fbpx

Beleolvasó – Sssh!

Szerző: Pataki Eszter és Krisztina
Megjelenés éve: 2021
ISBN: 9786150129426

Pataki Eszter, Pataki Krisztina

Hóvarázs

 

Amikor három óra alvás után hajnalban belenézek a tükörbe, fájdalmasan veszem tudomásul, a magam mögött hagyott szenvedős-stresszelős éjszaka nem múlt el nyomtalanul. Vérágas, táskás szem, holtsápadt bőr, szénabála haj. És ha jól látom, azok ott pattanások? Csodás!

Nem sok időm van a kinézetem miatt siránkozni, negyed órát adok magamnak arra, hogy fésű és smink segítségével javítsak a megjelenésemen. A gyomrom görcsben. Egyáltalán nem tudom elképzelni, hogy néhány óra múlva ötösre vizsgázzak, így önbizalomhiányomat kinézetem feltuningolásával próbálom ellensúlyozni.

Persze a nagy sietségben minden balul sül el. Félrecsúszik a tusvonal, a szemöldökömet túl vastagra húzom, a szempillaspirál keféje pedig valamiért a szememben köt ki, összemázolva ezzel az alsó szempillasor alatti területet. A fenébe! Egyáltalán miért csinálom ezt? Mit várok ettől az egésztől?

 

Ahj, legalább ne ez lenne az utolsó vizsgaidőpont, akkor nem paráznék ennyire, de így? Ha most elbukok, kuka a félévemnek. Hát, ezt jól megcsináltam, mondhatom…

A villámgyors készülődést letudva, útra készen lépek ki a lépcsőházból. Az utcák kihaltak, még nincs senki, aki rácsodálkozhatna a szűz hóra. Persze, hisz ilyenkor csak az van ébren, akinek muszáj, és akinek muszáj, annak sem ideje, sem ereje ámuldozni a szakadó pelyheken, mert rég elmúlt már karácsony, a hó pedig ilyenkor csak kellemetlenség, nyűg, a közelgő tavasz illúziójának megcsúfolása. Latyak és sár, beázott cipő, hideg kéz, mély álom.

Már tíz perccel a megbeszélt időpont előtt a szakadó hóesésben várom az autót a buszmegállóban. Fázom, jobbra-balra lépkedek, hogy felmelegedjek. Kiáramló leheletem szürkén gomolyog előttem.

Mivel eddig máson sem járt az eszem, mint a közelgő bukásomon, csak most tudatosul bennem, tulajdonképpen ez lesz az első alkalom, hogy egy idegennel vitetem fel magam Pestre. Kicsit parázom attól, mi vár rám.

Totál szét vagyok zuhanva, és nagyon remélem, a jövendőbeli sofőröm nem arra számít, hogy teljes lelki nyugalomban végigbájcsevegem az utat. Viszont az is gáz lenne, ha csak csendben ülnénk, és a tücsökciripelős, kínos jelenetet megelőzendő, benyomná a rádiót. Na, és mi van akkor, ha egy idióta lesz? Gábor azt mondta, megbízható a srác. Hát persze, mivel a haverja, de vajon ez a vezetői képességeire is vonatkozik? Havazik, csúszósak az utak, nem igazán szeretném a szétroncsolódott autóba szorulva várni a mentők kiérkezését.

Mielőtt további rémképek pörögnének le a fejemben, észreveszem, hogy egy autó lassít, majd megáll előttem.

 

 

Január tizenkettedike, hétfő. Hajnali öt óra, szakadó hóesés. Jobb időt keresve sem találhattam volna a világgá menésre. Hát igen, már megint felmondtam. Egy évnél tovább sehol sem bírom. Egyszerűen nem viselem jól a kötöttségeket. A megnyúzott szabadidőm, mint sarokba szorított farkas vicsorít, hogy adjak teret neki, a testem-lelkem pedig visszaköveteli azokat az elvesztegetett másodperceket, amiket nem rá fordítottam.

Így élek én. Egy év munka, egy év szabadság. Egy év kemény takarékoskodás, ahol még az ételt is lespórolom a kajámról, majd egy év zene, hobbi, utazgatás.

Azt mondják, lopom a napot, ám szerintem minden perc, amit az ember önmagára fordít, az nem elpocsékolt idő, hanem lehetőség. Nem kell megváltanod a világot, néha hagyd, hogy a világ váltson meg téged. A társadalom peremvidékén, a csavargók és álmodozók birodalmában pedig közelebb nem is lehetnél a megváltáshoz.

Azt mondják, pénz vagy idő. Én az időt választom. Nincsenek nagy igényeim. Míg más egész életében a családi házra gyűjt, nekem elég a kert végi fészer is. Nem azt mondom, hogy nincsenek álmaim, még mindig keresem a nagy-nagy ötletet, amellyel örökre kivonhatom magam a társadalmi kötöttségek mókuskerekéből, mindössze annyi, hogy azt vallom, a boldogság nem az anyagi javaktól függ.

Efféléken agyalok, miközben az üres városon autózom keresztül az autópálya irányába. Nem sietek sehová. Az útviszonyok sem éppen a legjobbak, na meg kőbe vésett úti célom sincs. Szakad a hó, jár az ablaktörlő, szól a rádió – valami kellemes népzene–, minden faja.

A külvárosban elhaladok a sokemeletes panelházak sora mellett, melyek ablakaiban már néhány helyen ég a lámpa. A buszmegállóban egy lány áll egymaga. Bizonytalanul tekintget jobbra-balra, vár valakit. Tetszik a füles sapka alól kilógó hosszú, szőke haja, a vékony, alacsony termete, na meg az ártatlanságot tükröző, elesett arca, szóval, mint aki mindig készen áll egy kalandra, úgy döntök, megkérdezem, mi az ábra.

Lassítok, megállok mellette, majd lehúzom az anyósülés felőli ablakot. Meg akarnám szólítani, de mielőtt bármit mondhatnék, közelebb jön, csizmája ropog a friss hóban, behajol az ablakon, és bemutatkozik.

– Szia! Emma vagyok, te pedig Hunor, aki Pestre visz ma, igaz? – kérdezi tétován.

Nagy kék szeme olyannyira rabul ejt, hogy egy pillanatra köpni-nyelni nem tudok, de aztán hamar összekapom magam, hisz a lány választ vár tőlem, nem pedig halképpel való előremeredést.

Azt hiszi, én vagyok Hunor, aki ma Pestre viszi. És a fenébe is az egésszel, egyszer élünk. Miért ne lehetnék én Hunor?

További bejegyzések 

Interjú: Zsíros-Takács Mária

Zsíros-Takács Mária Préda című regénye idén szeptemberben került a boltok polcaira, és alig egy hónap elteltével a terjesztők már újabb rendelést adtak le a kiadó felé készleteik feltöltésére. A regény főhősnője egy vidéki lány, aki egy bántalmazó kapcsolatból...

bővebben

Könyvbemutató: Préda 2021. 09. 08.

2021. 09. 08-án került sor Zsíros-Takács Mária első könyvbemutatójára. A Préda és az írónő debütálása hatalmas érdeklődést váltott ki a kecskeméti közönségből, ennek köszönhetően körülbelül harminc résztvevő volt az eseményen. A helyszínt biztosító Foltos Farkas...

bővebben

Beleolvasó – Rés

„A külvilág számára a tipikus harmincas, karrierista nő életét éltem. Gyermektelen, hajadon és munkamániás. Sikeresen menedzselt életem 2009 szeptemberében nem várt fordulatot vett. A gondok a Florida Sunrise projekt kidolgozása közben kezdődtek.”

bővebben
0

KOSÁR