Zsíros-Takács Mária: A mindenség csókja

A mindenség csókja

 

Az érintetlen csend keblein

Pihen a sötétség,

Lágyan sóhajt az éjben

A naív reménység.

 

Arcomra mosolyt csal

A gondolatok tánca,

Amelyben egyesül

Test és lélek násza.

 

Úton vagy. Jössz. Érzem.

Megmozdulsz a levegőben.

Suhanva lopakodik a Minden.

Zsíros-Takács Mária

/2008/

Az eredeti bejegyzést ide kattintva tudod megtekinteni.

Smaragd admin

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

További bejegyzések 

Andy T. Miller: Választanod kell

  Választanod kell!   Anna a vén faragott polc előt állva gyengéden simogatta Rob könyvének megkopott gerincét. Robert Anglerey- Szerelmemnek. Az utóbbi időben minduntalan eszébe jutott az a sok évvel azelőtti délután… Azon vívódott, hogy visszavigye vagy...

bővebben

Náray Mia (írói álnév) bemutatkozó

„Két dologban biztos voltam, mielőtt nekiálltam: határtalan türelem és rengeteg alázat kell ahhoz, hogy hűen, a tények alapulvételével, mégis élvezhető regény formájában tudjam visszaadni ennek a varázslatos kornak a hangulatát, így hosszú éveket és temérdek energiát fektettem úgy a forrásgyűjtésbe, mint a kézirat véglegessé formálásába.”

bővebben
0

KOSÁR