fbpx

Beleolvasó-A SikerÚtja titkos lépései

Szerző: Tánczos Lívia
Oldalszám: 198
ISBN: 9789631273014
Megjelenés éve: 2016

Mi a valódi megbocsátás?

„A harag és a bosszú rossz tanácsadó.” Ez volt édesapám egyik legnagyobb tanítása. Gyakran emlegette, főleg akkor, amikor látta a népes családunkban a dühödt rokonokat, rosszindulatú tekinteteket. Mindig óvott bennünket, és édesanyámat is, hogy tartósan átadjuk magunkat a tehetetlen düh érzésének. Ha csak apró szikráját látta bennünk a haragnak vagy dühnek, igyekezett csírájában elfojtani, és békés, nyugodt hangján ismételni kezdte a fenti mondatát.

Létezik ezen kívül még egy hasznos mondás, amivel gyakran magam is tanítom gyermekeimet: „A harag olyan, mintha mérget innánk, és azt várnánk, hogy a másik haljon meg tőle.” Valahol olvastam ezt, még régen, és nagyon megmaradt bennem, mert a vak gyűlölettel csak és kizárólag saját magunkat büntetjük.

Akire haragszunk, az semmit sem érzékel a mi lelkiállapotunkból, kivéve ha tettekké fajul a dühünk, amivel még nagyobb kárt okozunk saját magunknak és a másiknak egyaránt. A másokra irányuló felindult lelkiállapotunkkal önmagunkat mérgezzük, aminek megvannak a testi és lelki következményei is. Ha tartósan, akár évtizedekig is hordozzuk magunkban a sértettségünket, akkor egy nagy lelki terhet cipelünk magunkkal, aminek a mázsás súlya megnyomorítja a lelkünket. Nem is beszélve azokról a különböző betegségekről, amelyek kialakulhatnak ennek következtében.

Zsuzsa a negyvenes évei közepén jár, öt éve vált el, egyedül neveli a gyermekeit. Látszólag rendezett családi körülmények között él, jól fizető munkahellyel, biztos egzisztenciával. Ám egyik napról a másikra mellrákot diagnosztizáltak nála. A beszélgetésünk során kiderült, hogy öt év alatt sem tudott megbocsátani a volt férjének, és elengedni őt. Nagy út áll Zsuzsa előtt, hogy saját maga és a gyermekei érdekében talpra álljon és meggyógyuljon. Esélyt kapott a gyógyulásra a számára küldött figyelmeztető jellel, miszerint nem megfelelő a gondolkodásmódja – innentől azonban az ő kezében van, hogyan alakítja a továbbiakban az életét és a gondolkodásmódját.

Ha valamilyen sérelem ér, legyen az bármilyen nagy, a legelső lépésnek annak kell lennie, hogy meg akarj bocsátani, és el akard engedni a történetet és a szereplőket egyaránt! Ez lesz az út 51%-a! Amíg nincs meg benned a hajlandóság a megbocsátásra, mert a fékeveszett düh és harag irányít, addig csak küzdeni és szenvedni fogsz, leginkább magadat büntetve a dédelgetett haragoddal, de ennek a következményeit a közvetlen környezeted is érzékelni fogja.

Nehogy azt hidd, hogy nem tudom, miről beszélek! Ma már képes vagyok teljesen más szemszögből nézni a válásom történetét, de ott és akkor nem volt ez egyszerű. A kiindulási pont nálam az volt már akkor is, hogy – saját magam és a gyermekeim érdekében – minél hamarabb „meggyógyuljak”, vagyis megbocsássak és elengedjem életem ezen történetét, minden szereplőjével együtt. Ma már tudom, hogy ez is „csak” egy lecke volt a sok közül, vagyis nincs mit megbocsátanom, mert ez az egóm játéka volt.

Tehát én már eleve az út 51%-áról indultam. A hátralevő 49% viszont nem volt fáklyásmenet. Leginkább önmagamon kellett dolgoznom, úgyhogy minden könyvet elolvastam, amiről úgy gondoltam, hogy segíthet: Colin C. Tipping művét, a Sorsfordító megbocsátást például háromszor is, és rengeteg válaszra leltem benne. Tudatosan kerestem a válaszokat arra, hogyan lehetett olyan mélyen az önbecsülésem, hogyan keveredhettem akkora nagy slamasztikába. Tudni akartam a válaszokat, mert többé nem szerettem volna elkövetni ugyanazokat a hibákat. Végre kihúztam a fejemet a homokból, és nem játszottam tovább a struccot. Szembenéztem a problémákkal, nem pedig elmenekültem előlük. Meg akartam érteni, mi és miért történt velem.

Tipping azt írja: „A bölcs emberek megbocsátanak, de nem felednek. Inkább azon igyekeznek, hogy kellőképpen értékelni tudják a helyzetben rejlő ajándékot, s hogy emlékezzenek a tanulságra, amelyet leszűrtek belőle.”

Vond le a megfelelő következtetéseket, miután megbocsátottál. Tanuld meg a leckét, amit neked küldtek, és menj tovább a számodra kijelölt úton!

Fontos: ne felejts el megbocsátani saját magadnak sem, mert ha eljutsz odáig, hogy meg tudsz már bocsátani másoknak, akkor a következő lépésnek annak kell lennie, hogy önmagadnak is képes legyél megbocsátani. Valószínűleg ez nehezebb lesz, mint az első, hiszen nem is vagy tudatában annak, hogy leginkább saját magadra haragszol.

Fejezd be az önvádaskodást és az önmarcangolást! A múltadon már úgysem tudsz változtatni, viszont mindennap új esélyt kapsz arra, hogy – a régi önmagadat hátrahagyva – új személyiséget hozz létre, ha szükségét látod. Szerintem erre semmi szükség nincs, elég, ha csak néhány dologban gondolkodásmódot váltasz, és a többi majd jönni fog magától. Amint elkezdesz másként gondolkodni, egy idő után a viselkedésed is követni fogja a gondolkodásmódodat. Tudod, „amint belül, úgy kívül”.

Ha végre megtapasztalod a hála, a szeretet, a megbocsátás és az elengedés hatását, át fog alakulni az egész életed, és teljesen új szemszögből fogod látni a dolgokat, az eseményeket és az embereket, és meg fog születni egy másik ember, aki megváltozott és felébredt végre!

 

További bejegyzések 

Tánczos Lívia: Nem vagy bűnös!

„Pedig „amint vetsz, úgy aratsz”. Pontosan azt fogod visszakapni az élettől, amit beletettél. Hiszen a vonzás törvénye, vagy a vetés-aratás törvénye is erről szól.”

bővebben

Beleolvasó-Használd az elméd!

„Az élet sok megtanulandó leckét fog neked küldeni, hogy fejlődj és tanulj. Kihívások elé kerülsz, megoldandó feladatok sorakoznak előtted, amelyeket tévesen az emberek „problémának” hívnak. Sajnos ezeket a dolgokat ilyenkor nem a megfelelő szemszögből látják. Ezekkel az ösztönző kihívásokkal egy dolgod van: levonni a megfelelő következtetést, vagyis tanuld meg a leckét, azután lépj tovább.”

bővebben

Beleolvasó-Préda

„A kezem remeg, ahogy a szalagot a dobozra kötöm, mert a fiatal férfi még mindig engem figyel. Izgalmamban, hogy hamarosan egy félistent kell kiszolgálnom, megvágom magam a csomagolópapírral. Francba! A számhoz kapom sérült ujjam, hogy megállítsam a kiserkenő vért. Vásárlóm együttérző pillantást vet felém, én pedig biccentek, hogy minden rendben.”

bővebben
0

KOSÁR