a történetben (mint ahogy például a mosdóba járásokat sem írjuk meg, pedig egyértelműen megtörténnek). Sokan nem gondolnák, de ugyanebbe a kategóriába tartoznak a köszönések is. Felesleges minden alkalommal köszönnie/megköszönnie valamit/ bemutatkoznia a szereplőknek, a legtöbb esetben elég csak utalni ezekre.
• Impulzus-írás miatt rossz helyre került események/cselekmények. Nagyon sok szerző impulzusszerűen ír, ami azt eredményezi, hogy oda kerül egy jelenet a történetben, ahol épp akkor tartott, amikor megcsapta az ihlet. Természetesen nagyon fontos az, hogy a jó ötleteket megragadjuk, de azt is figyelembe kell venni, hogy esetleg a történet más pontján sokkal jobb helyen lesz, nagyobb érzelmi reakciót vált ki az olvasóból, vagy egyszerűen csak egy másik ponton tud teljes potenciállal működni.
• Stílustörések, nem megfelelő szóhasználatok. Teljesen emberi dolog az, hogy a szerző saját beszédstílusa és szóhasználata beszivárog a történetébe. Ennek nem kellene problémának lennie, de az egyáltalán nem mindegy, hogy milyen környezetbe kerülnek bele. Például a modern szlengek nevetséges/kellemetlen hatást fognak kelteni egy középkori fantasyban. Vagy egy karakteridegen szó egy szereplő szájából teljesen kiránthatja az olvasót az élményből.

kéziratukat a kiadókkal. Azt persze nem állíthatjuk, hogy nincsenek negatív példák, viszont a legtöbb kiadónak nem áll érdekében így kéziratokhoz jutni, hiszen legtöbbször rengeteg történetet kapnak.

Íróként természetesen érdemes odafigyelni arra, mit kínál az adott kiadó programja, és milyen feltételekkel teszi ezt. Nálunk, a Smaragd Kiadónál kétféle program van, illetve van lehetőség kész, valamint félkész kéziratok mentorálására is. A féléves programunkat azoknak a szerzőknek ajánljuk, akik kész kézirattal keresnek fel minket, az egyéveset pedig azoknak, akiknek a története még nincs kész, vagy több törődést igényel.

A program elvégzése után a szerző kap egy értékelést a kézirat fejlődéséről, elért eredményeiről, illetve egy ajánlást arra nézve, hogy beküldheti a kiadónak elbírálásra a kész történetet. Nagyon fontos megemlíteni azt is, hogy a kiadónk semmiféle elvárást nem támaszt a kéziratra a program elvégzése után, hanem minden jog a szerzőnél marad, minden munka, amit végzett rajta, az ő szellemi tulajdonát képezi, szabadon elküldheti más kiadóknak is az elkészült művet. Amennyiben beküldi a Smaragd Kiadónak, akkor soron kívül bíráljuk el, és amennyiben megfelelt, ajánlatot kap megjelenésre (eddig pedig minden esetben megfeleltek a kéziratok).

Véleményünk szerint ez a program lehetőséget ad a szerzőknek olyan tapasztalatok megszerzésére, amikről talán nem is gondolták, hogy szükséges a számukra. Illetve elsajátíthatnak olyan tudást, amit a későbbi írói pályájukon is tudnak majd hasznosítani.

Ha felkeltette az érdeklődéseteket a program, az alábbi linken érhetitek el:

Smaragd Mentorálási Program

Ha szeretnél első kézből értesülni az előrendelésekről és a megjelenésekről, akkor érdemes feliratkozni a hírlevelünkre.