A rapper és a muzsikus

Mélyen megérintődve feküdtem aznap este az ágyamban és a történteken gondolkodtam. Rengeteg érzés kavargott bennem és tudtam nem lehet véletlen, hogy szemtanúja voltam ennek a jelenetnek.

A nyáresti borozgatások alkalmával, mindig érdekes új és régi arcokkal találkoztunk. Akkor is így történt. Úgy hozta a véletlen, amikor a törzshelyünkre értünk, egy közel húsz fős, ismerősökből álló társaság fogadott minket.

Még ki sem hozták az első italt, máris megjelent, egy hetvenes éveiben járó, cigány muzsikus. Ütött-kopott hegedűjén, jól ismert dallamokat játszva idézte fel bennünk, egykori egeri bortúránkat. Hallgattuk, ahogy bazsevál és néha mi is nótára kezdtünk vele. Észre sem vettük, hogy hamarosan záróra, csak a pultos kislány pakolászása ébresztett rá minket, hogy az estének hamarosan vége. A bácsi szépen komótosan elcsomagolta a hangszerét, illedelmesen elköszönt, majd a bejárati ajtó előtt letámasztott biciklijéhez sétált.

Eközben egy tőlem fiatalabb, 20-22 éves, agyon tetovált, öltözéke alapján rapper srác lépett oda hozzá. A körülöttem lévők csacsogásától, nem hallhattam jól amit mond, csak egy köszönömöt tudtam leolvasni a szájáról, és láttam, ahogy átnyújt egy ezrest az öregúrnak, aki egy meleg kézfogással hálálta meg a fizetséget és a szavakat. Könnyek szöktek a szemembe a jelenet láttán.

Megindító volt látni, ahogy ez a két perifériára szorult ember, ilyen őszinte tisztelettel viseltetnek egymás iránt, és én a középszerűségbe burkolózva, gombóccal a torkomban, csak ültem ott és néztem őket. Valami ilyesmit jelenthet embernek lenni, embernek maradni.

Indulás előtt odamentem a sráchoz és elmondtam neki, hogy mennyire szép dolog, amit tett. Válaszul csak annyit kaptam, hogy bár ő nem szereti ezt a fajta zenét, a bácsi jól játszott, szívből zenélt és emellett nem tudott szó nélkül elmenni.

Ez volt annak a napnak a csodája. Egy csoda, amit a mi húsz fős társaságunkból egyedül én vettem észre, ám én örökre az emlékezetembe véstem e két férfi történetét.

 

/Petróczki Kitti/

Smaragd admin

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

További bejegyzések 

S.A. Locryn bemutatkozás

Rólam Civil foglalkozásomat tekintve tolmács vagyok, öt nyelven beszélek. Hobbim is a nyelvészet, kifejezetten érdekel a nyelvtörténet, és a nyelvek kialakulása, fejlődése és átformálódása. De odáig sosem merészkedtem, hogy saját nyelveket találjak ki, mint Tolkien...

bővebben

Zsíros-Tákács Mária: Páncél

– Fájdalmas, tudom, de fájdalom nélkül nincs növekedés. – folytatta Milán. – Nem állítom, hogy nem fogsz sebeket kapni ezután, ha leveted a páncélod. De az biztos, hogy hamarabb gyógyulnak majd a sérüléseid.

bővebben
0

KOSÁR