Katherine Wood: Emlékek

Ahogy telik az idő, emlékeim nemhogy megfakulnának, egyre élesebbek. Furcsamód csak a szép képek maradnak, és a hiány. Lassanként elfelejtem, hogy bántottál.

Egy egy társalgás közepette, néha azon kapom magam, hogy percek teltek el úgy, mintha ott sem lettem volna. Bár a testem reagál a környezetemre, a lelkem távol jár. Mikor visszaidézem az első csókunk pillanatát, és az ajkamba harapok, azonnal megregulázom magam, hiszen ha valaki, én pontosan tudom, hogy minden okkal történik. Az elválásunk nem véletlen egybeesések következménye volt, hanem egy lecke. Hogy okultam-e? Nem tudom. Sőt, ha jobban belegondolok, azt sem tudom igazán, mit kellett volna megtanulnom. Csak remélni tudom, hogy megérte.

Az elmúlt hetek, nem hoztak enyhülést, mint ahogy azt vártam volna. Az érzés, hogy megölelnélek, vagy megfognám a kezed, egyre sűrűbben tör rám, de nem lehet. S noha könnyebb lenne, ha legalább tudnád, nem bánthatlak, s nem adhatok reményt.

Smaragd admin

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

További bejegyzések 

Németh Krisztina bemutatkozó

„Rengeteg történet kering a fejemben, de az én sorsom nem hagyja, hogy az írói fantáziám szárnyalása vezesse tollamat. Utamba küldi azokat az embereket, akikről írnom kell.”

bővebben
0

KOSÁR