Katherine Wood: Valóság

Ma már tudom, most már tisztán látom, hogy az érzéseimen túl, csodaországom rózsaszín függönye mögött, ki is vagy te valójában. Talán te is tudatára ébredtél már annak, hogy álmokat kergettünk. Röpke szerelmünk tüzét kioltotta a valóság, ami hideg vizes zuhanyként ömlött a nyakunkba. Olyan váratlanul és könyörtelenül értünk véget, amekkora hévvel megérkeztünk ebbe az ismeretlen érzésbe.

A kezdetekkor szelíden közelítettünk egymáshoz, mint két kiscica, végül úgy vájtuk karmainkat egymás húsába, mint a szavvanák oroszlánjai. Nem a szavaid bántanak, sokkal inkább saját naivságom. Másnak láttalak, másnak akartalak látni. Néha egy pillanatra meg-megállok és elképzelem őt, azt a férfit, akinek megálmodtalak.

Elképzelem, újra élem minden pillanatát annak a pár percnek, amit veled töltöttem, és el akarom hinni, nem tévedtem. Mélyen legbelül tudom, nem az vagyok, akit a karjaidba zártál. Te is felruháztál engem, általam soha sem birtokolt erényekkel. Némán, újra és újra bocsánatot kérek tőled és magamtól is, mert akinek te látsz az nem lehetek én, és aki te vagy, azt én nem szerethetem.

Meghasonlok minden egyes alkalommal mikor erre gondolok. Egyszer azt kívánom, bár másként történt volna, máskor hálát adok az égieknek, hogy mielőtt menthetetlenül beléd szerettem volna, megláthattam az igazi arcod. Nincs már bennem dac, harag és neheztelés, csupán szomorúság.

Smaragd admin

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

További bejegyzések 

Zsíros-Takács Mária bemutatkozó

„10 éves koromban a nyári szünetről visszatérve, egy beszámolót kellett írni. Az osztálytársaim csupa izgalmas dologról és helyszínről meséltek és én tanácstalanul ültem az üres lapom felett.”

bővebben
0

KOSÁR