A mindenség csókja
Az érintetlen csend keblein
Pihen a sötétség,
Lágyan sóhajt az éjben
A naív reménység.
Arcomra mosolyt csal
A gondolatok tánca,
Amelyben egyesül
Test és lélek násza.
Úton vagy. Jössz. Érzem.
Megmozdulsz a levegőben.
Suhanva lopakodik a Minden.
Zsíros-Takács Mária
/2008/
0 hozzászólás