***

Hihetetlenül derűlátó voltam, amikor megkért, kísérjem el Margate Citybe. Ott lesz a szokásos nyár végi buli, ami számára nagyon fontos, ráadásul a szüleivel is el akar tölteni pár napot. Megláttam benne a lehetőséget, ez egy remek alkalomnak ígérkezett, hogy összejöjjünk, és hivatalosan is bemutasson nekik.

Mivel biztosra vettem, csak emiatt hívhatott el, ezért nagy izgalommal vártam azt a hétvégét.

Végül az egész totálisan rosszul sült el. Már az odaút is kínszenvedés volt, persze Alex miatt. A bulin sem sokat szólt hozzám. Oké, ezt még betudtam annak, hogy a régi barátaira figyelt elsősorban. De legalább mellette lehettem, ez is valami.

Aztán totál bunkó üzemmódba kapcsolt.

Teljesen kiborított, ahogy az egész ott töltött idő alatt viselkedett velem. Legszívesebben pofán vágtam volna, de nem akartam, hogy kiderüljön, érzek valamit iránta. Igyekeztem visszafogni magam, de irtó nehezemre esett. Fogalmam sincs, mi történt vele, de az tuti, totál kifordult önmagából.

Ő nem sejti, de mindenki más úgy tudja, a pasim. Mivel sokszor viszonozta vagy eltűrte az ölelésem, így bárki meg is győződhetett róla. De most tanácstalan voltam. Miért borult ki ennyire, és miért érdekli Lena?

1. fejezet

Lena

Izgatottan tértem vissza a második tanévemre a Yale-re. Tavaly hatalmas lehetőséget kaptam az egyetemtől az ösztöndíjjal, a szüleim és majdnem az összes rokonom anyagi támogatásával, mivel az, amit az intézménytől kapok, önmagában kevés lenne. Rettenetesen boldog voltam, a családomat is büszkeséggel töltötte el, hogy ilyen híres egyetemre járhatok. Ebben látták a nagy lehetőségem, hogy ne kelljen éhbérért gürcölnöm nap mint nap. Szebb jövőt álmodtak meg nekem, és mindent meg is tettek azért, hogy megvalósíthassam. Rengeteget köszönhettem nekik.

Már az első tanévet megelőző nyarat is a városban töltöttem, ahol sikerült munkát találnom, pincérnő lettem egy, az egyetemhez közeli étteremben, ahol fontos ismeretségeket kötöttem. A felvételi értesítő kézhezvétele után igyekeztem azonnal olcsó szállást és melót találni. Mivel a kollégiumba nem kerültem be, így nem maradt más megoldás.

A lakás, amelyet eleinte öt másik lánnyal béreltem, sokkal kisebb volt, mint szerettem volna. Három szoba, mindegyikben ketten laktunk. Csak később döbbentem rá, ezért hirdették ennyire olcsón. Így nem lehetett egy kis birodalmam, ahova visszahúzódhatok.

Még most is emlékszem, hogy amikor először jártam be a pszichológiai kart, mekkora ámulattal töltött el! Leültem egy padra, és csak csodáltam egész álló nap. Legfőképpen a könyvtár épületét néztem a campus szívében. Felfoghatatlan érzés idetartozni!

Az volt az első munkanapom is, ezért miután itt végeztem, elmentem abba a szimpatikus dinerbe is, ahol munkát találtam. Már első látásra egyértelműen felismertem a Yale hallgatóit.

Rengeteg diák ruházatán, kiegészítőin valamilyen formában ott díszelgett az egyetem felirata vagy logója. A fiúk, és feltételezem, a drukkerlányok általában a Bulldogs jelképét is viselték.

Végül egész gyorsan beilleszkedtem. Gördülékenyen teltek a napok a suliban és a munkahelyemen is. Ismerkedtem, érdeklődve hallgattam a vendégek történeteit. Lényegesen több leendő első évfolyamossal találkoztam, akik pont itt, a nekem munkát adó dinerben töltötték az idejüket. Mint később megtudtam, hivatalosan is ez az étterem a diákok egyik legjobban látogatott törzshelye.

Itt ismertem meg Olivot is, aki a szülei ellenőrzése elől menekült New Havenbe. Ő mindenkivel dumált, kacérkodott a srácokkal, igazi menő csajnak tűnt. Gyönyörű volt, hihetetlen kisugárzással, és állandóan mosolygott. Habár nekem nem jönnek be a tetkók és piercingek, de neki még ezek is remekül álltak. Irigykedve néztem. Teljesen zavarba jöttem, amikor rám köszönt.

– Látom, nagyon figyelsz engem – jelentette ki. Nyeltem egy nagyot, majd bólintottam.

– Csak jó látni, milyen könnyen megtalálod a hangot az emberekkel – magyaráztam zavartan.

– Ja, én ilyen vagyok. Szeretek dumálni, ismerkedni. Például itt vagy te! Neked mi a történeted? – támadott le azonnal, mintha eszébe jutott volna, hogy velem addig még nem beszélt.

– Semmi. Szeptemberben elsőéves leszek pszichológia szakon.

– De jó, végre valaki! Én is oda jelentkeztem. Akkor csoporttársak leszünk. És miért dolgozol itt? – Ő lelkendezett, én pedig úgy éreztem, lenéz.

Tudom, hogy eszméletlen magas a tandíj, és leginkább csak a jómódúak engedhetik meg maguknak, hogy ide járjanak. Ezzel én leszek a szegény lány, akinek muszáj dolgoznia suli mellett.

– Ja, nem úgy gondoltam, csak furi, hogy itt fogsz tanulni és melózni is egyszerre – magyarázkodott.

– Én nem tehetős családból származom, így minden cent számít – vallottam be mélyet sóhajtva. A csaj megvonta a vállát, és továbbállt. Szuper.

Teltek a napok, egyszer csak újból az a lány állt előttem, aki leszólított pár napja a műszakom alatt.

– Figyi, gondolkodtam. Mi lenne, ha összeköltöznénk? Közel lakom a campushoz, lenne saját szobád, sőt még lakbért sem kérnék – csicseregte. Kétkedve sandítottam felé, vártam, hol az átverés. De nem folytatta, hiába álltam ott bambán.

– Ez tök jól hangzik, de ingyen nem fogadhatom el – mentegetőztem.

– Pedig nyugodtan, nekem rengeteg pénzem van, nem vagyok rászorulva a tiédre – jelentette ki olyan természetesen, mintha csak azt mondta volna, délután könyvtárba megy. Nem tudtam hova tenni. Kedves, de egyértelműen lenéz, segíteni akar, de közben tapintatlan. Megráztam a fejem.

– Nem értem, miért pont nekem ajánlod fel ezt a lehetőséget. Egyáltalán miért kell neked valaki, ha egyedül is képes vagy fizetni? – érdeklődtem, mert valaminek lennie kellett a dolog mögött.

– Utálok egyedül élni, meg aztán a takarítás sem az erősségem – csillant fel a szeme. Hatalmas mosoly ült az arcára, miközben folytatta: – Megvan! Mi lenne, ha te csinálnád a házimunkát a lakhatásért? Szerintem ez hatalmas ötlet! – fényezte magát.

Képtelen voltam eldönteni, ezt tényleg akkor találta ki, vagy inkább színésznőnek kellene tanulnia. De nem foglalkoztam vele, azonnal rábólintottam az ajánlatra. A saját szoba lehetősége mindent felülírt.

– Örömmel odaköltözök, és cserébe rendben tartom a lakást.

– Rendben, ezt meg is beszéltük – pattant fel, és elviharzott.

Bámultam utána, olyan hihetetlennek tűnt ez az egész. Csak meredtem a hűlt helyére. Hiszen fogalmam sincs, hol lakik. Most mi van?

Másnap ismét előkerült a leendő lakótársam.

– Hoztam neked a kulcsokat, meg itt a cím is. Gyere, amikor kedved van! Ja, egyébként Oliv vagyok. Olivia, de kinyírom azt, aki így szólít. Gyűlölöm azt a nevet – közölte a tényeket.

Rámosolyogtam, átvettem a dolgokat, aztán én is be akartam mutatkozni, de ismét faképnél hagyott.

– Engem Lenának hívnak! – kiáltottam utána.

– Tudom, rajtad van a névtábla – fordult vissza, majd sietősen folytatta az útját. Elnevettem magam. Szédületes egy csaj! Ez a viselkedés tetszett. Vidám volt, és nagyon szórakozott.

Műszak végén át is költöztem Olivhoz. Káprázatos, igényes lakásban lakott, amely három hálószobából, egy amerikai konyhás nappaliból és két fürdőből állt. Az én szobám is gyönyörűen be volt rendezve, sőt lett mellé egy saját fürdőm. A lakrészem legalább kétszer akkora, mint ahonnan eljöttem, sőt egyedül én fogom birtokolni. Végtelenül boldognak és elégedettnek éreztem magam.

Később rájöttem, miért is kellett a lakótársamnak ez a hatalmas lakás. Elég nagy forgalmat bonyolított le az újdonsült barátnőm. Nyáron közel minden napra jutott egy buli, ami őszintén egy kicsit feszélyezett. De szerencsére szeptembertől már leginkább ő járt el, így újra csendes lett a környezetem.

***

Egy év alatt – azt hiszem – jó barátnők lettünk, ugyan nem lógtunk sűrűn együtt, mert hát ő nem az én szintem, bármit is jelentsen ez, de otthon azért sokat dumáltunk.

Az utóbbi fél évben kizárólag Alexről beszéltünk. Egy igazi se vele, se nélküle kapcsolat ez. Soha nem értettem, mi zajlik közöttük, kívülről úgy látszott, jól megvannak, viszont a srác egyértelműen és nyíltan kikezdett bármelyik csajjal. Oliv a lakásba soha nem hozta fel, viszont ő többször töltötte nála az éjszakát. Szerintem csak ámította, nem tűnt olyan típusnak, aki valaha képes lenne megállapodni. Csapta a szelet mindenkinek, hírhedt volt a balhéiról. Azt elismerem, tényleg jóképű, de nekem soha nem jött be ez a tetovált rosszfiú-imidzs.

Rengeteget segítettem barátnőmnek a tanulásban, főleg a tananyagok pótlásában. Gyakran előfordult, hogy az első órákra nem ért be, mert sokáig bulizott előző éjjel. Mindig lemásoltam a jegyzeteket, figyelmeztettem, mikor kellett megjelennie az óráin, és így tovább. Úgy kezelt, mintha az

őrangyala lennék. Ezt Oliv mondta. Amióta jobban megismert, elfogadott olyannak, amilyen vagyok. Természetesen én is őt. Őszintén megszerettem.

2. fejezet

Alex

Már csak ez a nyár választott el az utolsó évemtől a Yale-en, aztán kezdődik a nagybetűs élet. Alig vártam, hogy hivatalosan is ügyvéd legyek. Eddig is a szakmában dolgoztam, sokat segítettem apámnak, ezzel többek között letudva a gyakorlatot.

Folyamatosan rengeteg ügye van a cégének, és szerencsére elég sokba betekintést nyerhettem. Mivel övé az ügyvédi iroda, így a megbeszéléseken a legbonyolultabb ügyekben is kifejthettem a véleményem. Nem kellett éveket várnom, hogy az aktatologatástól eljussak a kiemelt ügyfelekig. Igaz, a maximumot várta el tőlem, így igen erős két év áll mögöttem.

Miután letöltöttem az előírt gyakorlati időmet, erre a nyárra kaptam egy kis szünetet, amit még egyetemistaként kiélvezhetek. Az utolsó év kemény lesz, ezért döntött úgy apám, hogy a továbbiakban csak minimálisan fog bevonni a cég működésébe. Ezt a szabadságot pedig a szokásos nyári bulival akartam zárni.

Nagyon vártam a találkozót a gimis barátaimmal. Az este nem is a táncról szólt elsősorban, sokkal inkább a beszélgetésről, na és persze a piálásról. Ekkor volt lehetőségünk megtudni, kivel mi történt az eltelt egy év alatt. Középiskola után sokan más-más városokba költöztünk. Ki azért, mert máshol tanult tovább, ki a munka miatt. Ez a találkozó mindenkinek sokat jelentett, ilyenkor szoktuk igazán kidumálni magunkat. A telefonos kapcsolattartás nem olyan, mint a személyes. Őszintén, nem is szeretem. Pont emiatt sokszor otthon is felejtem a mobilomat, aki akart, úgyis megtalált.

Még indulás előtt elgondolkoztam azon, jó lenne valakit magammal vinni. Két év is eltelt azóta, hogy dobtam Claire-t, amikor lebukott, hogy kefél a szobatársammal. Azóta senkit nem engedtem magamhoz közel. Őt mutattam be legelőször a szüleimnek és a haveroknak. Milyen hülye voltam, hiszen akkor már rég megcsalt! Na mindegy, ez elmúlt, azóta sem kell semmilyen csaj, nem bízom meg bennük.

Jó az egyéjszakás szex, nincs kötelezettség, nincs randi, nincsen nyavalygás. Úgyse jutna sok időm egy kapcsolatra.

A haverok már korábban is szívták a vérem amiatt, mert egyedül mentem a buliba. Azt hitték, még mindig a sebeimet nyalogatom. Hát nem, de szexpartnert csak nem viszek a szüleim házába! Ettől függetlenül egyedül sem akartam hazamenni, hogy megint rajtam köszörüljék a srácok a nyelvüket.

Ekkor jutott eszembe Oliv, a kis piócám. Olyan, mintha a kishúgom lenne. Aranyos, mindig igyekszik a kedvemben járni. Ha kell egy kis ölelés, azt is megkapom tőle. Tökéletes barát.

Semmi nem szólt az ellen, hogy ne őt vigyem magammal, hiszen ő is jól érezné magát. Elhatároztam, hogy amikor legközelebb találkozunk, rá is kérdezek. Reméltem, igent mond majd.

Másnap délután a pályán futottam össze vele.

– Szia, drága! – mosolygott rám. Nem szerettem, amikor így szólított, hiszen nem jártunk. De ráhagytam, mivel mindig olyan cuki velem, eltűrte a balhéimat, kiállt mellettem.

– Lenne kedved elkísérni egy buliba? Ha igen, mi lenne, ha ott is tölthetnénk pár éjszakát az őseimnél, és bemutatnálak néhány haveromnak? Na, mit szólsz? – érdeklődtem.

A szüleim találkoztak már korábban Olivval, szerintük fülig szerelmes volt belém, de ez ostobaság. Soha nem adta jelét, és nem is akarnám ezzel elrontani a kapcsolatunkat.

– Persze, hogy veled megyek. Mikor lesz? – méregetett óvatosan.

– Két hét múlva, szombaton. Arra gondoltam, hogy reggel elindulnánk, és csak a hét közepén jönnénk vissza. Anyámék is örülnének, ha pár napot otthon lennék, és nem csak a bulira tolnám haza a képem. – Láttam a szeme csillogásából, hogy nyert ügyem van nála.

Eddig mindig jött velem, akárhova hívtam. Jó érzéssel töltött el, amikor mellettem volt. Ráadásul ő az a bújós fajta, állandóan rám tapadt, ezért is gondoltam rá piócámként. Sok csaj hülyét kapott, amikor megláttak minket együtt, de nekem ez nagyon tetszett.

– Nem lenne gond, ha Lenát is elhoznám magammal? – mért végig kíváncsian. – Még nem is találkoztál vele, pedig a barátnőm.

Egy kicsit tényleg furcsa, hogy nem ismerem, de mindig akkor lógtak együtt, amikor én csajoztam, vagy a haverokkal bandáztunk.

– Oké, hozd nyugodtan. Szólok anyámnak, hogy ő is jön.

Láttam rajta, mennyire örült ennek. Ez nekem is jó, mert így nem lesz egész nap a nyakamon. Bírom őt, de mégiscsak lány.

– Köszönöm, azonnal felhívom! – zökkentett vissza gondolataimból.

Elugrándozott mellőlem, miközben elővette a telefonját. Soha nem beszélt előttem, és ez pont jó így. Nem vagyok kíváncsi a csevegésükre és locsogásukra. Pár perc múlva már kevésbé vidáman tért vissza mellém.

– Mi baj? Nem akar jönni?

– Nem, azzal nincs gond. Ő nem igazán képes nemet mondani senkinek. Most épp az aktuális pasijának. Hozni akarja őt is. Gond lenne?

– Nem, tőlem nyugodtan. De mit jelent az, hogy aktuális?

Miért nem csak pasiját? – gondolkoztam hangosan.

– Hát, Lena elég gyakran cserélgeti a partnereit. Fogalmam sincs, miért, de állandóan kidobja őket. Nem értem – vonta meg a vállát.

– Ez mind nagyon érdekes, de nekem szükségleteim vannak, találnom kell valakit, aki segít rajtam – röhögtem fel, majd elfordultam, és otthagytam a kis piócámat.

Még épp láttam a fintort az arcán. Jót mosolyogtam magamban, imádtam húzni az agyát. Soha nem értett egyet az alkalmi partnerekkel és a balhéimmal. Nem szerette, ha verekedtem, de néha egy-két baromnak sikerült felbasznia az agyam, főleg, ha volt már bennem egy kis pia. A sérüléseimet viszont mindig örömmel ellátta. Olyan gondoskodó kis hugi, próbál jó útra téríteni, de ez még a szüleimnek sem sikerült.

***

Eljött a buli hétvégéje. Reggel összeszedtem az utazótársaimat. Először a kis piócámat vettem fel, az irányításával jutottunk el a barátnője pasijának lakásához, ahol a másik két utas várt ránk.

Megálltunk a ház előtt, Oliv kiugrott, hogy üdvözölje őket, én viszont a kocsiban maradtam. A rádiót állítgattam, amikor megbökött, hogy szálljak ki, mert bemutatná a másik kettőt.

Felnéztem, és megpillantottam őket. Fura érzés kerített hatalmába, nem tudtam, mi vagy miért, de képtelen voltam róluk levenni a szemem.

– Alex?! – Oliv kérdőn nézve rám ripakodott. – Nem hallottad, amit mondtam?

Nem. Semmit. Odafordultam Lenához, kezet ráztam vele.

– Sokat hallottam rólad. A barátnőd rengeteget mesélt, de valahogy nem ilyennek képzeltelek – kamuztam, és nem értettem, miért nem maradtam a ’Szia, Alex vagyok’-nál. Kezdtem kínosan érezni magam. Mi van? Én, kínosan?

Gyorsan a srác felé fordultam, bemutatkoztam neki is. Vele már nem voltam túl udvarias, csak a nevemet dobtam az arcába.

– Helló, Tony Honey vagyok. Nagyon köszönjük a meghívást. Igazán kedves tőled – nyáladzott a csávó, közben erősen próbáltam fapofát vágni, és nem elröhögni magam a neve hallatán. Én meg ennyiből tudtam, hogy utálni fogom a pofáját.

– Oké, oké! Indulhatunk? Vagy itt ácsorgunk estig? – mordultam rájuk. Oliv kérdőn rám nézett, én meg ingerülten vissza. Nem foglalkoztam vele. – Na, beszállás, vagy megyek egyedül!

Végül a csomagok is bekerültek a csomagtartóba, és mindenki elhelyezkedett a kocsiban. Jó hangosra állítottam a zenét, nem voltam kíváncsi a bájcsevejre. A visszapillantóban szemügyre vettem a csávót. Elég jóképű, de az borzasztóan irritáló, hogy ránézésre órákat tölthet a hajával. A testalkata pedig… ez

hívja magát férfinak? Utálom ezt a fajtát, ránézek, és már attól kettétörik. A csajjal sem tudtam mit kezdeni, olyan semmilyen. Nem értettem, mit keres a nyálas mellett. Azt pedig főleg nem, hogy lehet Oliv barátnője. Ránézésre is tűz és víz a kettő.

Két óra vezetés után megálltam egy benzinkúton, ahol volt étterem is. Mindenki elment a dolgára, még a faszi is. Az oké, hogy a csajok bármikor képesek pisilni, de a pasi? Igaz, lehet, hogy csak rendbe szedi a frizuráját, horkantam fel. Teletankoltam az autót, és a kajálda felé indultam. Erre a kis piócám

odapattant mellém, belém karolt, hozzám simult, és egy puszit nyomott az arcomra.

– Miért vagy ilyen morcos, drágám? – érdeklődött finoman.

– Egész úton egy szót sem szóltál.

– Megyek, reggelizem, talán utána jobb kedvem lesz. Te is eszel valamit? – kérdeztem, habár előre sejtettem a választ.

– Persze! Szólok a többieknek is.

Remek. Balszerencsémre hamar odaléptek mellém.

– Itt is vagyunk – hívta fel magára a figyelmet. – Mit együnk?

Fura, mennyire kezdett idegesíteni. Ilyen még sosem fordult elő. Nem tudom, mi történt, de az biztos, hogy ezután hazáig meg sem állok. Alig tíz perc alatt befaltam az ételem, megittam egy alkoholmentes sört, néhány bankjegyet dobtam az asztalra, és indultam is a kocsi felé.

– Nem jöttök? – vetettem oda nekik.

– Hova rohansz? Még nem fejeztük be a reggelit! – mutatott Oliv a szendvicse felére.

– Én végeztem. Aki jön, az jön, aki nem, az itt marad, és ehet akár estig! – Ezzel sarkon fordultam. Hallottam, amint a srác morogva kotorja elő a pénzét. Hátranéztem, és azt láttam, hogy Lena is előveszi a pénztárcáját, mire gyorsan visszaléptem hozzájuk.

– Lena, a tiédet is kifizetem – dobtam rá egy nagyobb összegű bankjegyet az asztalra. Milyen kretén, még a csaja kajáját sem képes rendezni! Fintorogtam, egyre dühösebb lettem.

Persze Oliv hozzá volt szokva, hogy mindig én fizetek, pedig nem is jártunk.

Végre ismét a kocsiban ültünk, hazáig továbbra is csak a zene dübörgött, senki sem mert megszólalni. A kis pióca bedurcázott, de pont leszartam.

Amikor megérkeztünk, anyám kirohant elénk, hatalmas mosolya mosolyt csalt az én arcomra is. Átöleltem, bár tudtam, hogy egyhamar nem szabadulok, azonban vele mindig kivételt tettem.

– Anya, elég legyen! – tiltakoztam egy idő után. Semmi bajom az ölelkezéssel, viszont miért kell ilyen hosszan?

– Olyan ritkán látlak – mentegetődzött, és természetesen nem vette a lapot. Végül ráhagytam, így talán előbb szabadulok. Ekkor apám jelent meg az ajtóban, ezért nagy nehezen, de elengedett.

– Fiam, örülök, hogy végre megtisztelsz a jelenléteddel minket! – vetette oda. Odamentem hozzá, kezet fogtunk, persze ez csak egy pillanatig tartott. – Mutasd be a barátaidat, aztán gyere, mert beszélnünk kell! – adta utasításba. – Addig anyád felkíséri a többieket a szobáikba.

Tisztában voltam vele, hogy a szokásos fejmosás következik. Mindig, amikor találkoztunk, próbált jó útra téríteni. Ez amolyan szertartássá vált. Ő elmondta, mit kéne máshogy csinálnom, én bólogattam, de mindketten tudtuk, úgysem változik semmi.

Gyorsan, kelletlenül eleget tettem a kérésének, igaz, Lena pasijának a nevére már nem emlékeztem.

– Szia, kicsim! – Anya lelkendezve Oliv mellé lépett, és átölelte őt is. – Nagyon örülök nektek! – Majd az ajtó felé mutatott. – Gyertek, körbevezetlek benneteket!

A többieknek sok hasznos információt mondott, de erre én már nem voltam kíváncsi, így bementem a dolgozóba.

– Ülj le, fiam! – dörrent rám nyersen az apám. Forgattam a szemem, de engedelmeskedtem. Az öreggel rég nem ellenkeztem, idővel megtanultam a saját káromon, jobb, ha nem teszem. – Képtelen vagy meglenni verekedés nélkül? Tényleg kockára akarod tenni az egyetemet?

Bumm, bele a közepébe! Egyébként, kösz, jól vagyok. Utálom, hogy mindenhol van szeme, mindenről értesül.

– Nem én kezdtem – magyarázkodtam reflexből.

– Nem vagy már ötéves! Mi az, hogy nem én kezdtem? Maholnap ügyvéd leszel, és ez az érvelésed? Gratulálok! – vágta hozzám rosszallóan. Hát igen, ilyenkor én is egy ügyfél voltam a szemében, nem a fia. – Eddig megúsztad, segítettem, amikor kellett. De bírd ki ezt az egy évet, és ne csinálj semmi hülyeséget! Így is sok van a rovásodon, nem tudom, mennyi ügyedet lehet még elsimítani. Ha fegyelmit kapsz, az ki fog hatni a jövődre. Miért nem vagy képes ezt felfogni? – Ingerülten csóválta a fejét.

Tisztában vagyok azzal, mennyire sokat jelent neki, hogy ezt a pályát választottam, de az életembe ne szóljon bele!

– Ha jól emlékszem, anya azt mondta, te is ilyen voltál. És végül belőled is ügyvéd lett. Biztos tőled örököltem – húztam el a számat.

– Ez neked magyarázat? Szerinted a Yale-en megsimogatják majd a buksidat, hogy apuka is verekedett, nyugodtan csináld csak tovább? – gúnyolódott.

– Ne beszélj így velem! Nem vagyok… mennyit is mondtál? Ja, igen, ötéves! – mordultam fel. Utáltam, amikor gyerekként kezelt.

– Akkor talán ne viselkedj úgy! Mi lenne, ha esetleg tanulnál a hibáimból? Ezerszer megbeszéltük, milliószor kértelek. Mit tegyek veled? – tette fel a kérdést, de már tapasztalatból tudtam, hogy csak költői.

– Igyekszem, megígérem. Fontos nekem is ez az egész, nem akarom magam kirúgatni. – Részemről lezártnak tekintem a témát. Ennél többet, ha akarnék, sem tudnék hozzátenni.

Bólintott, majd végre leült ő is.

– Na és Olivia? Mi van köztetek? Tetszik nekem az a lány – váltott apai hangnemre.

Képtelen voltam eldönteni, melyiket állhattam nehezebben, amikor apaként vagy amikor ügyvédként beszélgetett velem. Egyik sem jobb a másiknál. Szerettem, néha még tiszteltem is, de képmutatás nélkül nem ment a kommunikáció közöttünk.

– Oliv, nem Olivia. Ki nem állhatja a rendes nevét. Ő csak barát. Ennyi.

– És Lena? Láttam, hogy néztél rá – mosolyodott el.

– Tessék? Ez meg mit jelent? Hogy néztem rá? – akadtam ki.

Csak most ismertem meg, azaz most mutatták be. Tényleg nem értettem a kérdést.

– Hagyjuk. Egyébként mi újság? – váltott témát unottan.

Ezek szerint részéről is kimerült a beszélgetés.

– Semmi. Megyek, én is lepihenek egy kicsit. – Erre csak bólintott, mire otthagytam.

Felmentem a gyerekkori szobámba, és elterültem az ágyon. A beszélgetésünkön agyaltam. Miért nem működött soha a társalgás közöttünk? Azaz igazából semmi sem működött, nem számíthattam rá, soha nem volt büszke, és persze nem igazán szakított időt ránk.

Kemény gyerekkor állt mögöttünk emiatt, de amikor Johnt, a bátyámat elküldte a katonai iskolába, akkor végleg megváltozott minden. Egyedül maradtam. Anya hiába próbált kedves lenni, többet foglalkozni velem, apa őt is irányította. A teljes napját beosztotta, és számon is kérte minden percét.

Felnőtt fejjel látom, mennyit vívódott a férje és köztünk, de azt soha nem fogom megérteni, miért nem hagyta el. Most, hogy én is leléptem a családi fészekből, jobb lett a légkör, legalábbis távolról úgy tűnt. Amikor hazalátogattam, anyám mindig mosolygott, nem láttam jelét szenvedésnek. Sőt, mindig apám védelmére kelt, azzal érvelt, hogy a férjének a nagyapám mellett nehéz élete volt, rengeteget kellett tűrnie, és ő mindig csak jót akart nekünk. Ja, persze!

Sok jót az öregről sem hallottam, biztos kicsit fel is erősítették a rossz tulajdonságait, hogy a fia jobb színben tűnjön fel, aki állítólag épp olyan volt diákkorában, mint én. Ezért sem értettem, miért cseszeget folyamatosan. De mindegy is, szerencsére ritkán járok haza, annyira nem veszem magamra ezeket a beszélgetéseket.

***

Pár órával később kezdődött a buli, gondoltam, addig alszom egy kicsit. Végül este hatkor csatlakoztam a többiekhez. Mindenkit az étkezőben találtam, beszélgettek, csak én voltam akkora tahó, hogy nem foglalkoztam a vendégeimmel. Elintéztem egy vállrándítással.

– Örülök, hogy téged is látunk, fiam! – fogadott rosszallóan anyám.

– Elfáradtam a vezetésben – feleltem flegmán. – Van valami kaja? Éhen halok! – Válaszra se várva nyitottam ki a hűtő ajtaját.

 

Kivettem két sört, az egyiket rögtön lehúztam, a másikat magammal vittem az asztalhoz.

– Mi már ettünk. De rögtön melegítem az ebédedet – pattant fel azonnal. Ő ilyen, mindig gondoskodik rólam, és egy pillanat alatt elfelejti, hogy neheztelt rám.

– Köszönöm – igyekeztem kedves lenni, hiszen mégis az anyám. Sokszor idegesített, mert még mindig az ő pici fiaként kezelt. Huszonöt évesen szerintem nem vagyok az, de ezt képtelen voltam megértetni vele. Végül szemforgatva mindig ráhagytam.

Szótlanul elfogyasztottam a kaját, nem folytam bele a beszélgetésbe. De végig meredten néztem a fura párost. Nem tudtam, mi zavart igazán, de valami nagyon nem stimmelt, az tuti. Úgy tűnt, Lena zavarban érzi magát. A pasija viszont kifogástalanul jól viselkedett, a fizetés persze nem ment neki. Röhejes.

Miután mindent elpusztítottam, tájékoztattam a többieket a következő lépésről:

– Szedjétek össze magatokat! Az étkezőben találkozunk negyedóra múlva, utána irány a buli!

Hidegen hagyott, hogy csak bámultak rám. A kis ficsúr azért megjegyezte, milyen bunkó vagyok. Gyorsan tanul.

Átöltöztem, és visszamentem a földszintre. Anyám szóval tartott, amíg a többiek elő nem kerültek. Sejtettem, hogy arra megy ki a játék, hogy legyen idejük elkészülni, és ne háborogjak.

– Mi tartott ennyi ideig? Nem bálba készülünk, csak a partra. De látom, a smink most sem maradhatott el – néztem végig a kikent csajokon, majd a faszira és a frissen belőtt sérójára pillantottam. Felhorkantam. A lányok kézen fogva kimentek a házból. A csávó odalépett mellém.

– Neked meg mi a franc bajod van? – zümmögte halkan, de annál ingerültebben. Képtelen voltam komolyan venni Mr. Honeyt!

– Semmi. Indulhatunk? – Lepergett rólam a kérdése, faképnél hagytam.

– Mekkora egy paraszt vagy, öregem! – Tovább halkította a hangját, gondolom, anyám miatt. Nem akarta rontani a kiválóan felépített jófiú szerepét.

Rávigyorogtam, majd a lányok után indultam. Hagytam Olivnak, hogy belém karoljon, és elindultunk a part felé. Ő boldogan szökdécselt mellettem, a szerelmesek pedig némán követtek minket.

Amire megérkeztünk, már elég sokan összegyűltek. Eleinte bemutattam a vendégeimet, de egy idő után meguntam, így elvonultunk. Leültünk egy kisebb csapathoz, ők voltak a gyerekkori barátaim. A kis piócám szokásához híven átölelt, és odabújt hozzám. Jólesett a közelsége, így viszonoztam a gesztust. Szinte végig összesimulva maradtunk, csak italért álltunk fel, de azt elég gyakran.

Úgy hajnali kettő-három fele kezdtek elszállingózni az emberek. Ahogy egyre kevesebben lettünk, jobban a látóterembe került a fura páros. Éppen táncoltak, a pasi falta a csajt, aki szó szerint csak tűrte. Ekkor véletlenül összeakadt a tekintetünk Lenával. Hosszasan néztük egymást. Ahogy fordultak, ő egy pillanatra sem vette le a szemét rólam. Közben lehámoztam magamról Olivot. Nem igazán tetszett neki, de azt mondtam, hozok piát. Ennek legalább örült.

Lena érthetetlen módon teljesen megbabonázott. Nem tudom, mit éreztem, de furcsa bizsergés járta át a testem. Akartam őt. A tuskó észrevette, hogy a csaja nem figyel rá. Ráförmedt, erre olyan dühbe gurultam, legszívesebben szétvertem volna a képét. Persze, semmi közöm hozzá…

 

Miután szereztem alkoholt, visszamentem Olivhoz, aki rögtön ismét rám tapadt. Nem bántam.

***

Valamikor hajnalban értünk haza, mindenki elvonult a saját szobájába. Én is lerogytam az ágyamra. Többet ittam a kelleténél, éreztem, iszonyú másnapos leszek. A dühömet még jobban erősítette az alkohol mennyisége. Csak úgy döntöttem magamba a sört és töményet. Gyakran iszom, de azért nem ennyit.

Nem szeretem elveszíteni a kontrollt a testem felett. Hát ez ma este nem sikerült. Teljesen kiütve feküdtem, de még így is Lena járt az agyamban. Szerencsére hamar elaludtam.

Dél körül ébredtem, bevettem az anyám által az éjjeliszekrényre készített aszpirint, majd rendbe szedtem magam.

Lementem enni, váltottam néhány szót a szüleimmel. Végül visszakullogtam az ágyba, mert kevés volt az alvásból.

Amikor újra magamhoz tértem, megint le akartam zuhanyozni, hogy embernek érezzem magam. Kinyitottam a fürdő ajtaját, és teljesen letaglózott a látvány. Lena ott állt csipkemelltartóban és bugyiban, a pasi pedig teljesen felöltözve hátulról mászott rá.

– Mi a fasz?! – Ennyit sikerült csak kinyögnöm. A csávó elengedte, rám nézett szikrákat szóró szemmel, és visszament a szobájukba. – Jól vagy? – fordultam a hátramaradt lányhoz, aki bólintott. – Minden rendben? – Mivel nagyon szarul festett, megismételtem a kérdést. Ismét csak intett a fejével. Ezután sarkon fordultam, és otthagytam. Ekkor Olivba botlottam a folyosón. – Még te is! – förmedtem rá. Képtelen lettem volna a társaságában maradni.

Lerohantam a lépcsőn, becsaptam magam mögött a bejárati ajtót, vissza sem néztem. Elegem volt.

3. fejezet

Lena

Az első évem a tanulásról szólt, de igyekeztem mellette kicsit nyitott is lenni, és ismerkedni. Persze az új lakótársam, Oliv hatására. Találkozgattam több sráccal is, de egyikkel sem működött.

Aztán jött Tony, akit nagyon megkedveltem. A szemeszter vége előtt néhány héttel randira hívott. Nagyon szimpatikus, mindig megnevettetett, és nem mellesleg jóképű is. Mindössze egy hónap jutott eddig nekünk, mert ő hazautazott a szüleihez a nyári szünetben. De azt a kis időt igen tartalmasan töltöttük.

Nagyon sok helyre elvitt, megmutatott érdekességeket, amikről olyan vicces sztorikat mesélt, hogy sokszor a hasamat fogtam a nevetéstől. Igazán hiányzott, amikor elutazott, de telefonon sokat beszéltünk. Végül augusztus elején jött vissza, kicsit korábban a tervezettnél, aminek nagyon örültem. Folytatódtak a randik, sokat csókolóztunk. Aztán Oliv előállt ezzel a nyár végi bulival, és úgy gondoltuk, miért ne.

***

Margate City nagyjából négy óra autóval, de egy örökkévalóságnak tűnt, mire odaértünk. Szerencsére Alex viselkedését az anyukája kompenzálta, ő nagyon kedvesen fogadott minket.

A buli is elég jól sikerült, sokat beszélgettünk Tonyval, miközben romantikus sétára mentünk a parton. Még táncoltunk is, habár Alex jelenléte eléggé feszélyezett. Amikor észrevett minket lassúzás közben, le sem vette rólam a szemét. Valamiért én is képtelen voltam megszakítani ezt a kontaktust. Melegem lett közben, sajnos a barátomnak is feltűnt a viselkedésem, és rám szólt. Meglepődtem a stílusán és a hangsúlyán, ezt az oldalát még soha nem mutatta. Akkor valami végérvényesen megváltozott kettőnk között.

Végül hajnalban értünk vissza a házba, ahol mindannyian azonnal aludni tértünk. Sokat ittunk, így részegen nem is szerettünk volna a szülők előtt mutatkozni. Alex a régi gyerekszobájában aludt, mi pedig a mellette lévő hálószobát kaptuk, ez a kettő közös fürdőszobával volt összekötve egymással. Régen a bátyja lakott abban, amiben mi megszálltunk, de ő éppen valahol a világban katonaként szolgált, ezért használhattuk.

A bulit követően délután ébredtünk, majd tusolni mentünk. Amikor fehérneműre vetkőztem, a barátom hátulról átölelt, és csókolgatott. Iszonyúan kellemetlennek éreztem a dolgot, nem akartam őt. Nem tudom, mi változott az éjszaka, de képtelen voltam elviselni az érintését.

Pont hangot akartam adni a nemtetszésemnek, amikor Alex benyitott. Láttam a döbbenetet az arcán. Elszégyelltem magam, hiszen majdnem meztelenül látott meg. Tony végre elengedett, és morogva visszakullogott a szobánkba. Alex kifejezte aggodalmát, utána lelépett. Ismét furcsa érzés kerített hatalmába, tetszett a figyelmessége.

– Örülök, hogy ilyen jó kedved van! – förmedt rám a barátom, miután lezuhanyoztam. Ahogy ezt szóvá tette, akkor jöttem rá, hogy valójában fülig ért a szám.

– Csak jólesett megfürdeni – mentegetőztem.

– Gondolom… – jegyezte meg gúnyosan, végül ő is elvonult, hogy rendbe szedje magát. Ezután mentünk le a konyhába.

Alex anyukája kitett magáért, sok finomsággal fogadott minket, közben kérdezősködött az előző napi buliról is. Annyi kérdést tett fel, hogy nem győztünk válaszolni. Egy óra múlva Oliv is megjelent, azonnal asztalhoz ült, Susan, Alex mamája megkínálta őt is egy csésze kávéval. Amíg azt ízesítette, addig elé tett egy nagy tál omlettet. Barátnőm azonnal nekilátott, már a felénél járt, mire kezdett észrevenni minket is. Megmosolyogtató jelenet volt, még soha nem láttam ennyire éhesnek.

Végül eltolta a tányérját, majd felém fordult, és a terasz felé biccentette a fejét, így jelezte, hogy vegyem a lapot, miszerint nekünk beszélnünk kell. Megköszönte a reggelit, fogta az italát, kivonult, és leült az egyik napozóágyra. Mielőtt követtem volna, elpakoltam a mosogatógépbe a tányérjainkat.

Amikor kiértem, vele szemben foglaltam helyet.

– Mi történt? – vágott a közepébe.

– Miről beszélsz? Kivel? Mikor? Hol? – értetlenkedtem a lerohanáson.

– Te tudsz valamit, miért van Alex így kiakadva? – pontosított.

– Nem. Miért?

– Nemrég összeütköztünk a folyosón, akkor rám kiabált, aztán elrohant. Valaminek történnie kellett, ami miatt ennyire mogorva – adott hosszabb magyarázatot. – Ismerem, ez nem sima másnaposság, ezerszer láttam már átbulizott éjszaka után. Te találkoztál ma vele?

– Ami azt illeti, igen, de az hosszú történet. – Nem igazán értettem, mire akar kilyukadni.

– Mondd! Mi történt? Ne kelljen könyörögnöm!

– Tony ébresztett, mert le akart… tudod… dolgokat – kezdtem bele némiképp kelletlenül, majd részletesen elmondtam az eseményeket. – Ennyi. Fogalmam sincs, miért lett mérges. Azóta nem láttam, vagyis csak azt, hogy nemrég elment.

– Hú! – Ez minden, amit hozzá tudott szólni. Felállt, és visszament a konyhába. Én is követtem.

– Mrs. Connor! Látta valahol a fiát? Beszélni szeretnék vele, de sehol nem találom – érdeklődött Oliv.

– Nemrég ment el itthonról, gondolom, az egyik barátjához. Szerintem ma már nem fog hazajönni. Dühös volt, ti esetleg tudjátok, miért? – méregetett minket aggódva. – Dél körül lejött enni, akkor még nem láttam rajta semmit. Aztán visszament a szobájába. Fél órája ideszólt, hogy elmegy, majd becsapta az ajtót. Abból gondolom, hogy nem fog ma már visszajönni.

– Őszintén szólva én is azért keresem, mert velem is ilyen volt, amikor összefutottunk a folyosón. Én sem értem a viselkedését – tárta szét tanácstalanul a kezét barátnőm.

– Ha dühös, el szokott tűnni. Általában Adamhez megy. Ő itt a legjobb barátja az általános óta.

– És velünk most mi lesz? Mit csináljunk Alex nélkül? – kapcsolódtam be a beszélgetésbe, hiszen mégiscsak vendégségben voltunk.

– Ne aggódjatok, majd holnap tisztázzátok. Addig ő is lenyugszik. Menjetek le a partra, vagy nézzetek körül a városban. A kikötő is gyönyörű – sorolta lelkesen a lehetőségeket.

Ezután elindultam az emeletre, de Oliv utánam szólt:

– Mit tervezel mára?

– Összepakolok, és hazamegyünk. Te maradsz még?

– Hát, nem tudom. Te is hallottad, Alex ma biztos nem fog előkerülni. Nem akarok úgy elmenni, hogy nem tisztáztuk, mi ütött belé. De mit csináljak egyedül? Nem maradnátok még egy éjszakát? – kérlelt.

– Sajnos nem lehet, mert Tonynak vissza kell mennie. Programja van az apjával holnap reggel. Fent pakol – ráztam meg a fejem lemondóan.

– De te itt maradhatnál! Nem is ismered ezt a pasast olyan régóta, nekem pedig szükségem lenne rád. Lena, kérlek, maradj velem!

– Nem lehet, már megígértem, hogy vele megyek.

– Olyan ciki lenne egyedül itt aludni. Na, légyszi! – könyörgött, és legbelül éreztem, ha így folytatja, nem bírok majd nemet mondani. – Rendezhetnénk egy csajos estét. Együtt tölthetnénk a napot, amíg Alex méltóztatik hazatérni. Olyan régen beszélgettünk, jó lenne egy kicsit csak úgy együtt lógni. Te állandóan dolgozol, vagy pasizol. Most legyünk egy kicsit kettesben, dumáljunk, sétáljunk, meg ilyenek! Mit szólsz? Tony holnap úgyis az apjával lesz, te szabin vagy, unatkoznál egyedül.

Hangosan felsóhajtottam, elmosolyodtam, végül megadóan bólintottam:

– Oké, de akkor is fel kell mennem, hogy közöljem vele.

– Menj csak, köszönjetek el. Mindjárt megyek én is utánad, csak magamhoz veszem a telefonom. – Ezzel a szobájába futott.

***

– Jesszusom! Te képtelen vagy kopogni? – nézett fel meglepetten Tony. Éppen csókolgatott, talán szeretett volna többet is, amikor Oliv benyitott, és magát egyáltalán nem zavartatva leült az ágyra. Őszintén megkönnyebbültem. – Hahó, hallod, amit mondok?! Nem hívott be senki, talán menned kéne! – förmedt rá ismét ingerülten.

– Elmondtad neki, hogy itt maradsz? – vágott a közepébe a barátnőm felém fordulva, a pasim kiakadására pedig csak vállat vont.

– Mi? Te nem jössz vissza velem? Említettem korábban, hogy holnap apámmal van programunk! – kelt ki magából még jobban Tony.

– Programunk? – csodálkoztam el. – Miféle programunk? Erről én most hallok először.

– Dehogynem! Tudsz róla! Gondoltam, elviszlek téged is, és bemutatlak neki – magyarázta feldúltan. Egy pillanatra el is bizonytalanodtam. Tényleg mondta volna? Mert akkor ezt nem tehetem meg vele.

– Sajnálom, de megígérte, hogy itt marad velem. Egyébként is nem kellett volna erről őt előbb megkérdezni? Csak úgy rászórtad ezt az infót! Nem olyan kis dolog egy szülővel találkozni, nem gondolod? – kérte számon Oliv. Jogosnak találtam a felvetését. Egyikük sem vette észre a tépelődésem, sőt flegmán még el is zavarta Tonyt: – Jól van, menj csomagolni, mert szükségem van a barátnőmre! Ne tartsd fel, méhecske! – gúnyolódott a nevén, majd rám nézve folytatta: – Fél óra múlva találkozunk a teraszon. Meg kell keresnünk Alexet. A mamája is nagyon aggódik, mert ő sem tudja, hol van. Írtam neki, de semmi válasz. Én sem vagyok nyugodt.

Mondandója végeztével felállt, és kiment a szobából. De az ajtót nyitva hagyta.

– Ez mi a jó franc? Mit képzel magáról ez a nő? – háborgott Tony, amint ketten maradtunk.

– Csak nem akar egyedül lenni – próbáltam mentegetni barátnőm nyers stílusát.

– Ezért engem hagysz faképnél?

– Nem, de tényleg nem készültem fel még arra, hogy bemutass az apukádnak.

– Azt hittem, jól megvagyunk! – tárta szét két karját felháborodva.

– Igen, de ez nagy lépés. – Valóban nem álltam készen erre. Őszintén még abban sem voltam biztos, hogy folytatni akarom-e ezt a kapcsolatot. Valami megváltozott! Talán amiatt, hogy rámenősebb lett, mert már nagyon le szeretne feküdni velem, vagy azért, mert elbizonytalanodtam Alex vágytól éhes tekintetétől.

Ha viszont csak Alex viselkedése zavart össze, akkor talán Tonyval kéne mennem. Lehet, akkor minden visszaállna a régibe. Hiszen a parton is olyan jól elvoltunk.

4. fejezet

Alex

Az egész délutánt a haverokkal töltöttem. Nem érdekeltek a vendégeim. Újra nekikezdtem az ivásnak, zúztam a töményet is. A többiek próbáltak lassítani, de elszabadult a dühöm.

Belekötöttem valakibe, csak hogy kioszthassak pár öklöst, amitől valamelyest lehiggadtam, ezután otthagytam a társaságot. Lementem a partra, leültem a homokba, addig néztem az óceánt, míg elnyomott az álom.

Arra ébredtem, hogy szólongatnak. Nagy nehezen kinyitottam a szemem, és Olivot pillantottam meg. Ott állt mellette a másik kiscsaj is. Na, már csak ez hiányzott! Elfordítottam a fejem, jelezvén, hogy nem vagyok kíváncsi rájuk, menjenek a fenébe. De nem mozdultak.

– Nincs jobb dolgotok, mint engem basztatni? – Ekkor felnéztem Lenára. – Az a fasz merre jár? Láttam, mennyire meg akart dugni délután. Jó volt? Elég bénának tűnt – gúnyolódtam vele. Alig értem a végére, mire ő dühösen elfutott, Oliv pedig belém rúgott jó erősen.

– Neked mi bajod? – fakadt ki. – Amióta elindultunk, bunkó vagy mindannyiunkkal! Tulajdonképpen minek hoztál magaddal? Egy szót sem szólsz hozzám, a buliban is csak a haverjaiddal dumáltál. Levegőnek néztél! Van sejtésed, milyen rossz érzés ez nekem? Eljöttem veled, mert szükséged volt rám. Erre ezt kapom!

– Fejezd be! Nem vagyok kíváncsi a nyávogásodra! – förmedtem rá, mert roppantul idegesített, ráadásul a fejem is baromira fájt. Erre lehuppant mellém, fújtatott, szikrákat szórt a szeme. – Minek jöttetek ide? Menj vissza, hagyj engem békén!

– Tényleg nem értelek, folyamatosan megbántasz, megalázol, észre se veszel az egészből semmit! Milyen nőnek tartasz te engem valójában?

Eddig bírtam, és ekkor elpattant bennem valami. Nem hiszem el, ugyanolyan hisztérika, mint a többi csaj!

– Semmilyennek! Soha nem néztem rád nőként, te egy barát vagy, ennyi.

– Azta! Ez most tényleg komoly? Ennyire kegyetlen vagy? De ha nőként nem is kezelsz, azért néha legalább emberszámba vehetnél! Eddig mindig mindent elnéztem neked, nem érdekeltek a csajozásaid, a verekedéseid. Soha nem szóltam ezek miatt. És mit kaptam cserébe? Semmit! Ezen kéne elgondolkodnod! Nem ezt érdemlem! – vágta dühösen a fejemhez.

– Állj! Elég! Na, pont ezért kerülöm a kapcsolatokat! Az összes nő átveri a pasiját, követelőzik, és elvárásokat támaszt. Mi az, hogy elnézted nekem? Ki a faszom vagy te? Milyen alapon szólnál bele az én életembe?! Neked teljesen elment az eszed! – emeltem meg én is a hangom. Totál elszállt az agyam.

– Alex, kérlek! – igyekezett csitítani, de nem hatott rám.

– Mi van? Mit akarsz?

– Beszéljük meg! Ne vitázzunk, hiszen olyan jól megvoltunk…

– Most hagyd abba! – fojtottam belé a szót. – Eddig azt hittem, te más vagy, de te sem vagy különb a többinél. Pedig pont emiatt veled barátkoztam, és nem másokkal. Menj haza, Oliv! Kérd meg az egyik haveromat, hogy vigyen ki az állomásra! – tagoltam a szavakat, hogy nyomatékosítsam.

– Beszélünk, ha már képes vagy újra normálisan viselkedni – állt fel mellőlem dühösen. Elrohant, én pedig visszaestem a homokba. Azt várhatod.

***

Egy darabig agyaltam, de annyira zúgott a fejem, hogy nem tudtam tisztán gondolkodni. Hirtelen ötlettől vezérelve felálltam, hazamentem, benyitottam a bátyám szobájába, ahol ideiglenesen a fura páros szállt meg. A lány ott ült egyedül az ágyon, olvasott, a fickót nem láttam sehol. Becsaptam magam mögött az ajtót, odasétáltam hozzá, kivettem a kezéből a könyvet, talpra húztam, és olyan közel álltam meg hozzá, hogy ne menekülhessen el.

– Most képzeld el, hogy forrón megcsókollak, a kezeimet pedig szabadjára engedem a testeden! – súgtam a fülébe, de egy ujjal sem értem hozzá. Teljesen lefagyott, nem értett semmit. Én pedig folytattam a játékot. – Az ajkam egyre hevesebben ízlel, a mutatóujjam finoman a nyakadról szépen lassan a melledig vándorol. Megmarkolom… – Hangosan felnyögtem, ahogy elképzeltem a kebleit a tenyeremben. Teljesen beindultam tőle, a faszom már ennyitől vigyázzba állt. Ugyan baromi nehezemre esett, de folytattam a kínzást. – Izgatom hol az egyiket, hol a másikat. Aztán haladok tovább. Meredező farkamat a csípődnek feszítem, közben magamhoz húzom a segged. Hm, nagyon kívánlak, bébi – morogtam rekedtes hangon, forró leheletem a nyakát simogatta.

Egyre szaporábban vette a levegőt, de nem szólt semmit. Tűrt mindent. Hátrébb léptem, és a gyönyörű szemébe néztem. Nem láttam félelmet, undort, sőt, mintha a vágy szikráját fedeztem volna fel. Ezért örömmel folytattam volna, de elszállt az agyam, mert igaz, nem mondott nemet, de le sem állított. Ingerülten, emeltebb hangon kérdeztem rá:

– Tetszik, amit hallottál? Szeretnéd élőben is kipróbálni? – fogtam meg a farkam a gatyámon keresztül, de a következő pillanatban már az arcomat dörzsöltem, ugyanis Lena rendesen felpofozott.

Ellöktem magamtól, le az ágyra. Káromkodtam egy nagyot, és a saját szobámba csörtettem. Le kellett nyugodnom. Visszamentem a fürdőbe, levetkőztem, majd a víz alá álltam. Gondolataim Lena körül forogtak, még mindig ágaskodó farkam megrándult, ekkor magamhoz nyúltam, és róla fantáziálva hamarosan elélveztem. Mire végeztem a tusolással, sikerült kicsit lehiggadnom.

Magam köré csavartam egy törülközőt, és berontottam ismét a szobájába. Szerencsére még mindig egyedül volt.

– Te tényleg ennyire hülye vagy? – vágtam a fejéhez. Értetlenül nézett rám, én pedig teljesen elvesztem a tekintetében. Ártatlanság tükröződött benne, miközben falta a pasikat. Egyszerűen nem fért a fejembe ez a kettősség. – Hé, mi van veled? – kérdeztem egy kissé szelídebben, közben figyeltem az arcát.

– Én, csak te, olyan… – makogta. Nem adott értelmes választ.

– Te tényleg képtelen vagy nemet mondani? Tényleg ennyire idióta vagy, hogy minden hülyének engeded, hogy megdugjon? – fakadtam ki teljesen ingerülten. Újra elszállt az agyam, nem bírtam beletörődni, hány pasi használta ki eddig, amit ő hagyott.

– Semmi közöd hozzá! Hagyj békén! Kérlek, menj el innen! – könyörgött. Türelmetlenül ültem le vele szembe.

– Nekem is hagytad volna az előbb, hogy megkeféljelek? Mi lett volna, ha nem csak szavakkal mondom el, mit tennék veled? – kértem számon.

– Nem hagytam, felpofoztalak – védekezett, közben lesütötte a szemét.

– Még jó, amekkora bunkó voltam veled. De előtte, amit a füledbe súgtam, az tetszett. Láttam a szemedben. Nem állítottál le, sem szóval, sem tettel. Mennyi kellett volna még? Néhány szaftos mondat, és a nyakamba ugrasz? – dühöngtem. Tisztában voltam vele, mennyire elvetettem a sulykot, ezért hátrébb is húzódtam, nehogy egy újabb pofon boldog tulajdonosa legyek.

– Hagyd abba! – próbált leállítani. Idegesített, hogy nem felel, ezért nem tágítottam.

– Lena, nézz rám! Nem akartam veled semmi rosszat tenni. Csak teszteltelek. Látnom kellett, tényleg olyan vagy-e, aki nem tud nemet mondani. Az agyam eldobom, miért csinálod ezt?! – Ismét megemeltem a hangom. Egyszerűen nem bírtam nyugodt maradni. Mélyen elmerültem a tekintetében, ő is engem figyelt hatalmas, csillogó, zöld szemével. – Délután agybajt kaptam, amikor megláttam azt a seggfejet rajtad a fürdőben. Ha nem uralkodom magamon, akkor szarrá verem. Te látod az arcod ilyenkor? Nem vagy normális, ezek a faszik téged megerőszakoltak! – vágtam még oda ingerülten.

Erre megfogta a kezem, és halál nyugodtan csak annyit mondott:

– Tudom!

Kész, vége! Felálltam, kirohantam az ajtón, majd becsaptam magam mögött. Bementem a szobámba, és mint egy veszett oroszlán járkáltam fel-alá. Ekkor Oliv jött be, persze kopogás nélkül. Rám nézett, látványosan nyelt egy nagyot, amikor észrevette, hogy csak egy törülköző van rajtam. Kapóra jött a jelenléte, le akartam rajta vezetni az idegességem.

– Milyen barátnő vagy te? Normális vagy? Miért hagyod Lenának, hogy ezt tegye magával?

– Miről beszélsz? – nézett rám értetlenül.

– Hát arról, amit említettél, hogy nem tud nemet mondani, ezért átment rajta egy csomó szarházi! – emeltem fel a hangom vele szemben is.

– Nyugi, ismerem, milyen. De mi közöm hozzá vagy a pasijaihoz? Mindenkivel összefekszik. Elképzelésem sincs, mit esznek rajta a csávók – közölte a lehető legtermészetesebben.

– Mi van? Konkrétan leribancoztad a barátnődet. Ez most komoly? – Teljesen ledöbbentem. Ez már az én gyomromnak is sok volt.

– Nem én mondtam, hanem te – vonta meg a vállát.

Na, most én fagytam le. Közben Lena bukkant fel a fürdő ajtaja mögül. Tágra nyílt szemmel nézett Olivra. Majd szép lassan odament hozzá, és felpofozta. Na, ez tetszik, nem is olyan védtelen! Tapasztalatból tudom, van ereje a kiscsajnak.

– Soha többé nem akarlak látni! Azt hittem, barátnők vagyunk. Soha nem kérdezted, velem mi van, de engem ez nem is érdekelt. Szerettelek, elfogadtalak, de most legalább Alex is láthatja, milyen ember vagy valójában. – Hirtelen fagyos tekintettel rám nézett, és felém bökött a mutatóujjával. – Te pedig nem tudsz semmit! Ne üsd bele az orrod más dolgába! Mind a ketten hagyjatok békén, megérdemlitek egymást! – Ezzel beviharzott a fürdőbe, és eltűnt. Értetlenül álltam a jelenetet figyelve. Összerázkódtam, és visszatértem a valóságba.

– Mit jelent az, hogy megérdemeljük egymást? – kérdeztem Olivot, de közben ő is kiment a szobámból, lógva hagyva a kérdést.