Zsíros-Takács Mária: A mindenség csókja

A mindenség csókja

 

Az érintetlen csend keblein

Pihen a sötétség,

Lágyan sóhajt az éjben

A naív reménység.

 

Arcomra mosolyt csal

A gondolatok tánca,

Amelyben egyesül

Test és lélek násza.

 

Úton vagy. Jössz. Érzem.

Megmozdulsz a levegőben.

Suhanva lopakodik a Minden.

Zsíros-Takács Mária

/2008/

Az eredeti bejegyzést ide kattintva tudod megtekinteni.

Smaragd admin

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

További bejegyzések 

S.A. Locryn bemutatkozás

Rólam Civil foglalkozásomat tekintve tolmács vagyok, öt nyelven beszélek. Hobbim is a nyelvészet, kifejezetten érdekel a nyelvtörténet, és a nyelvek kialakulása, fejlődése és átformálódása. De odáig sosem merészkedtem, hogy saját nyelveket találjak ki, mint Tolkien...

bővebben

Zsíros-Tákács Mária: Páncél

– Fájdalmas, tudom, de fájdalom nélkül nincs növekedés. – folytatta Milán. – Nem állítom, hogy nem fogsz sebeket kapni ezután, ha leveted a páncélod. De az biztos, hogy hamarabb gyógyulnak majd a sérüléseid.

bővebben
0

KOSÁR