S. A. Locryn: Edinburgh kék fényeiElső napok - Aki látja Norfolkot, zavarja be hozzám! - dörrent Frank ingerült hangja a pihenőben, amitől mindenki összerezzent, aki csak bent tartózkodott. Davis épp akkor lépett be a helyiségbe, és a reggeli rituáléjának...
„A zsebében megrezzent a telefon, de semmi ereje sem volt előhúzni onnan, képtelen volt elfordítani pillantását a házról.”
„Amikor én elgondoltam valamit, hogy minek kellene törtrénnie velük, vagy milyen személyiségeknek kellene lenniük, de ők másképp gondolják.”
„Azok az alkalmak mindig elbűvölték, szavakat sem talált, amikor nézhette a Daryl arcán ragyogó aranyszínű szelpőket és a halvány vörös tincsein táncoló napsugarakat.”
S. A. Locryn írónő kiáll az LMBTQ emberek mellett. „Szebb hely lenne a világ, ha többen tudnának így hozzájuk állni. ”
„– Mit szólsz a Sándorhoz? – vigyorodott el a százados, és Tamás akkor látta meg benne a civilt, aki mindig is volt a rang és szigor alatt. Akkor látta meg a felszín alatt a töréseket és repedéseket, amiket a háború hagyott rajta. Látta a borzalmakat, amik megakadályozták, hogy ugyanaz az ember legyen, aki a pokol előtt volt. Megdöbbentette a felismerés, hogy ebben is teljesen egyformák.”
