Vakító, hideg fény hasít át a szobán, és Kevin egyetlen lélegzetvételre magához tér. Talán a hajnal kúszik be a reluxa résein, talán csak az álom világít rá élesebben mindenre, ami ébren fakónak tűnik. Egy pillanatig nem tudja eldönteni, melyik a valóság: a székre dobott gyűrött ing, az apja megszokott horkolása a fal túloldalán, vagy a szantálfaillatú félhomály, ahol egyszer már szemben ült Elizabettel, az idegennel, aki a csöndben többet tudott róla, mint bárki valaha.
Beleolvasó
Beleolvasó: Tánczos Tamás – Pokoli hőhatás
Jean egész nap rosszul érezte magát. Lázasan ébredt, szédült, hányingere volt. Vírusra gyanakodott, ezért munkába sem ment be. Egy fröccsöntő gyárban dolgozott, ahol a műanyag evőeszközöktől a vállfákon át – ami elég szürreális elnevezés egy műanyagból készült tárgynak, ezért Jean többször is gondolkodott rajta, hogy felterjeszti az ötletet a főnökségnek, hogy nevezzék át vállműanyagnak, bár ez elég hülyén hangzott – a zuhanytálcákig szinte mindent gyártottak. Elegendő fizetést kapott, és bár nem tartozott a felső elithez, nem panaszkodott. Mivelhogy egyedül élt, a kiadásai sem rúgtak magasra. A neje évekkel ezelőtt elhagyta egy gazdag fazonért, és elég egyértelmű volt az ok: a válás során arra hivatkozott, hogy nem találta meg a boldogságot mellette. Jean nem nősült újra. Próbálkozásai voltak ugyan, de nem sok eredménnyel kecsegtettek. Két fiával hébe-hóba tartotta a kapcsolatot.
Beleolvasó: Császi Zsüliet – Elvarratlan szálak
Az íróasztalon egy félig kihűlt kappuccino fokozta a kaotikus rendezetlenséget, ami alapvetően hűen tükrözte Szonja munkájának intenzitását és az idő hiányát. A szűk iroda tele volt vaskos könyvekkel és temérdek jegyzetfüzettel.
Beleolvasó: Császi Zsüliet – Örök kísértés
Monstrum és üres, éjfekete színpad, amit meg kell tölteni pezsgő élettel. Bejárni minden egyes négyzetméterét. Megvilágítani az élet árnyékos oldalát, és színt vinni a szürke valóságba. Nem mindenkinek sikerül, de Áronnak a vérében volt. A hangzavar, a lárma, a káosz, a nyüzsgés, a fények, a szerepek, a csillogás – mindezek a lüktető energia forrásai voltak számára. Olyan elemi erővel és varázzsal töltötte el ez a világ, hogy már ötéves korában arról álmodozott, hogy egy nap meghódítja a pódiumot és nagy színész lesz.
Beleolvasó: Kovács Gábor – Fedőneve: Cucili Bu
„Sáros, téglalap orrú, hosszú szárú csizmája ezüst verettel díszített, melyen rég elfeledett szimbólumok domborodnak, még az idők előttről. Fekete nadrágot visel fehér mintával, mellvértje fekete neonnarancs kerettel, mely végigfut a páncél és a mellizomminta körvonalán. Kopott, vöröses, szakadozott, néhol lyukas, viseltes köpenyébe belekap a szél. Őszbe forduló barna haja a háta közepét verdesi. Szeme éjfekete, bőre egyenetlen, mintha rohadna.”
Beleolvasó: Torma István – Okosak, szépek
„Ibolyka el-elgondolkodott, hogy mi határozza meg a szépséget.
Leginkább arra jutott, hogyha a lelke szép, akkor szépnek látszik ő maga is. De ez nem sikerült mindig. Néha rossz, gonosz gondolatai voltak, ezeket persze soha nem mondta, mutatta ki. Volt benne annyi önbecsülés, hogy ezt más ne tudja róla. Naplójából is kitépte azokat a lapokat…”






