KÖNYVAJÁNLÓ: Petróczki Kitti – Lujzi élete

Sziasztok!

 

Először a könyv fülszövegét mutatnám meg nektek, amiről most írni fogok nektek:

Vedd a saját kezedbe végre az irányítást és tegyél magadért!

Hidd el van hova tovább!

Meglátod! A történet, Lujzi élete, téged is magával fog ragadni, és ki fog rángatni a szürke hétköznapokból.

Itt az ideje, hogy belefogj ma, a saját jövőd építésébe!

„ A régi szép idők most vannak ”

Én meg vagyok győződve róla, hogy ez a könyv, megadja neked azt az apró lökést az életedben, amely elindíthat a saját jövőd felé!

A könyv borítója

Huhh nem is tudom, hogy hol kezdjem, mert annyira nehéz összeszednem a könyvről a gondolataimat, főleg úgy, hogy át tudjam adni az érzést, az élményt, amit ez a könyv nekem adott.

Annyival magával ragadott a könyv, hogy csak egyszer tettem le, mikor már muszáj volt aludnom, de reggel ötkor felébredtem és már olvastam is, egész addig amíg ki nem olvastam. Nem akartam letenni, mert érdekelt mi lesz Lujzival, meddig jut az életben.

Mondanám, hogy Lujzi kicsit én vagyok, és mégse. Voltak az életének olyan részei, aminél azt mondtam, tudom mit érzel, én is éreztem. Főleg Áron karaktere volt, akinél szabályosan levegőbe csaptam, hogy nah, ez az, őt tudom ki. 😀

Mielőtt belekezdek abba, hogy mi az amit imádtam, elmondom mi az ami zavart, mert itt jön a csavar, ami zavart, pont az fogott meg a végén.

Zavart az elején, az első kb 100 oldalon, hogy azt se tudtam mi van, hol vagyunk időben, néhol annyira összezavarodtam, hogy vissza kellett lapoznom.  Ez egy részben lehet az írónő stílusa miatt is, de lehet az ebook tördelése is, mert volt, hogy egyik történetből a másikba csaptunk át, és egy sor szünet se volt közte. Ez a rész mondjuk egész a végéig zavart egy kicsit, de ez az egy negatívum van amit el tudok mondani róla.

Sokszor kapkodtam a fejem a bekezdések között, de aztán elengedtem az egészet és elkezdtem élvezni. Már nem akartam időben felépíteni. Csak hallgattam Lujzit, mintha itt ült volna velem szembe és mesélte volna az életét. A neveknél, mert elég sok volt 😀 sokszor visszakerestem (ebook előnye, hogy másodpercek alatt visszatérhettem valakire, akire nem emlékeztem) ami még inkább erősítette bennem azt az érzést, mikor egy vadidegennel leülsz és mesél neked.  Megvan az az érzés, mikor megkérdeznéd nah jó de ki is volt az a Levente, vagy Viktor vagy Bálint, ő volt az aki…jah nem… és mesél tovább.

A könyv felénél már úgy éreztem barátnők vagyunk. És bár nem értettem minden reakciójával egyet, nem értettem sokszor a családjában kialakult viták okát, pl Zalánnal , az öccsével miért is vesztek össze. De így volt jó, nem ítéltem el, egyszerűen csak hallgattam ahogy mesél. Ahogy néhol csapong az emlékek között.

Egy élmény volt elolvasni, mert hasonlót nem éreztem még így könyvvel, tényleg olyan lett Lujzi, mint a barátom. Lehet azért, mert ő is sok mindenen átment és mégis hová eljutott. Sokat változott az élete során, de ezzel mind így vagyunk, és Lujzi egy jó példa arra, hogy hogyan lehet kitörni és elérni az álmaid.

A csapongó elbeszélés ami kicsit nehezített az olvasáson és a sok név, végül pont azt az érzést hozták meg bennem, hogy Lujzi él, itt van és mesél.

Nálam 5/5 mert valami olyan pluszt adott <3 , ami miatt nem tudnék levonni belőle, azért az apró hibákért, hogy néhol jó lett volna legalább egy sor szünet a két gondolat menet között.

Lujzi élete

Az írónő oldalát az alábbi linkeken találjátok meg:

https://www.facebook.com/lujzielete

http://lujzielete.hu/

Kedvenc részek:

“Azt mondta, “a csend is üzenet” “

“Szeretném tudni, hogyan kell nem szeretni”

“Szeretnék egy napon, úgy a tükörbe nézni, hogy azt mondhatom: igen, ez vagyok én.”

“Aki a lényeddé válik, azt még a következő élet sem veszi el…”

És már útban a következő rész, az Alfonz ikerlángja 🙂 Amiről hamarosan írok Nektek.

 

Az eredi bejegyzést ide kattintva tudod megtekinteni.

OdAiKdGaRaMs

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

További bejegyzések 

A mai videómban Petróczki Kitti könyveit ajánlom nektek.

bővebben

Lukács Edina: Véres árulás

„Kezem a számhoz kaptam, úgy próbáltam elfojtani a feltörni készülő zokogásomat. Fájt, úgy fájt a szívem, mint még soha. Elvesztettem mindenkit, aki fontos volt nekem, mindenki halott, miattam, csak is miattam! Azért adták az életüket, hogy megmenthessenek engem, még akkor is, ha anyám nem szeretett soha igazán…”

bővebben
0

KOSÁR