Óvodás koromban nyomtatott nagy betűkkel írtam leveleket a nagymamámnak. Éppen betöltöttem a nyolcadik évemet, amikor felfedeztem, micsoda kalandot rejt az írás. Naplót kezdtem vezetni. Idővel az események listáját felváltották a gondolatok, és kiderült, hogy egyfajta meditatív elfoglaltságot találtam magamnak. A külföldről kapott, üres határidőnaplók meglódították a fantáziámat. Egyszerű ajándéknak számítottak, mégis inspiráltak.

Évről évre nőtt a teleírt füzetek száma. Akadt olyan év, amikor minden napra jutott bejegyzés.

Osztálytársaim azt hitték, róluk írok – de erről csak felnőttként szereztem tudomást.Akkoriban meg sem fordult a fejemben, hogy ezt a szokásomat ilyen mulatságos rejtély övezheti.

Tizenhárom évesen belekezdtem életem első regényébe, ám ez nem készült el. Lefoglalt az iskola, miközben igyekeztem megtalálni a saját utamat. Tanulmányaim a közgazdaságtanon és az emberi erőforrás területén keresztül vezettek a pszichológia doktori fokozatig. A rendezvényszervezésbe és az egyetemi tanításba is belekóstoltam. Jelenleg egy nemzetközi cégnél dolgozom HR és Kommunikációs területen. Budapesten élek, három gyermekem van.

Eddig kiadott köteteim közül az Ahogy a felnőttek mondanák a tizenéves korosztálynak szól; Az Idegen pedig hat, rejtélyes novellát tartalmaz. A Tükörtó az első önálló regényem, amely 2024-ben jelent meg. Jelenleg ennek folytatásán dolgozom, miközben rövid írásaimat a honlapomon teszem közzé. Történeteimmel szórakoztatni szeretnék, és nem bánom, ha időnként elgondolkodtatom az olvasót.

Szabadidőmben úszással, olvasással, meditációval, és utazással töltődöm fel. A legnagyobb izgalmat mégis az okozza, amikor szembe találom magam egy üres oldallal. Valódi jutalom az élet hétköznapjaiban, ha a képzeletem segítségével olyan világokat teremthetek, amelyek addig nem léteztek.

Ebben rejlik az igazi varázslat.